Las­san el­kez­de­nek majd hul­la­ni a le­ve­lek, me­lan­ko­li­ku­sak le­szünk, né­ha még Gál J. Zol­tánt is meg­hall­gat­juk, mert meg­te­lik a lel­künk az el­mú­lás irán­ti vág­­gyal, s el­vá­gyó­dunk.

El­ké­pesz­tő­en rossz gaz­da­sá­gi mu­ta­tók, nö­vek­vő mun­ka­nél­kü­li­ség, gaz­da­ság­élén­kí­tő in­téz­ke­dé­sek he­lyett össze­füg­gés­te­len szö­ve­ge­lé­sek a Gyer­mek­ről, a túl so­kat köl­tő elő­ző kor­mány­ról és Ko­vács Lász­ló ka­riz­má­ja, aho­gyan kész­sé­ge­sen be­vi­ze­zi ma­gát, ké­szül­ve a fel­mo­só­rongy sze­re­pé­re Po­zsony­ban és Bu­ka­rest­ben.