A mos­ta­ni nép­sza­va­zá­si vi­tá­ban csak el­vét­ve buk­kan fel egy ko­ráb­ban gyak­ran han­goz­ta­tott szem­pont: ho­gyan vi­szo­nyul a ma­gyar ál­lam­pol­gár­ság ki­ter­jesz­té­se a ma­gyar ki­sebb­sé­gek má­sik leg­főbb tö­rek­vé­sé­hez, a ki­sebb­sé­gi jo­gok ki­bő­ví­té­sé­hez, leg­in­kább az au­to­nó­mia meg­te­rem­té­s­éhez.

Az Európai Unió 2004-ben két nagy horderejű folyamat végére tett pontot. Május 1-jén egyrészt sor került történetének legnagyobb szabású bővítésére, másrészt politikai megállapodás született az Alkotmányos Szerződésről, amely átfogó intézményi reformon keresztül hivatott megteremteni a kibővített Unió működőképességét és a hatékonyabb nemzetközi fellépés kereteit.

A nyá­ri ubor­ka­sze­zon­ban nagy vi­hart ka­vart az egyik szlo­vák na­pi­lap „bom­basz­ti­kus hí­re”, mi­sze­rint a ma­gya­rok akar­ják vis­­sza­igé­nyel­ni a szlo­vák föl­det. Ha most fi­gyel­men kí­vül hagy­juk az olyan ap­ró­sá­got, hogy a föld­nek nem nem­ze­ti­sé­ge, ha­nem tu­laj­do­no­sa van, ak­kor is el­mond­ha­tó a szer­zők­kel kap­cso­lat­ban: a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Nem­ze­ti Ta­ná­csá­nak 503/2003 szá­mú tör­vé­nyét rossz­in­du­la­tú ér­tel­me­zés­sel tár­ták a nyil­vá­nos­ság elé.

Úgy tű­nik, most már tör­vé­nyi aka­dá­lya sin­csen an­nak, hogy Alakszandr Lukasenko fe­hér­orosz el­nök éle­te vé­gé­ig hi­va­ta­lá­ban ma­rad­jon. Az Eu­ró­pa utol­só dik­ta­tú­rá­já­ban meg­tar­tott ok­tó­be­ri re­fe­ren­dum és par­la­men­ti vá­lasz­tás iga­zol­ta a ré­gi sztá­li­nis­ta el­vet: nem az szá­mít, ki ho­gyan sza­vaz, ha­nem ki szá­mol­ja a vok­so­kat.

Ne­héz pá­lyá­ra kényszerítette a fő­vá­ro­si el­len­zék Bu­da­pest fő­pol­gár­mes­ter­ét, ami­kor au­gusz­tus­ban ös­­sze­fér­he­tet­len­sé­gi el­já­rást kez­de­mé­nye­zett Demsz­ky Gá­bor el­len eu­ró­pai par­la­men­ti és fő­pol­gár­mes­te­ri tiszt­sé­ge okán. Az üte­me­zés­sel nem volt hi­ba. A bul­vár mé­dia ál­tal „dzsent­ri al­lű­rök­ként” em­le­ge­tett el­haj­lá­sok nyo­mán amúgy is meg­ro­gyott vá­ros­ve­ze­tő ez­út­tal di­rekt­be kap­ta a gyom­rost.

Bár a köz­vé­le­mény – a ku­ta­tók sze­rint – rü­hel­li a bró­ker­bot­rány-te­ma­ti­kát, és meg­győ­ző­dé­se, hogy „so­ha nem lesz it­ten ered­mény, mer’ úgy­is fut­ni hagy­ják a bű­nö­sö­ket”, Kul­csár At­ti­la ki­szi­vár­gott ügyész­sé­gi val­lo­má­sa egy­elő­re pon­to­san az el­len­ke­ző­jét sejte­ti. El­árul­juk: an­nak el­le­né­re, hogy az Ufi szer­kesz­tői is ré­szei a köz­vé­le­mény­nek – rü­hell­nek bi­zo­nyos dol­go­kat, és van meg­győ­ző­dé­sük –, má­ra el­kezd­tek re­mény­ked­ni. Még­is lesz it­ten ered­mény?

Bá­lint barátodék ki­csit túl­pö­rög­tek – mon­dom az egye­tem fo­lyo­só­ján az SZDSZ-ak­ti­vis­ta vol­tát nyíl­tan és büsz­kén vál­la­ló kol­le­gá­nak. – Ol­vas­tad az új li­be­rá­lis eftévé-tervezetet? A kol­lé­ga er­re sír­va fa­kad, egy teszkós nej­lon­zacs­kót húz a fe­jé­re, s be­me­ne­kül a fű­tet­len sze­mi­ná­ri­u­mi te­rem­be, hogy ott szé­gyell­je ma­gát. Min­den oka meg­van rá.

Vajon sikerül-e Istvánnak, amit nem csak ő, hanem Ferenc is akar?
Imre, Mónika, György, László, Katalin – csupa lelkes, szép fiatal.
Végrehajtja-e István első komolyabb feladatát, mint Ferenc barátja?

Szin­te egyen­lő esél­­lyel vág ne­ki a no­vem­ber 28-i ro­má­ni­ai par­la­men­ti és el­nök­vá­lasz­tás­nak a kor­mány­zó szo­ci­ál­de­mok­ra­ta párt és a vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ci­ót al­ko­tó li­be­rá­lis–de­mok­ra­ta párt­szö­vet­ség.