Tör­tént egy­szer, hogy hő­sünk­nek, ne­vez­zük M-nek, le­járt a jo­go­sít­vá­nya. Ru­tin ügy. M. két dip­lo­más csa­lád­apa, de emel­lett ta­pasz­talt aka­dály­fu­tó, így tud­ta, hol kezd­je. Nya­ká­ba vet­te a vi­lág­há­lót, ki­ke­res­te, mi a te­en­dő.

Irán atom­prog­ram­ja nem új ke­le­tű, kez­de­tei még csak nem is az isz­lám rezsim­hez köt­he­tő­ek. A ku­ta­tá­sok a sah kor­sza­ká­ban in­dul­tak a het­ve­nes évek kö­ze­pén, s mi­vel Te­he­rán ak­kor az Egye­sült Ál­la­mok leg­főbb szö­vet­sé­ge­se volt a tér­ség­ben, mind­ez Washing­ton hall­ga­tó­la­gos be­le­egye­zé­sé­vel és – ma fur­csá­nak tűn­het – iz­ra­e­li se­gít­ség­gel tör­tént.

Hűség vagy patriotizmus helyett leginkább lustaságból tartottam ki rendít-hetetlenül a Postabank talpas lakossági ügyfeleként. Mint ahogy alapvetően a lusta (másképp: igen elfoglalt) embereknek találták ki a depressziós tünetekkel járó időrabló sorbanállások ellen a telefonos banki ügyintézés szolgáltatását is.

Az MSZP a Fi­desz-min­tát ko­pí­roz­za – már ami a párt- és há­ló­zat­épí­tést il­le­ti. A szo­ci­a­lis­ták a Szö­vet­ség­hez ha­son­ló­an egy ide­je a 176 vá­lasz­tó­kör­ze­tet (és nem a vá­ro­si, ke­rü­le­ti, fa­lu­si szer­ve­ze­te­ket) tart­ják a párt alap­egy­sé­ge­i­nek. Ta­valy no­vem­ber­ben a pol­gá­ri kö­rök min­tá­já­ra az MSZP is kö­zös er­nyő alá kezd­te te­rel­ni a meg­lé­vő ci­vil-kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tó­it a Ma­gyar Üz­let­as­­szony­ok Egye­sü­le­té­től a Tán­csics Mi­hály Ala­pít­vá­nyon és az Ott­hont Ma­gyar­or­szág­ból Ös­­sze­fo­gás Egye­sü­le­ten át a Pallas Pá­holy Ba­rá­ti Kö­rig – Köz­éle­ti Tár­sa­sá­gok Sza­bad Há­ló­za­ta, va­gyis Klub­há­ló né­ven.

Rendes empirikus kutatások híján nehéz megtudni, hogy a magyar közigazgatás végső romlása hol kezdődött. Bizonyos azonban, hogy – Mikszáth Kálmán állításai ellenére – a hazai hivatali ügyintézés nem volt mindig csapnivaló. A dualizmus korszakában kitermelődött az a szakbürokrácia, amely a modernizációval kapcsolatos feladatokat megbízhatóan és egyenletes színvonalon intézte.

Moz­gás­ban az üz­let, tart­ják a menedzse­rek. Moz­gás­ban a po­li­ti­ka, tart­ják a „nép­me­ne­dzse­rek”. A Fi­desz ez utób­bi mon­dás je­gyé­ben új­ra nő­ni, te­re­bé­lye­sed­ni, szé­le­sed­ni, híz­ni, bő­vül­ni ké­szül. Min­den­kit be­von­na a köz­élet­be, aki a rend­szer­vál­tás után (vagy még az előtt) meg­gyű­löl­te a po­li­ti­ku­so­kat, il­let­ve en bloc a po­li­ti­kát.

Február elején a grúz miniszterelnököt, Zurab Zsvaniját barátja lakásában holtan találták meg. Az ok: szén-monoxid-mérgezés. A kormány azonnal szerencsétlenségnek minősítette az esetet, az ellenzék egy része idegen hatalom (értsd: Oroszország) messze érő kezéről beszélt.

Mottó.: „Vajon s mikor lészön jó Budában lakásom?” /Bornemisza Péter/
Mottó 2.: „Lakni és lakni hagyni” /Ismeretlen kocsmafilozófus/

Alighogy megtörtént a 10 új tagállam 2004. május 1-jei felvétele, immár Törökország Európai Unióhoz való csatlakozása tartja izgalomban az uniós döntéshozókat.

Ké­pün­kön ér­dek­lő­dők né­zik a da­ra­bok­ra té­pett ira­to­kat tar­tal­ma­zó zsá­ko­kat az egy­ko­ri ke­let-né­met tit­kos­szol­gá­lat, a Stasi ber­li­ni rak­tá­rá­ban 1999. szep­tem­ber 26-án, a né­met új­ra­egye­sí­tés óta má­so­dik alak­lom­mal ren­de­zett nyi­tott na­pon. A Stasi al­kal­ma­zott­ai szin­te min­den do­ku­men­tu­mot meg­sem­mi­sí­tet­tek, mi­e­lőtt em­ber­jo­gi ak­ti­vis­ták meg­száll­ták a szer­ve­zet köz­pon­ti épü­le­tét 1990 ja­nu­ár­já­ban. Ké­sőbb, 1995-től 30 er­re fel­ha­tal­ma­zott ügy­nök ös­­sze­il­lesz­tet­te 165 zsák tar­tal­mát, de to­váb­bi mint­egy 13 000 zsák még érin­tet­len. A ke­le­ti blokk töb­bi or­szá­gá­ban a múlt­tal va­ló szem­bené­zést még az is ne­he­zí­ti, hogy az egy­ko­ri tit­kos­szol­gá­lat­ok a ko­ráb­bi dik­ta­tú­rák­ban mű­kö­dött szer­ve­ze­tek jog­utó­dai. Mivel magyarországon is kiújulni látszik az aktaháború, az Ufi stábja körbejárta, hogy a volt szocialista országokban hogyan is zárták le a múltat.