So­ha nem ér­tet­tem azo­kat, akik az éji ho­mály­ban ké­ső di­cső­sé­günk­re, meg a ma­gyar nem­zet fenn­ma­ra­dá­sá­ra hi­vat­koz­va nem akar­tak be­lép­ni az Eu­ró­pai Uni­ó­ba.
Az in­te­ger re­ví­zi­ó­ban gon­dol­ko­dó értelmiségiek már ré­gen rá­jöt­tek ar­ra, hogy Ma­gyar­or­szág ha­tá­rát im­már nem há­rom ten­ger mos­sa, ha­nem jó­val több, te­hát igen­is elő­nyös az unió. Nem­ze­ti ér­de­ke­in­ket a le­he­tő leg­el­szán­tab­ban kép­vi­se­lő pánmagyar mi­nisz­ter­el­nö­künk csak rö­hög ma­gá­ban sze­gény Nagy La­jo­son…

Az alul­já­rók te­le van­nak olya­nok­kal, akik még nem vol­tak tü­dő­szű­ré­sen (Ma­gyar Nem­zet, áp­ri­lis 6.)

Több­fé­le úton jut­tat­ták el hoz­zám vé­le­mé­nye­met az em­be­rek. (Demsz­ky Gá­bor a Te­le­ki-vi­tá­ban, febr. 26.)

Ha két pa­mut ré­te­get vi­se­lünk, a kül­ső le­hűl, a bel­ső pe­dig szin­te kon­di­ci­o­nál­ja a bő­rün­ket. Elég egy at­lé­ta is vagy egy vé­kony kis tri­kó, a lé­nyeg, leg­alább két ré­teg le­gyen – és pa­mut. Ugyan­ez az is­me­rő­söm még azt is ál­lít­ja, hogy míg nyá­ron te­hát jól fel kell öl­töz­ni, ad­dig té­len in­kább alul kell öl­töz­ni. (davidibolya.hu)

Az ék­sze­re. A te­le­fon­ja. Az ékszer­te­le­fon­ja. A for­má­ja kagy­ló, az arany, mely ma­gá­hoz öle­li fe­hér, bel­ső tit­ka sár­gán csil­log. Cin­ko­san ka­csin­ta­nak raj­ta ap­ró gyé­mánt­sze­mek, bil­len­tyűi meg­annyi tű­fe­jek­ként fész­ke­lőd­nek, az an­ten­na a tahitigyöngy tit­ká­val la­pul meg a sú­lyos bo­rí­tá­son. – Ha­ló! – s kez­de­tét ve­he­ti a vé­ge­lát­ha­tat­lan szó és ka­caj­özön, a vi­lág tánc­ra per­dül, hisz vég­re tör­tént va­la­mi. A Va­la­mi. (Ró­zsa­kert Ma­ga­zin, ta­va­szi szám)

Gu­lyás Ist­ván: – Sze­re­ti ezt a vá­rost?
Demsz­ky G: – Na­gyon sze­re­tem Bu­da­pes­tet. Imá­dom Bu­da­pes­tet, azt le­het mon­da­ni, hogy mint­hogy­ha ezek az ügyek, ame­lyek a leg­fon­to­sab­bak szá­momra, pél­dá­ul mond­juk a met­ró­ügy az olyan szá­mom­ra, mint hogy­ha az édesgyermekem len­ne. Te­hát en­nek a fej­lő­dé­se vagy nem fej­lő­dé­se az szá­mom­ra a leg­fon­to­sabb öröm­for­rás és a leg­na­gyobb gond, hogy­ha nem megy. (Hír TV, áp­ri­lis 20.)

Az eu­ró­pai élet­mi­nő­sé­get a fő­vá­ro­si­ak­nak a tár­sas­há­zak tud­ják meg­te­rem­te­ni. (Demsz­ky Gá­bor MTI, áp­ri­lis 13.)

Nem jár táp­pénz a he­ti pi­he­nő­nap­ra, sza­bad­nap­ra, a fi­ze­tés nél­kü­li sza­bad­ság idő­tar­tam­ára, a gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély fo­lyó­sí­tá­sá­nak ide­jé­re, a ré­szeg­ség el­ső há­rom nap­já­ra stb. (Or­vo­si iga­zo­lás táp­pénz-utal­vá­nyo­zás­hoz, tá­jé­koz­ta­tó)

Nem lesz szük­sé­ged sok szer­szám­ra, de azo­kat úgy vá­laszd ki, hogy ne le­gye­nek ne­he­zek, ne­hogy túl­sá­go­san ki­fá­raszd ma­gad. Éles szer­szá­mo­kat hasz­nálj, hogy pon­to­san tudj ve­lük dol­goz­ni, és hogy ne vágd meg ma­gad, ha eről­tet­ni pró­bá­lod. (Síp, dob, ná­di he­ge­dű c. gyermek-barkács könyv)

Az utób­bi na­pok ol­vas­má­nya­i­val bí­be­lő­döm. Nem a ré­gi ko­rok mes­te­re­i­nek, s nem is ki­mű­velt kor­tár­sa­im okos és ne­mes gon­do­la­ta­i­val, ha­nem őse­im meg­ta­lált le­ve­le­i­vel. Hos­­szú évek óta gyűj­tö­ge­tett, több száz éves ira­to­kat, anya­köny­vi ki­vo­na­to­kat, ke­reszt­le­ve­le­ket, ob­si­to­kat, adás­vé­te­li szer­ző­dé­se­ket, bir­tok­ös­­sze­írá­so­kat, iga­zol­vá­nyo­kat, egye­te­mi in­de­xe­ket, tit­kos­szol­gá­la­ti fel­jegy­zé­se­ket ma­gá­ba fog­la­ló csa­lá­di do­ku­men­tá­ci­ós tá­ram nagy­anyám­nak kö­szön­he­tő­en né­hány egy­ér­tel­mű­en azo­no­sít­ha­tó fel­me­nőm, s pár, szá­mom­ra is­me­ret­len ro­ko­nom el­ső és má­so­dik vi­lág­há­bo­rús tá­bo­ri le­ve­le­i­vel gaz­da­go­dott.