OFFLINE | Szilver Ottó
napló
  (2005. november)
Elmondom, mi volt. Rossz időt jósoltak, nem mehettünk megint Battonyára, pedig Józsi tüzeket gyújtott az Esőistennek, ami, mondjuk, elég fura egy régi, felvilágosult elvtárstól.

   
lemezvágó
  (2005. október)
Nemcsak a dínók meg a mamutok vesztek ám ki (a megamammutból még kettő tapicskol a Széna téri emlékmű helyén), ha nem figyelünk oda, a finom szállodabárokban hangtompítóval zongorázó művészperiféria is eltűnni kényszerül. És a durva helyeken fortéban pianínót csapdosó, kevésbé intelligens alfaj is. Fincsi tehát, és a zeneevolúció egy zárványát tán időleg mentő ötlet versenyt rendezni a füstök közt robotoló muzsikusok részére.


  (2005. április)
Velich Rita nem könnyen áll interjúra. Az ifjú, nagyon szerény – ráadásul feltűnően csinos – jelmeztervezőnő nem szereti a nyilvánosságot, sziszifuszi munka, mire rávesszük, hogy a lapunkat fogyasztó tízezrekhez egy hatszemközti beszélgetés során mégis eljuthassanak szavai. Már az elején, mikor oda keveredünk, hogy bizony, sok vizuális inzultus érheti őt a polgártársak esztétika- és stílusmentes öltözéke kapcsán, összébb görnyedünk Késmárki kollégával. Mi addig, a művésznő eztán már jól érezi magát.

   
kultúra
  (2005. április)
Ti­zen­hat éve­sen Hód­me­ző­vá­sár­hely­re ki­rán­dul­tam az osz­tály­­lyal. Es­te a fő­té­ren nyom­ták a roc­kot, egy órá­val ko­ráb­ban al­ko­hol ha­tá­sa alatt se hit­tem vol­na, hogy a VM Bandre csá­po­lok majd.


  (2005. március)
A kö­vet­ke­ző be­szél­ge­tés­ből ki­de­rül, hogy min­den le­het­sé­ges, ha az em­ber ko­mo­lyan ve­szi a ben­ne mun­ká­ló szán­dé­kot. A jó fü­lű gyer­mek­ből pi­a­nis­ta lesz – nem pi­a­ris­ta, mert lány! –, a zon­go­ra­mű­vész­nő­ből ének­mű­vész­nő, az éne­kes­ből csa­lád­anya, aki­ből meg hir­te­len ope­ra­éne­kes­nő válik… Ami pe­dig az UFi-t il­le­ti, még azt is meg­koc­káz­tat­ja a vi­lág­lap kü­lö­nít­mé­nye, hogy a Bánk bán pró­bá­já­ról ki­kö­nyö­rög­je Me­lin­da ala­kí­tó­ját, min­den sej­te­tett át­vál­to­zás ala­nyát, Boross Csil­lát.

   
kultúra
  (2005. március)
Ha csuk­lyás kultúrbrigantik le­fe­je­zős vi­de­ók­kal kí­noz­nak se tud­tam vol­na ös­­sze­tett mon­da­tot val­la­ni ar­ról, hogy a Bi­ki­ni ne­vű, egy­kor Kárpát-medence-szerte nép­sze­rű ze­ne­kar mit csi­nál mos­ta­ná­ban.


  (2005. február)
2005. január 8-án Kocsis Zoltán intésére, Mozart-komponálta kottafejek megszólaltatásával elkezdődött a Nemzeti Hangversenyterem akusztikai hangolása. Rost Andrea énekelt, a Filharmonikusok kedvükre játszottak, a pózoló-fülelő Gyurcsány körül senki, Orbán, az alapkősüllyesztő meg lépni nem tud a népektől. Egy nyaksálas bohém építész pedig most is ott sertepertél, ahelyett, hogy elterülne a pasztell-zöld bársonyszékben, és elégedetten csettintgetve lokátorozná körbe gyönyörű, juharfa termét: ő Zoboki Gábor.

   
kultúra
  (2005. február)

kultúra
  (2005. február)

   
kultúra
  (2005. január)
Ha egy ze­ne­mű­vész gi­ga­kon­cer­tet ren­dez a fő­vá­ros­ban, ha or­szá­gos tur­nén vág­tat vé­gig, ha dup­la CD-t, hang­ka­zet­tát je­len­tet meg, s ha mind­ezt még vi­de­ó­val és dup­la DVD-vel is meg­fe­je­li, ta­lán tény­leg al­ko­tott va­la­mit 2004-ben, meg­ér­de­mel egy kis pi­he­nést. Kis vers­mon­dás, ket­tős ál­lam­pol­gár­sá­gi ci­vil rá­se­gí­tés, film­kri­ti­ka-írás, ti­zen­két órás de­di­ká­lás azért be­le­fér. Mi ez­út­tal nem hagy­tuk ma­gun­kat az okos köz­gaz­dász Ko­vács Ákos ver­bá­lis út­hen­ge­ré­től bi­tu­men­re klop­fo­lód­ni, rá­ha­tás­men­te­sen nél­kü­le ku­ta­kod­tunk új DVD-jén.


  1    2    3    4    5    6  

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”