A magyarság sötét zivatarfelhőkkel terhelt egének sokáig Hujber Feri volt az egyetlen reménysugara, aztán tessék, már benne sem bízhatunk. A színész rohamos rosszfiúsodása szomorúsággal tölti el lelkünket. Tehát június hónap egyetlen jó híre ebben a kórházösszevonós, iskolabezárós világban, és öles lépés az erős Magyarország megteremtése felé, hogy ismét megjelenik a szélsőjobboldali heccelők, egyben liberális zugfirkászok és kaftános unokák által írt és szerkesztett UFi.

Balázs Piri László 1956-ban gyógyszerészhallgatóként, az egyetemi nemzető;rség tagjaként vett részt a forradalomban: lelkesedését három és fél év börtönnel „jutalmazta” a kádári diktatúra. Az 1956 Alapítvány kurátora és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke legszívesebben az ötven évvel ezelő;tti napok közhangulatára, a felszabadultságra emlékszik vissza.

Két nagygyűlés között, egy vágtató mikrobuszban faggattuk Orbán Viktort, a kormányzásra készülő Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökét, többek között a 2002-es választások magasabb értelméről. – Találkozók, fesztiválok, könyvkiadók, lapok, internetes oldalak kellenek – mondta lapunknak adott interjújában a politikus, amikor a fia-talok hangjának felerősítéséről kérdeztük. Orbán Viktor úgy látja: a Fidesz, minden esendősége és hibája ellenére, hű maradt azokhoz, akik bíztak benne.

Jajongás kísérte az Orbán Viktor országértékelését megelőző körutat. Minden egyes állomást követően felharsant a ballib sajtóban a kórus, amely azon riadozott, mennyibe fog kerülni nekünk az ellenzéki pártelnök által felvetett javaslatok megvalósítása.

Azért mégis jó, hogy van nekünk egy igazi kampány-miniszterelnökünk. Aki a Viván pacsizik, VV Szabolccsal fényképezkedik. Homlokot ráncol és homlokot csókol, kezet ráz és magyaráz. Mindig és mindenhol.

Demszky Gábor október 31-én tizenöt éve Budapest főpolgármestere. Nyilván lesz valami szolid ünneplés, dalocskával, logóval, miegymással. A magyar sajtóban elsőként szeretnénk gratulálni eme valóban szép évfordulóhoz, a magunk egyszerű módján csak annyit jegyeznénk meg: Budapest rohad. Úgy ám. A szokásos kutyakakis kárálás helyett most azonban a főpolgármester eszmei arcéle érdekel minket.

Emlékszünk, ugye? 1994-ben és 2002-ben a hatalom visszaszerzésére készülő szocialisták egyik legfontosabb mondanivalója önnön szakértelmük bizonygatása volt. A világot a piros műbőr ajtós, fikuszos, fehér nippes irodák csendjében kiismerők magabiztosságával joviáliskodták az arcunkba: kormányozni, azt tudunk.

A zsi­ge­ri Ame­ri­ka-el­le­nes­ség hát­rá­nya­i­ról és a ma­gyar dip­lo­má­cia kes­keny ös­vé­nyé­ről is szó esett az UFi ál­tal szer­ve­zett, az Egye­sült Ál­la­mok­ról szó­ló ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sen, ahol a kér­dés há­rom szak­ér­tő­je, Or­bán Ani­ta, Magyarics Ta­más és Megyesy Je­nő vi­tat­ta meg az at­lan­ti kap­cso­la­tok hely­ze­tét.

La­punk egye­te­mi iro­dá­já­ban ke­res­te föl Mé­szá­ros Ta­mást, a Bu­da­pes­ti Corvinus Egye­tem rek­to­rát, a meg­ma­radt ál­la­mi va­gyont ke­ze­lő ÁPV Rt. el­nö­két, hogy a fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény­ről, egye­te­me hely­ze­té­ről és az utób­bi idők­ben vi­hart ka­vart pri­va­ti­zá­ci­ós dön­té­sek­ről kér­dez­zük. A rek­tor úgy lát­ja: szük­ség van az egye­te­mi elit­kép­zés fej­lesz­té­sé­re. Az el­nök sze­rint a Bu­da­pest Airport ügyé­ben nem be­szél­he­tünk kor­rup­ci­ó­ról.

A fo­lya­ma­tos meg­úju­lá­si láz­ban égő ma­gyar bal­ol­dal most ép­pen – sokadjára – a fi­a­ta­lo­kat sze­ret­né be­szer­vez­ni. A Xé­nia-láz el­ret­ten­tő pél­dá­ja még ott dö­röm­böl min­den szeg­fűs gu­ru agyá­ban, a „töb­bet ne” fel­ira­tú do­boz­ká­ban. In­kább a mo­dern, eu­ró­pai szoc­dem mód­szer­rel pró­bál­koz­nak. Va­la­me­lyik píárokos fe­jé­be nyom­ta a Nagy Ifjúságpoltitikai Varázskalpagot, és meg is lett a cso­da­fegy­ver!