|
|
|
|
arc (2003. október)
| | Budapesten, a Ráday utcában lakik egy kaméleon. A környék kedvence, egyébként. Meg lehet keresni: akváriumának egyik fala egyúttal egy szatócsbolt kirakata. Nyitott a világra – mi mást tehetne, boldog-boldogtalan belát a magánszférájába, a közgáz-kollegisták különféle neveken szólongatják, a környék lakói is befogadták szépen. Meg-megállnak a sétálók, benéznek, na vajon mit csinál, melyik ágon fekszik-áll, pislog. Gyanítom, észrevették már néhányan a dolgot. Őkelme öregszik. Nincs túl jó passzban, alig-alig váltja a színét – már egy huszonnégy darabos Gioconda-krétakészletbe se halna bele.
|
|
|
arc (2003. szeptember)
| | Él Zuglóban egy nagy család. Akik a helyi közéletben mozognak, jól ismerik a család fejét, Gyügyei Attilát. A zuglói önkormányzati képviselő, családvédelmi tanácsnok a fővárosnál hivatásos nevelőszülőket oktat, és maga is hivatásos nevelőszülő – 3 saját és 6 nevelt gyerek apja. Ezzel az arcával szinte mindenki, aki ügyes-bajos szociális és családvédelmi problémájával fordul hozzá többé-kevésbé tisztában van. Azt azonban kevesen tudják, hogy a 70-es, 80-as években — egy találmányának köszönhetően – nem mint példás családapa került néhány katonai titkosszolgálat érdeklődési körébe.
|
|
arc (2003. augusztus)
| | Vegyük alapnak a liberalizmust. Vegyük, mert annak alapértelmezésével nincs baj. Hogy nekünk az jutott belőle, ami jutott, azért max. reklamálhatunk. Liberálisnak vélt, de igazából erőpozícióból, a tusnádfürdői koncertszínpad mikrofonjának végéről Lovasi „Bandi a hegyről” András a következő szólamot intézte a néphez: „A leszakadt országrész-nyalást a többi zenekarra bízzuk. Mi a magyar vagyok és turista feliratú pólót kedveljük inkább…” Hol sérül a liberalizmus? De jure nem sérül. Elmondta a véleményét, aztán elhúzott haza az övéihez, a liberalizmusnak nem kutyája, nem macskája, hogy a (szabadon nyilvánított) vélemény sért-e másokat.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|