Mindannyiunkban él egy kép az ideális gyermekről. Aki édesdeden gügyörészik, ha beállítanak a rokonok, kizárólag akkor eszik, amikor pont van egy kis időnk. Alszik, ha épp senki sem akarja üzemeltetni, és két hetes kora után már önállóan kakil vagy egyáltalán nem.

Az elmúlt tizenöt évben időről időre megjelenik néhány gyakorló náci, aki olyat mond, ami még Marsi Anikónak is feltűnik. Vegytiszta faj, meg ilyenek. Közénk jönnek, riogatnak, aztán eltűnnek.

A ja­nu­á­ri reg­ge­le­ken út­ban Donovaly fe­lé már a Hun­gá­ria kör­úton fel­ve­szi a sí­e­lős nap­szem­üve­get. Hét­köz­nap a boardos sap­ká­ját hord­ja, mí­nusz tíz fok­ban is nyi­tott bőr­ka­bát­ban jár, a konditeremben már csak szál­ká­sít. Ő ko­runk hő­se, az imázsépítő.

A kü­lön­fé­le lel­kü­le­tek­hez és vi­lág­né­ze­tek­hez más és más tár­sas­já­ték pas­­szol. A vi­lág ere­de­tét is a Ver­seny­re vis­­sza­ve­ze­tő kar­valy­tő­kés szá­má­ra ott a Monopoly, a prag­ma­ti­kus spe­ku­láns szá­má­ra a Me­tál­tőzs­de vagy a Tőzs­de, az antiglobalista, tő­keel­le­nes pro­le­tár já­té­ka pe­dig a Gaz­dál­kodj oko­san. Mi ma­rad az épí­tő szel­le­mi­ség­be, az üz­le­ti tisz­tes­ség­be és a mér­ték­le­tes gya­ra­po­dás­ba ve­tett szi­lárd hit­tel élő pol­gár­em­ber­nek? Egy né­met já­ték, a Catan te­le­pe­sei.

Minden szövetségi kapitányunk (általában rövid) élettartamán belül elérkezik „az” a meccs. Amelyiket meg kell nyerni, mert ha nem. Ezen a meccsen vagyunk túl most. Magyarország–Bulgária 1-1.

Az év­szá­mot bi­zony min­den­ki is­me­ri. Mind­annyi­an vol­tunk már­ci­us 15-i ün­nep­sé­gen, van va­la­mi ha­lo­vány em­lé­künk a tör­té­ne­lem­órák­ról, és kö­ze­li kí­nos em­lék­ként eszünk­be jut­hat még Gyurcsány és a füt­­työs fi­úk kop­ro­duk­ci­ós ün­nep-pa­ró­di­á­ja is.

Manapság már az imázsépítés kon­zer­va­tív esz­kö­zei kö­zé so­rol­hat­juk az év­ti­ze­dek óta nép­sze­rű test­épí­tést. Kü­lö­nö­sen drasz­ti­kus vol­ta mi­att ki­fi­no­mult ar­cu­la­tok ki­ala­kí­tá­sá­hoz nem, vagy csak mér­sé­kel­ten aján­lott. Má­ra ré­gi, klasszi­kus­nak ne­vez­he­tő iden­ti­tá­sok fel­vo­nu­lá­sá­nak szín­hely­évé vált.

Kez­det­ben vala az au­tós­kár­tya. KGST az ová­lis­ban, alá­ja tar­to­zott a Tra­bant, a Wart­burg, Moszk­vics, meg ta­lán a kispolák. Men­­nyi van be­le­ír­va, szál­lít­ha­tó sze­mé­lyek száma… A Fer­ra­ri meg a Por­sche volt a min­den­vi­vő, a mi ked­ven­cünk még­is a 2CV4-es volt. Nyom­tuk ki­ful­la­dá­sig kis­ga­tyá­ban a Rómaifürdő fü­vén.

Ret­teg­tem a vas­út­tól. Haj­na­li in­du­lá­sok­ra em­lék­szem, ágy­ból va­ló ól­mos ki­kec­mer­gés­re, és bár so­se kés­tünk, vagy ha igen, ar­ról nem tud­tam, mi­vel nem is­mer­tem az órát, mély­ből jö­vő ösz­tö­nös, zsi­ge­ri fé­le­lem­mel utál­tam a vo­na­tot. Uta­zás előt­ti na­po­kon több­ször ros­­szul vol­tam.

Az idei már­ci­us 15-i ki­tün­te­tet­tek lis­tá­ját vé­gig­fut­va elé­ge­det­ten nyug­táz­tuk, hogy egy lo­vag­ke­resz­tecs­ke ere­jé­ig Avar Já­nos is ré­sze­sül­he­tett a Nagy Szociálliberális Tá­bor­tűz me­le­gé­ből.