Hó­na­pok óta vé­get ért a tehetségkutató-valóságsó-mű­sor­fo­lyam, és a TV2 még min­dig üti a vasat. Nem is baj. A Megasztár ugyanis valódi sztá­ro­kat adott a pi­ac­nak. Az új ki­ad­vány egy cédé, amely a be­ara­nyo­zó­dott vá­lo­ga­tás­al­bumot követi.

A név el­ső hal­lás­ra is­me­rő­sen hang­zik, azon­ban nem a jól is­mert Blondieról van szó – két ki­élt­nek tű­nő ro­mán sző­ke­ség vá­lasz­tot­ta ezt a ne­vet kettősüknek.

Zseni? Bi­zo­nyo­san. A XX. szá­zad egyik leg­na­gyobb fes­tő­jé­nek, Joan Mirónak kü­lö­nös ké­pi vi­lá­gá­val már nem­csak ki­ál­lí­tó­ter­mek­ben, ga­lé­ri­ák­ban ta­lál­koz­ha­tunk. Pó­ló­kon, bög­ré­ken is lát­hat­juk ké­pe­it, sőt di­va­tos ká­vé­há­zak be­ren­de­zé­se­kor is szí­ve­sen me­rí­te­nek bel­ső­épí­té­szek a bar­ce­lo­nai szü­le­té­sű mű­vész al­ko­tá­sa­i­ból.

Har­minc éve nyom­ja a nyá­ri talp­alá­va­lót az Inner Circle. A reggae populárisabb fel­fo­gá­sát kép­vi­se­lő együt­tes idő­ről idő­re min­dent le­tag­ló­zó megaslágert ül­tet el a fü­lek­ben. Ezek­nek a szá­mok­nak egy a ba­juk: a cí­mük alap­ján elég ne­he­zen be­azo­no­sít­ha­tók.

So­kak­nak ka­masz­ko­ri bál­vá­nya, ne­kem el­ső gon­do­la­ti bű­nöm, fan­tá­zia­sze­gény el­té­ve­lye­dé­sem a szép fran­cia szí­nész­nő. És nem­csak a Há­zi­bu­lik mi­att, de­hogy!

Tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, hogy la­punk egy olyan vá­lasz­té­kos íz­lé­sű ol­va­só­kö­zön­sé­get, mint a mi­énk, nem elé­gít­het ki. Már­mint har­minc tel­jes na­pon ke­resz­tül. Az aláb­bi­ak­ban olyan fo­lyó­irat­cik­ke­ket aján­lunk „Visz­­sza, vis­­sza”–ki­ál­tá­sok­kal tün­te­tő ol­va­só­ink fi­gyel­mé­be, ame­lye­ket be­tet­tünk vol­na a lap­ba, ha nem hap­pol­ták vol­na el őket elő­lünk, és tud­nánk hoz­zá­juk ké­pe­ket sze­rez­ni.

Hol van már a Friday I’m in Love Cure-ja? Na ez az a kér­dés, ami­ért az iga­zi Cure-rajongók üt­nek. A ne­ve­zett szám amo­lyan slá­ger­tré­fa volt 1992-ben az an­gol együt­tes pá­lyá­ján – az­óta min­den­eset­re még a sa­ját ra­jon­gó­kat sem ké­nyez­te­tik agyon.

Könyv­hét­re je­lent meg ez a re­gény, és az­óta ki­de­rült, nem lan­dolt az el­adá­si lis­tá­kon, nem lett nyá­ri ol­vas­mány, nem lett si­ker­könyv. Csak ná­lunk. Booker-díjas, ezer nyelv­re le­for­dí­tott könyvvel van dol­gunk, a ki­adó­ az ere­de­ti kö­tet- és bo­rí­tó­ter­vet kap­ta, és még­sem. Pe­dig si­ker­re volt pre­desz­ti­nál­va.

Hos­­szú hu­za­vo­na után vég­re ki­ta­lál­ták a me­ző­tú­ri fesz­ti­vál ne­vét. Nem lett a leg­jobb, de hát nem is ez a lé­nyeg. Egy hé­tig, augusztus 16–22. között – há­rom szín­pa­don és több szín­té­ren – min­dent sza­bad a mű­vé­szet­nek Me­ző­tú­ron.

Nem fér két du­dás egy csár­dá­ba, de sok du­da el­fér a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban – leg­alább­is ez lesz a be­nyo­má­sunk, ha el­lá­to­ga­tunk a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um „Aki du­dás akar lenni…” – Du­dák és du­dá­sok a Kár­pá­to­kon in­nen és túl cí­mű ki­ál­lí­tá­sá­ra.