Mivel a baloldali magyar sajtó egymás sarkára tiporva akar most segíteni egy európai, színvonalas, Farkasházy Tivadarnak is elfogadható, nem csecsemőevős konzervativizmus kialakításában, a magunk szerény eszközeivel mi is segítségükre szeretnénk sietni, hogy ne úgy álljanak hozzá, mint diszlexiás a betűtésztához.

A Fidesz mintegy másfél százalékkal elvesztette a 2006-os választások első fordulóját az MSZP-vel szemben. 1994, 1998, 2002, 2006: immár negyedik alkalommal nem sikerült senkinek sem megelőznie az utódpártot a listás szavazáson.

Minden igyekezete ellenére az Egyesült Államok folya-matosan veszít pozícióiból Dél-Amerikában. Baloldali populista hullám söpör végig a kontinensen, Washington már korábbi hűséges szövetségesére, Spanyolországra sem számíthat közvetítőként.

„Tereink gigantikus villamosátszállók” – jegyezte meg egyik korábbi lapszámunkban az utolérhetetlen Oli bácsi. Budapest közlekedéséről mindenki beszél, a gondokat mindenki ismeri, mégse történik semmi. A BKV csődközeli helyzetben lavíroz évek óta. De tervek, azok vannak. Főleg a választási években. Nézzük a vágyakat és a valóságot 2006 Budapestjén.

2002 tavaszán, már jövendő külügyminiszterként, Kovács László egyszerre ígért folyamatosságot és hangsúly-, illetve stílusváltozást a magyar külpolitikában. Az előbbit abban, hogy a fő célok nem változnak: továbbra is a szomszédokkal való viszony erősítése, az ezekben az országokban élő magyar közösségek helyzetének javítása, és az Európai Unióhoz való csatlakozással az integráció kiteljesítése az a nagy hármas, ami meghatározza a magyar külpolitikát.

George W. Bush adminisztrációjának kezdettől fogva fő törekvése volt, hogy a Perzsa-öböl olajmezőit, illetve Izrael biztonságát megfelelően garantálja. Úgy vélték, hogy Irak és Irán az a két állam, amely leginkább képes fenyegetni a két alapvetést. Bush 2002-ben a gonosz tengelyéhez sorolta mindkét országot, a kisebb kihívást jelentő Irakot 2003-ban megtámadták, de Irán körül eddig viszonylagos csend volt.

Eldördült a startpisztoly, a pártok tovább folytatják kampányaikat. A politikai nagyüzem magasabb fokozatba kapcsol. Dávid Ibolya gyanúsít, majd eltűnik a politikailag inkorrekt közbeszéd dzsungelében, Kuncze Gábort hazugságvizsgálóval tesztelik a liberálisok. Kóka János bevadul. Mindeközben az ország a Fidesz és az MSZP küzdelmére figyel. Hangulatjelentés a düh és izgalom fővárosából.

Tavaly ősszel Gyurcsány Ferenccel és nagy csinnadrattával megtartotta eddigi legnagyobb hadgyakorlatát a magyar honvédség. Az egy napos megaprodukcióra, amelyen az összes haderőnem és tévécsatorna részt vett, majdnem három hétig készültek. Minden nagyon jó volt és mindenki mindenkivel nagyon meg volt elégedve.

Meglehet, évtizednyi Csipkerózsika-álom – vagy inkább vergődés – után a brit konzervatívok számára megjelent a fény az alagút végén.

A 2005-ös év a számvetés, a „mérlegkészítés” ideje volt több déli szomszédunk számára: egyebek mellett a Jugoszlávia szétesésének legvéresebb fejezetét, a boszniai háborút lezáró daytoni megállapodás megkötésének tizedik évfordulója és az európai integrációs remények felerősödése miatt.