Medgyessy Or­bán­hoz ké­pest va­la­mi­vel töb­bet mon­dott, de nem ez eme­li őt meg, ha­nem hogy mind­ezt éles hely­zet­ben tet­te, és a nép min­dig job­ban ho­no­rál­ja azt, aki­nek leg­alább meg­iz­zad a há­ta. In­kább szim­pa­ti­zál az­zal, akit küsz­köd­ni lát, sem­mint az­zal, aki az övéi előtt pó­zol. (...) Or­bán egy­szer meg­vizs­gál­tat­hat­ná a vi­lág­egye­tem­re nyi­tott ren­ge­teg szá­mú po­li­to­ló­gu­sá­val, hogy va­jon nem az volt-e vá­lasz­tá­si ve­re­sé­gé­nek oka, hogy jó­val rit­káb­ban volt 2002 ta­va­szán csa­ta­kos a há­ta, mint Medgyessyé. (Ko­vács Zol­tán, ÉS, feb­ru­ár 20.)

Egy tá­bor, egy zász­ló, ha nem is szép, de jó – kam­pány­idő­szak­ban. Per­sze a jó fo­gal­má­nak ol­va­sa­tá­ról is vi­ták zaj­la­nak, akár ba­rá­ti kö­rö­kön be­lül, ahol is kö­ze­li is­me­rő­sök vi­tat­koz­nak ar­ról, va­jon a Fi­desz­nek kí­no­sab­bak-e a vá­lasz­tá­si év­ben a mel­léren­de­lő­dött radikál-százalékok, vagy a min­den­ko­ri SZDSZ-es sza­va­zó ér­zi-e a több han­gyát a ga­tyá­ban, ha a(z egy­re ter­mé­sze­te­sebb) szö­vet­sé­ges jut az eszé­be. (Vagy en bloc a mai SZDSZ, de most nem ez a té­ma.)

„Magyarországon ma állami pénzen folyik a keresztény- és magyargyűlölet propagálása. Mint ebben az épületben is mellettünk, amely oly nagymértékben kielégíti a tartalom és forma egységének marxi követelményét. Szennyes kívülről, szennyes belülről. Holott milliókat kap keresztény- és magyarellenes műsorfolyamának propagálására.” (Lovas István Zéró tolerancia a gyűlölet ellen című beszéde a Tilos Rádió elleni tüntetésen, január 11.)

„Mindenki ugyanúgy utazik!” (MÁV-plakátok szlogenje)

Ismét a Népszava... Bi­zony, bi­zony, ez az év sem más, mint a töb­bi, az ár­nyék­ál­lam bo­zót­har­co­sai fo­gyat­koz­nak, Bin Laden, Szász Kár­oly, Polt, Mádl, a közvéleménykutató cé­gek ve­ze­tői, a di­á­kok és a fi­a­tal há­za­sok még sza­bad­lá­bon ás­sák alá a szocializ... hop­pá, bo­csá­nat: a de­mok­ra­ti­kus in­téz­mény­rend­szert, a bonc­asz­ta­lon pe­dig ez a rop­pant je­len­tős saj­tó­ipa­ri rekvizítum.

„Ami­kor idá­ig fa­jul­nak a dol­gok, ak­kor már hi­á­ba mond­ja a kor­mány: nyugi-csigi, ne hisz­tizz, ma­gad is lát­ha­tod, mi­lyen szé­pen süt a nap, be fog ér­ni az a va­cak na­rancs, és ak­kor lesz ol­csó lé, te is jól fogsz jár­ni. Ami­kor odá­ig fa­jul­nak a dol­gok, hogy már azt sem hi­szi el sen­ki, amit lát, ak­kor fö­lös­le­ges min­den du­ma. Ak­kor nem ma­rad más, mint tet­tek­kel bi­zo­nyí­ta­ni a ké­tel­ke­dő be­fek­te­tők­nek, hogy az or­szág ve­ze­tői nem ka­pasz­ko­dó­nak hasz­nál­ják a kor­mány­ru­dat, ha­nem irá­nyí­ta­ni is ké­pe­sek. Ami meg­győz­he­ti őket ar­ról, hogy – Flo­ri­dá­ban – be­érik a na­rancs. És ak­kor ta­lán mi is re­mény­ked­he­tünk ab­ban, hogy ná­lunk vi­szont egy­ha­mar nem.” (Vár­he­gyi Éva, Ekotrip, Magyar Narancs, de­c. 18.)

„Szo­ká­sos es­ti for­ga­tag­ban vol­tunk, mond­ta a mi­nisz­ter, ál­ta­lá­ban az idő­sebb kor­osz­tály­hoz tar­to­zó em­be­rek­kel ke­res­tük a kap­cso­la­tot, de az ér­dek­lő­dő kül­föl­di­ek­nek is el­ma­gya­ráz­tuk, hogy va­ló­já­ban mi is tör­té­nik a té­ren.” (Gyurcsány Fe­renc a FIBISZ hon­lap­ján)

„A Tarzan-hős, az­az Johnny Weissmüller a ro­má­ni­ai Te­mes­vá­ron szü­le­tett 1904. jú­ni­us 2-án. Ha­zá­já­ban meg­kezd­ték az elő­ké­szü­le­te­ket a sztár szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­já­nak meg­em­lé­ke­zé­sé­re.” (Tarzan román volt, Korridor.hu, 2003. no­vem­ber 17., Szí­nes Mai Lap/szaszand nyo­mán)

„A nagy Ő elárulta, hogy Melindával kialakult köztük valami. Mellette nem is akar már elaludni, de Mónika mellett sem, hiszen ő az első perctől kezdve tetszett neki.” (Blikk, október 24., péntek)

„Van itt egy kis­as­­szony, aki­nek bü­dös a ma­nö­ken­élet, ő té­véz­ni akar, egész gye­rek­ko­rá­ban nyag­gat­ta aput, hogy ve­gyen már egy te­le­ví­zi­ót, apu ugyan­is min­dig azt haj­to­gat­ta, hogy aki­nek té­vé­re van szük­sé­ge, az ve­gyen ma­gá­nak. Most vég­re van té­vé­je, kö­rül­be­lül az övé és apué.” (És ezt így hogy? Tóta W. Árpád jegyzete az Index.hu-n, 2003. október 15.)