Úgy tart­ják, a vá­ro­si élet nem kü­lö­nö­seb­ben ked­vez a há­zi ked­ven­cek­nek. Az arany­hal az üveg­gömb­ben még csak­-csak el­van, de a ka­ná­ri már rossz le­ve­gőt kény­te­len szív­ni az ab­lak­ban him­bá­lóz­va, Te­ri­ke né­ni meg szét­megy az ideg­től, mert a blö­ki vo­nyít, ha be­zár­ták a szom­szé­dok. Ne­künk spe­ci­el gye­re­ke­ink van­nak. Ne­kik sem kön­­nyű.

A kilencvenes évek közepétől a különböző feketepiacok látványosan visszaszorultak, vagy törvényes keretek közé szorították őket, esetleg politikai védelem alá kerültek.

Fújj fel egy vi­dé­ki kul­túr­há­zat a más­fél­sze­re­sé­re, ossz ki a SZAKMÁNAK és a Dön­tés­ho­zók­nak VIP-meghívókat, te­gyél ki két­szer há­rom mo­li­nót, szard le a han­go­sí­tást, a dí­szí­tést, az ün­ne­pé­lyes­sé­get és az al­kal­mat, szólj a mű­sor­ve­ze­tő­nek, hogy a Kathy-t Katyinak ejt­se és kez­dőd­het is a 36. Ma­gyar Film­szem­le.

A ben­nünk élő re­ak­ci­ós a hó­na­po­kig müz­lin tar­tott far­kas gyor­sa­sá­gá­val ve­tet­te rá ma­gát az alább is­mer­te­tett fo­lyó­irat­ok­ra. Saj­nos szer­kesz­tő­sé­gi ci­cu­sunk rá­má­szott egy nagy ha­lom Moz­gó Vi­lág­ra és kép­te­len­ség el­szed­ni tő­le a cuc­cot, fo­lya­ma­to­san do­rom­bol. El­ma­rad az átsasolás az árok túl­ol­dal­ára.

Nagyon jó egy so­kat uta­zó is­me­rős! Hát íme, kéz­ben Ang­lia leg­újabb ta­lál­má­nya (el­adá­si lis­tán a 3. he­lyen nyi­tott!), a Bloc Party el­ső le­me­ze.

Ma Ma­gyar­or­szá­gon az a szo­mo­rú hely­zet, hogy aki jó ze­nét akar hal­la­ni le­mez­vá­sár­lás nél­kül, az hall­gas­son rek­lá­mo­kat a té­vé­ben.

Ha csuk­lyás kultúrbrigantik le­fe­je­zős vi­de­ók­kal kí­noz­nak se tud­tam vol­na ös­­sze­tett mon­da­tot val­la­ni ar­ról, hogy a Bi­ki­ni ne­vű, egy­kor Kárpát-medence-szerte nép­sze­rű ze­ne­kar mit csi­nál mos­ta­ná­ban.

Ami­kor an­no 2002-ben ilyen­tájt Ken­de mes­ter mar­ka visz­ket­ni kezde, és megírá az ő fer­tel­mes Vik­tor-köny­vét, és nagy ín­sé­gé­ben ki is adá azt ma­ga ma­gá­nak cé­hé­ben.

Az egyik leg­is­mer­tebb fi­a­tal író, évek óta. Há­rom no­vel­lás­kö­tet után egy újabb, kis­pró­zá­kat egy­be­gyűj­tő könyv szer­ző­je. Azon­ban a Levin kör­úton meg­húz­ta az övet, és egy te­ma­ti­ka alá te­rel­te az írá­so­kat. Ez a té­ma: a gaszt­ro­nó­mia és a fi­lo­zó­fia fri­gyé­ből szü­le­tett mű­faj, a gasztrozófia.

You are spy or bu­si­ness? – No, just for holiday. – ??? (Ké­mek vagy­tok vagy üzletemberek? – Nem, csak pi­hen­ni jöt­tünk. – ???) Ez a gyors is­mer­ke­dé­si pár­be­széd zaj­lott le köz­tünk és né­hány ér­dek­lő­dő fi­a­tal lány kö­zött há­rom éve Cetinje egyik köz­ked­velt, egye­te­mis­ták ál­tal lá­to­ga­tott szó­ra­ko­zó­he­lyén. Hol van Cetinje? És egy­ál­ta­lán, hol van több kém, mint tu­ris­ta? És kü­lön­ben is. Idő­uta­zás. Így is, úgy­is. Mon­te­neg­ró­ban jár­tunk.