A Fi­desz­nek, amely gya­lá­za­to­san represszív po­li­ti­kát kép­vi­sel eb­ben az ügy­ben, a leg­ti­pi­ku­sabb tá­mo­ga­tói a fia­tal üz­let­em­be­rek kö­zül ke­rül­nek ki. És per­sze azok­ból, akik üz­let­em­be­rek lesz­nek. Jo­gi kar, köz­gáz, bu­si­ness school. Ezek­nek az em­be­rek­nek le­het is­mer­ni a tár­sa­sá­gi éle­tét. Ki szo­kott Ma­gyar­or­szá­gon pél­dá­ul ko­ka­int hasz­nál­ni? Nem a pro­le­ta­ri­á­tus ita­la a ko­ka­in... (Ta­más Gás­pár Mi­klós-in­ter­jú az Index.hu-n, 2004. ja­nu­ár 4.)

Megölte anyját, mert sokallta mobiltelefon számláját.
(Ma.hu, 2004. december 30.)

Itt az ide­je a tel­jes ön­vizs­gá­lat­nak a nem­ze­ti ol­da­lon. Min­den tal­mit, min­den hő­zön­gőt, ka­rá­csony­kor ke­resz­tet ál­lí­tót, bu­ze­ránst, mű­ve­let­len hó­lya­got, akar­no­kot és ide is, oda is for­go­ló­dót ki kell ven­ni.
(Csurka Ist­ván, Ma­gyar Fó­rum, 2004. dec. 9.,)

A mi csa­lá­dunk­ban az egész ün­nep a ro­kon­lá­to­ga­tás­ról és az evés­ről szól.
Mind­ös­­sze egy ki­kö­té­sem van: nem aka­rok fe­nyő­fát dí­szí­te­ni. Sze­re­tek gye­rek­ként ér­kez­ni, hogy ott áll már a dí­szes fa, na és per­sze alat­ta az aján­dé­ka­im.
A Jé­zus­ká­nak vi­szont a mai na­pig írok levelet… a vé­gé­re min­dig be­le­írom, hogy nem azért ké­rek en­­nyi min­dent, mert sze­rény­te­len va­gyok, ha­nem azért mert egy­részt idén is jó vol­tam, más­részt, hogy le­gyen mi­ből vá­lasz­ta­ni.
A ne­ve­lő­apám minden­nek tud örül­ni, fő­leg ha olyat kap, ami­re ép­pen nagy szük­sé­ge van. Mi­ku­lás­ra zok­nik­kal lep­tem meg, annyi­ra bol­dog volt, mint­ha egy ha­tal­mas dol­got ad­tam vol­na ne­ki.
Ne­ki (Medgyessy Pé­ter­nek) há­lás do­log ad­ni, mert ret­ten­tő­en tud örül­ni. Még ak­kor is, ha a ti­ze­dik kék pu­ló­vert kap­ja. (Sorry magazin 2004 december 21.)

Szét­esett a Ku­pa Mi­hály ne­vé­vel fém­jel­zett Cent­rum: a Har­ma­dik Ol­dal Ma­gyar­or­szág­ért, a Ma­gyar De­mok­ra­ta Nép­párt és a Zöld De­mok­ra­ták ugyan­is 2004. de­cem­ber 31-vel ki­lép­tek a párt­szö­vet­ség­ből. Er­ről a há­rom szer­ve­zet el­nö­ke, Gyenesei Ist­ván, Sza­bó Jó­zsef és Droppa György ka­rá­csony előtt le­vél­ben tá­jé­koz­tat­ta a Cent­rum el­nö­két (Nép­sza­bad­ság, ja­nu­ár 4.)
Egy tör­té­net vé­ge, brühühü