Nem még tud­juk, hogy mi lesz az ered­mé­nye dol­go­zó né­pünk erőt mu­ta­tó, vi­dám fel­vo­nu­lá­sá­nak jú­ni­us 13-án az eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon, csak an­nak örü­lünk, hogy Ko­vács Lász­ló az el­múlt hó­nap­ban kö­zöl­te ve­lünk, hogy sok min­den más mel­lett a rend­szer­vál­tást is az MSZP-nek kö­szön­het­jük, hi­szen akár kö­zénk is lö­vet­het­tek vol­na.

Uniós csat­la­ko­zá­sunk és a mun­ka ün­ne­pe tisz­te­le­té­re vi­rág­ba öl­töz­tet­tük szí­vün­ket, fel­sö­pör­tük a szer­kesz­tő­ség előt­ti jár­dát, el­küld­tük ko­pog­ta­tó­cé­du­lá­in­kat a ha­la­dó de­mok­ra­ti­kus erők­nek. Ez nem elég, ezért úgy dön­töt­tünk: ma­ra­dan­dóbb mó­don tisz­tel­günk az­előtt, hogy né­hány évig még nem vál­lal­ha­tunk sza­ba­don mun­kát ha­tá­ra­ink­tól Nyu­gat­ra.

Még sze­ren­cse, hogy ál­mun­kat ko­moly té­nye­zők vi­gyáz­zák, biz­ton­ság­ban va­gyunk, mos­tan­tól több rend­őr jár­őrö­zik az ut­cán, a vo­na­ton is be­le­túr­nak uzsonnászacskónkba, ne­hogy a szalámisszendvicsbe pirosarany he­lyett di­na­mi­tot rejt­sünk – leg­alább­is ez de­rült ki J. F. in­gat­lan­ügy­nök és per­pil­la­nat il­le­té­kes elv­társ tá­jé­koz­ta­tó­já­ból.

Bicegünk az uni­ó­ba, a meg­tál­to­so­dott kor­mány­fői öt­let­ára­dat azon­ban las­san alá­mos­sa amúgy sem sta­bil agyag­lá­ba­in­kat. Nem ál­lunk jól, na. Csú­nya mó­don nem tu­dunk be­tel­ni egy­re ma­ga­sabb élet­szín­vo­na­lunk­kal, Ha­lász Jó­zsef, a Pajzs Szö­vet­ség ve­zé­re sem tud meg­ne­vet­tet­ni ben­nün­ket, bár­men­­nyi­re igyek­szik is.

Vannak, akiknek soha, semmi nem elég: az oktatási minisztériumot immár második ciklusban vezetgető Magyar Bálint teljes erőbedobással változatni akar. Legalábbis ez derül ki lapunk februári számából, amelyben körbenézünk a reform címén éppen szétverés előtt álló magyar felsőoktatás házatáján.

Kevesek fülében visszhangzanak már a jóléti csomagként legalizált petárdák szilveszteri durranásai. A trombiták is elhallgattak, sőt a színes parókák is teljesítették küldetésüket. Elérkezett 2004.

Jö­vőre az ered­mé­nyek meg­vé­désé­nek és az épít­ke­zés ideje jön el – mond­ták egy ki­csit bi­zony­ta­lan te­kin­tet­tel rögdemokratáink, amint egy pil­la­nat­ra el­hal­kult a til­ta­ko­zó gaz­dák, szak­szer­ve­ze­tek, ön­kor­mány­zat­ok, el­len­zé­ki pár­tok kó­ru­sa.

Jö­vő­re nem lesz gu­ba – tud­tuk meg ki­csit hos­­sza­dal­ma­sab­ban és kö­rül­mé­nye­seb­ben a Köz­tár­sa­ság Min­den Gyer­me­ké­nek Má­so­dik Édes­ap­já­tól.

Pa­pír? Az nincs – mond­ja szo­mo­rú mo­sol­­lyal a tan­szék­ve­ze­tő az or­szág egyik ve­ze­tő egye­te­mén, mi meg csak hü­le­de­zünk, hogy per­sze, a tu­dás­ala­pú tár­sa­da­lom, meg jó, ki­rály­ság, le­gyen Internet min­den­ki­nek, de még­is nem akar­na az ok­ta­tá­si kor­mány­zat pi­cit ma­gá­ba száll­ni? Csak na­pon­ta, né­hány perc ere­jé­ig?