La­punk meg­pró­bál­ta fel­tér­ké­pez­ni ho­ni bor­kul­tú­ránk fesz­ti­vá­lok­ról mél­tán-mél­tat­la­nul tá­vol ma­ra­dó szeg­men­se­it is. Az UFi Kan­nás Ak­ció­cso­port vi­szony­lag ké­nyel­mes meg­ol­dást vá­lasz­tott, az iga­zán dur­va zug-ital­mé­ré­sek vé­gig­lá­to­ga­tá­sa he­lyett az élel­mi­szer­bol­tok al­sóbb pol­ca­i­ra szám­űzött, mű­anyag fla­kon­ba töl­tött (in­kább csak fél-kan­nás) ter­mé­ke­ket gyűj­töt­tük ös­­sze egy kós­to­ló ere­jé­ig.

A Mokka már a sokadik kezdeményezés, hogy a TV2 reggeli nézettségét feltornázzák. Ehhez most a Liptai Klaudia–Havas Henrik duót választották műsorvezetőnek. Az, hogy ez jó döntés volt-e, majd idővel kiderül.

Te­gyünk sé­tát a volt mi­nisz­ter­el­nö­ke­ink­ről szó­ló iro­dal­mi mű­vek könyv­tá­rá­ban. Egy ilye­nünk van, be­csül­jük meg. Idő­uta­zás 1999-be.

Ál­dott le­gyen Dé­ri Fri­gyes ne­ve. Sze­gény bé­csi se­lyem­gyá­ros elő­ször Ba­já­nak (a vá­ros­nak – a szerk.) akar­ta ad­ni a gyűj­te­mé­nyét, de az­tán va­la­hogy Deb­re­cen lett be­lő­le: na, ott, ahol a ró­nák nyár­tü­zé­ben ring a dé­li­báb, ott lett be­lő­lem múzeumbajáró.

A klas­­szi­kus, XX. szá­zad ele­ji populizmus sze­rint a dol­gok vol­ta­kép­pen egy­sze­rű­ek, csak né­me­lyek, sa­ját jól fel­fo­gott ér­de­kük­ben át­lát­ha­tat­lan­ná bo­nyo­lít­ják azo­kat.

A füst­be ment Li­za Minelli-szuperkoncert még min­dig nem vet­te el egye­sek ked­vét a ren­dez­vény­szer­ve­zés­től.

A szer­kesz­tő­ség úgy gon­dol­ta, ne csak a bol­do­gabb vé­gén áll­junk a DVD-nek (er­re van egy igen zaf­tos, bár szem­lé­le­tes szleng-ré­szes­ha­tá­ro­zó, de azt nem tű­ri a nyom­dánk), szó­val de­le­gált en­ge­met Bécs­be, hogy szem­ta­nú­ja le­gyek egy kép­le­mez fel­vé­te­le­i­nek, il­let­ve a ma­gyar stáb­bal ha­za­tér­ve az utó­mun­kák­nak is. Alant hát a ta­nú­val­lo­más – egy Mozart- partitúrára es­ket­tek föl. Te­hát mind szín­igaz.

Tessék, is­mét be­le­vá­gunk a ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­mány bo­zót­já­ba, mert min­den ér­de­kel min­ket, ami par­ti­ku­lá­ris, ami el­üt és ami pro­vo­kál. Er­re az idő­re még Konta Barbi blogját is oda­hagy­juk.