Most egy méltatlanul elfelejtett tényezőről, a magyar lelki alkatot nemzedékek óta meghatározó félelemről írok. Akik rettegtek az 1990-es rendszerváltástól, tudták jól, hogy miért féltek. És máig sem képesek megbocsátani, hogy fölöslegesen.

A kis magyar pártocska, amelynek plakátjain a „Debrecen a debrecenieké” felirat látható, régóta utazik a másság és a kirekesztés témakörében.

Idestova egy hónapja, hogy megszavazták az Európai Unió 2007–2013 közötti költségvetését, ám az EU-ügyekben mismásolni mindig kész magyar sajtó lapjaira makacsul nem fér föl a tavalyi év európai politikájának igazi mottója.

Tudtommal legutóbb az Élet és Irodalom 2001. április 6-i számában jelent meg írás ezzel a címmel. Azt is én írtam, úgyhogy kölcsönlopom utolsó fél mondatát: „…Orbán Viktor egy fantaszta, mert azt hiszi, hogy külpolitikai paradigmaváltás kell, pedig dehogy, hiszen nem a helyzetünk, hanem csupán az aktuális nagyhatalom postacíme változott.”

E lap olvasói közül kevesen emlékezhetnek Wahorn András (korábban az Á. E. Bizottság kulcsembere, ma jól fésült oldboy, Fábry Sándor showder-beli óvodás társa) fenti című zenéjére.

Európa lakossága ma 460 millió, akárcsak a kontinensünket délről és keletről határoló iszlám tömb népessége. Ugyanez a tömb 2050-re másfél milliárd lelket számlál majd, de mi, európaiak, akkor már csak 430 milliónyian leszünk.

Nincs nagyobb balek, mint aki elhiszi saját hazugságait. Az öncsalás ugyanis – bár meghozza a hőn áhított lelki békét – árt az ítélőképességnek. Amenynyiben például egy politikai erő éveken át azt kántálja, hogy az EU-tagságra a magyarországi szélsőjobb megfékezése céljából van szükség, politikai ellenfeleit pedig az uniós tagság konok ellenzőinek maszkírozza, egy idő után hajlamos lesz az Európai Uniót a Legfőbb Jóval azonosítani.

Nyu­ga­ton a do­há­nyo­sok szá­ma csök­ken, de nem azért, mert meg­hoz­ták a ti­zen­he­te­dik is­ko­lai do­hány­zást til­tó ren­de­le­tet, vagy mert va­la­ki meg­ír­ta a negy­ve­ne­dik nép­sze­rű tu­do­má­nyos cik­ket a do­hány­zás ár­tal­ma­i­ról. Még csak azért sem, mert drá­gul a ci­gi. Ha­nem mert ci­ki.

A 2002-es kam­pány va­ló­ban hi­deg zu­hany­ként ért. Or­bán be­szé­de a két for­du­ló kö­zött a Test­ne­ve­lé­si Egye­te­men fel­épí­té­sé­ben, dra­ma­tur­gi­á­já­ban mussolinista volt. (Bozóki And­rás a HVG Port­ré-ro­va­tá­ban, 2005. feb­ru­ár 17.)

Lehet-e ellenállni a kísértésnek? Képes-e publicista az immáron végleg lenyúlt baloldalon megtartóztatni magát ennek az egyszavas tömegpusztító fegyvernek az ellenfelet dehonesztáló bevetésétől?