A kormánypártok és az MDF bizalmát élvező MTV-elnöknek végül sikerült fényesen túlteljesítenie a köztelevízióban hagyományosan igencsak magasra helyezett pofátlansági mércét.

Lej­tőn a mi­nisz­ter – vic­ce­lőd­het­nénk a mi­nisz­ter úr száz­mil­li­ós kuny­hó­já­nak helyt adó ut­ca ne­vé­vel. Nem tesszük, mert tá­vol áll tő­lünk a ka­ján­ko­dás, meg kü­lön­ben is, min­den­ki olyan ház­ban la­kik, ami­lyen­ben jól esik.

Legyen el­ret­ten­tő pél­da a va­la­hai mé­dia­gu­ru sor­sa: így jár min­den­ki, aki a leg­fris­sebb ta­xis di­vat sze­rint, fül­be­va­ló­san, fel­gyűrt uj­jú prosz­tó-za­kó­ban áll ne­ki az ép­pen ak­tu­á­lis ál­do­za­tot szét­tép­ni, mint tig­ris a tor­na­zsá­kot.

Egy­sze­rű állambolgárként mon­da­nám el it­ten, hogy a pes­ti édesbutikost fel­ső­fo­kú szin­ten be­szé­lő mé­dia­sze­mé­lyi­ség Ame­ri­ká­ról szó­ló ver­ses­kö­te­te után (a jobb köny­ves­bolt­ok­ban még kap­ha­tó – fu­tás!) most ero­ti­kus re­génnyel ha­tol be a ma­gyar mé­dia­tér­be.

Ka­csa­me­se, ka­csa­tánc­cal – szí­nes, ma­gya­rul be­szé­lő, nem­zet­kö­zi kop­ro­duk­ci­ó­ban ké­szült pszichothriller. A tar­ta­lom: Pé­ter és Adrian ré­gi jó ba­rá­tok, el­mond­ják egy­más­nak a prob­lé­má­i­kat.

U­tol­só hí­rünk az volt a szo­ci­k bu­da­pes­ti el­nö­ké­ről, hogy po­ten­ci­á­lis in­for­ma­ti­kai mi­nisz­ter­ként nyuszinetet ígért az ovi­sok­nak és nagyinetet a nagy­ma­mák­nak.