Vadász elvtárs hosszú ideje csak tudatalattinkban élt, mint egykor volt szakszis vezető, aki cigaretta- és presszókávé-hangulatú tárgyalótermekben szólalt meg az esti Híradókban. Jellegzetes fejszerkezete, szakállával és hajviseletével együtt besorolhatatlan a ma érvényes divatkategóriákba.

Csak a legritkább esetben vesszük elő a „Bihari Mihály, az én alkotmánybírósági elnököm” feliratú kitűzőnket, de most itt az ideje, hogy büszkén mellünkre tűzzük.

A papírformának megfelelően a Fidesz korábbi pécsi elnöke lett a párt újdonsült európai parlamenti képviselője.

A Tisztelet Társasága bebizonyította, hogy igenis van helye a magyar politikában.

Az utcákon közlekedjenek, mondta Medgyessy Péter, s nála talán csak Kovács László és Lendvai Ildikó ejtette ki többször a drámai szavakat: „utcára vitték a politikát”.

Ott lesz a torinói téli olimpián a magyar bobcsapat, tehát a nagy politikai fénykardozásban kifáradt média úgy vetette magát toló és fékező fiainkra, mint cápa a gyanútlan szörfösre.

Mécs Imre néhány héttel ezelőtt merész lépéssel lepte meg Magyarország közvéleményét.

Napóleon óta az első francia politikus, aki iránt a magyarok is szimpátiával viseltetnek. Bár őt is utolérte Márai jövendölése („lehull nevedről az ékezet”), de azért mégiscsak a mi kutyánk kölyke.

Jól van dolga mostanában lengyel testvéreinknek. Nem elég, hogy kijutottak a 2006-os németországi foci vb-re, de még fullkonzervatív kormányuk és államfőjük is lett hirtelenjében.

Nagyjából a minimális különbséggel megnyert 2002-es német választások másnapjától kezdve tűnt reménytelennek a német kancellár újraválasztása.