Cicusunk régóta nagy tisztelője Pörzse Sándornak. Nagyra értékeli folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítményét. Hősünk hétről hétre mély átéléssel és teljes odaadással kérdezi meghívottjait, legyen a vendég Simicskó István, Bencsik András vagy egy kevéssé ismert rovásírás-kutató, a bosnyák piramisokból származó rovásírás-leletekkel.

Mindenkinek megvan a még egy embere. Akit annak idején, még jóval a felsőbb utasítás előtt megtérítettünk az igazak seregébe. Cs. hardlájner szadista volt, amikor először összefutottunk az életben.

Cicusunk hosszabb ideje fejcsóválva figyeli, mennyire kevés szeretetet és megértést kap a honi sajtótól a feddhetetlen Szilvásy György. Kitűnő kancelláriaminiszteri teljesítménye ellenére egymás után érik az igaztalan támadások, sokszor még a köztársaság első számú publicista-barátai sem állnak ki mellette kellő határozottsággal.

Ez itt az ordas indulatok helye. De majd megpróbálunk enkezünkkel teremtett kategorizálások megé bújni, hogy onnan hárítsuk el az árokásás vádját, és lefedezzük magunkat a szomszédunkban lakó Joli néni előtt, aki amellett, hogy Slachta Margit hevületével gyűlöli a kommunistákat, ajánlott küldeményeinket is átveszi, gyermekünknek gumicukrot ad.

Az őszödi beszéd évfordulója ellátta Cicusunkat minden földi jóval: itt egy finom nyalintás, ott egy kérlelhetetlen doromb, csak kapkodta a fejét. Mivel Cicust tájékozottsága teszi magabiztossá, ezért sokáig biztos befutónak tűnt a Népszabadság, „A legszenvedélyesebb igazságbeszéd” című interjújával.

Korszakunk a nagy kamingautok ideje. Mink például heteroszexuális, fehér, protestáns férfiak vagyunk. Tapsgép. A dolgok jelen állása szerint tehát igen csekély esélyünk van arra, hogy magzatot hozzunk a világra, lassan meg veszedelmes korba is érünk, jobb ezt nem forszírozni. (Mondjuk annyiban jó lenne, hogy az AFP-vizsgálatra várakozva a mi vécénk előtt nem volna sor.)

Előfordul, hogy műveltségünk feneketlen trezorjának híre megy, előadni hívnak. Nem mint önmagunkat, hanem mint azt az embert, aki minket rejt.

A kezünk. Ahogy rettenetesen izzad a hűvös üvegen, benzinszagú a ruhánk, és bár hideg van, az ablak is nyitva, csöpög az izzadság a homlokunkról. Egyre erősebb morajlás. Zörögnek a kivert ablak még megmaradt üvegcserepei. A szemben lévő ház emeletén elrejtőzött figyelő feltartja a kezét. Jelez. Rohanás az ablakhoz. Dobás. Célzás nélkül.

Az embert és macskát próbáló nyári hőségben a szoba félhomályában mindössze egy monitor fénye derengett. Cicus unottan kattintgatott kedvenc állatos oldalai között.

Áprilisi számunk egyik-másik írását olvasva Cicusunk érzett némi késztetést arra, hogy önmagunkat díjazzuk, ha úgy alakulnak a dolgok. Nem úgy alakultak.