A fe­jen­ként 200 mil­lió fo­rin­tot — há­la a múlt héten el­fo­ga­dott adó­tör­vé­nyek­nek — egyet­len fil­lér adó meg­fi­ze­té­se nél­kül te­he­tik zseb­re. Ez az eset is vi­lá­go­san mu­tat­ja, mi­ért lett vol­na fon­tos az ár­fo­lyam­nye­re­ség-adó be­ve­ze­té­se. Saj­ná­la­tos, hogy a kor­mány ja­vas­la­tát a sza­va­zás­nál csak az MSZP-frak­ció tá­mo­gat­ta: ez az egyet­len té­tel 2,5 mil­li­árd fo­rint­tal nö­vel­het­te vol­na a költ­ség­ve­tés jö­vő évi be­vé­tel­ét. (…) Ta­lán a MOL ve­ze­tői is tu­do­má­sul vet­ték vol­na, hogy ezen az ügyön csak 175 mil­lió fo­rin­tot ke­res­nek fe­jen­ként. (Az MSZP frak­ció-el­nök­sé­gé­nek köz­le­mé­nye, 2004. no­vem­ber 10.)

Az ő szá­má­ra még na­gyon fon­tos volt, és az iden­ti­tá­sá­hoz hoz­zá­tar­to­zott, hogy evan­gé­li­kus. Sop­ron­ban a né­met anya­nyel­vű pol­gár­ság is két rész­re osz­tó­dott. Az egyik cso­port az úgy­ne­ve­zett gaz­da­pol­gá­rok, a Bohnenzüchterek, a bab­ne­ve­lők vol­tak. Hi­he­tet­le­nül ös­­sze­tar­tó tár­sa­ság. Ők azok, akik a 16. szá­zad­ban ván­do­rol­tak be Ba­jor­or­szág észa­ki ré­szé­ből, mert ak­kor ott már a lu­the­rá­nu­sok vet­ték át a ha­tal­mat, s ne­kik emi­att el kel­lett hagy­ni­uk a vá­ro­su­kat. (Juszt Lász­ló Hiller Ist­ván nagy­ma­má­já­ról, 168 Óra)

A prog­res­­szív governance-szal kap­cso­lat­ban a serpa meg­fo­gal­ma­zás tel­je­sen ter­mé­sze­tes, így hív­ják azt az egy em­bert, aki az adott kor­mány­főt, vagy ál­lam­főt kí­sé­ri a zárt aj­tók mö­gött zaj­ló meg­be­szé­lé­se­ken. (Batiz And­rás kor­mány­szó­vi­vő, radio.hu)

A Bi­zott­ság ha­son­ló prob­lé­mák mi­att az év ele­jén fel­szó­lí­tó le­vél­ben kér­te Olasz­or­szá­got és Né­met­or­szá­got a szük­sé­ges lé­pé­sek meg­té­te­lé­re. (In­dex, 2004. ok­tó­ber 15.)

„Lányok ti zsiványok valóra váltom legvadabb álmotok, testközelbe kerül hozzátok vágyatok, de jaj, nehogy megégessétek magatok, Attila izzó tekintetével vár rátok.”
(Kócs Attila ars poeticája a SexMission chippendale-csapat honlapján)

A ma­gát jobb­ol­da­li­ként aposzt­ro­fá­ló párt­szö­vet­ség ugyan vál­to­zat­lan si­kerrel be­szél a nemzetieskedő-keresztényieskedő, ér­zel­mi ra­di­ka­liz­mus­tól túl­fű­tött „lé­nyeg­lá­tók­hoz”, egy­re ke­ve­seb­bet tud aján­la­ni az eu­ró­pai kö­zös­ség­be be­ta­go­lód­ni kí­vá­nó, ide­o­ló­gi­ai or­to­do­xi­á­ban nem szen­ve­dő, kor­sze­rű vi­lág­ér­tel­me­zést ke­re­ső, prog­resszív pol­gá­rok­nak – és vég­képp sem­mit a tár­sa­dal­mi szo­li­da­ri­tás­ra szo­ru­ló, úgy­ne­ve­zett le­sza­ka­dók­nak. (Mé­szá­ros Ta­más, 168 óra, 2004. ok­tó­ber 27.)

A szí­nész­nő tu­da­to­san vá­lasz­tot­ta egy­kor a por­nó­zást, ám né­hány for­ga­tást kö­ve­tő­en vis­­sza­vo­nult. A lány ta­nul­ni akart, ám an­­nyi­ra hi­ány­zott ne­ki a mun­ka, hogy nem­ré­gi­ben új­ra­kezd­te a por­nó­fil­me­zést. (Club 54 ma­ga­zin, 2004. ok­tó­ber 5.)

…Oreseanu déd­nagy­apá­ból, Or­sós, majd Or­bán lett a csa­lád ne­ve. Mi­hály nagy­apó már er­dé­lyi szeg­ko­vács­ként, ci­gány­vaj­da­ként ke­res­te meg a min­den­na­pi betevőt… A már Or­bán­ként is­mert csa­lád éle­té­ben azon­ban van egy ap­rócs­ka sár­da­ra­bocs­ka. Mi 1956-ot for­ra­da­lom­nak hív­tuk, Mi­hály nagy­apó azon­ban el­len­for­ra­da­lom­nak. Sőt, ön­élet­raj­za sze­rint an­nak le­ve­ré­sé­ben is részt vett. Meg is kap­ta az ér­te já­ró fi­tye­gőt, mint ahogy Or­bán édes­ap­ja kar­ri­er­je is azért ível­he­tett olyan gyor­san fel­fe­lé, mert ti­zen­hét éve­sen, egy­ko­ri ÁVH-sokat is meg­szé­gye­ní­tő mó­don val­lat­ta a for­ra­da­lom is­mert és is­me­ret­len ka­to­ná­it. Hát, in­nen in­dult el a mi Vik­to­runk, aki a Ká­dár jobb ke­zé­nek tar­tott Aczél György­nek kö­szön­he­tő­en, So­ros György jó­té­kony anya­gi tá­mo­ga­tá­sa mel­lett Nyu­ga­ton dip­lo­máz­ha­tott, s lett Ká­dár­ék ki­ne­ve­zett „ellensége”… (La­ka­tos Pál „Vik­tor, a ten­ge­rek győ­ző­je” c. cik­ké­ből, Ma­gyar Vi­lág 2004. szep­tem­ber)

Fur­csa lá­to­ga­tá­sok­nak ne­vez­te a ma­gyar po­li­ti­ku­sok gya­ko­ri er­dé­lyi uta­zá­sa­it és kö­ve­tel­te a ma­gyar hi­va­ta­los sze­mé­lyek sem­mi­vel sem in­do­kolt ro­má­ni­ai ma­gán­lá­to­ga­tá­sa­i­nak meg­rit­kí­tá­sát a Cronica Română na­pi­lap.
A cikk szer­ző­je le­szö­ge­zi: „bár­ki van ha­tal­mon Bu­da­pes­ten, a di­ver­zió, amely­nek tár­gya a mi Trans­syl­va­ni­ánk, foly­ta­tód­ni fog.” (www.3szek.ro 2004. ok­tó­ber 1.)