A május végi hőségben csak megrendülést érezhetett az, aki részt vett a Szent István bazilikában a Pongrácz Gergely emlékére celebrált gyászmisén. A hatalmas templom teljesen megtelt, akadtak ősz halántékú kortársak és fiatalabbak is szép számmal a Corvin-köz egykori parancsnokára emlékezők között.

A poszt­szov­jet tér­ség el­nyo­más alól fel­sza­ba­dult ál­la­ma­it las­sacs­kán fel­fe­de­zik Eu­ró­pa sze­ren­csé­sebb fe­lé­nek lá­to­ga­tói is. Lett­or­szág mél­tán hí­res fő­vá­ro­sa, a szov­jet idők­ben stra­té­gi­ai fon­tos­ság­gal bí­ró egy­ko­ri hanzaváros, Ri­ga ma egy gyor­san fej­lő­dő, mo­der­ni­zá­ló­dó kis or­szág tör­té­nel­mi em­lé­kek­ben gaz­dag szék­he­lye. A nyu­ga­ti tu­ris­ták ki­bon­ta­ko­zó­ban le­vő in­vá­zi­ó­já­nak mi is ta­núi le­het­tünk Ri­gá­ban.

„(…) Bächer védelmébe vette a hölgyet, igyekezett tőle távol tartani a vele szemben lévőket, amikor – amint ő mondja – »egy fotós három centiméternyire az arcához« dugta a gépét. Ő rálegyintett a gépre, ami a történtek hevével talán magyarázható, de utólag mégis nagyon bántja. Minden erőszak undorítja, mondja újságíró kollégánk. Az általa nem ismert fotóriportertől ezért ezúton kér elnézést.” (Népszabadság, 2004. október 30.)

Eörsi Má­tyás, vég­re. Azt hit­tük, már so­sem tud­juk meg hi­te­les for­rás­ból. Köz­éle­tünk két hiperaktív Eörsije kö­zül a fi­a­ta­lab­bik ugyan­is, mint az SZDSZ reformhaknijain, most is mer­te vál­lal­ni vé­le­mé­nyét az ATV egyik mű­so­rá­ban.

A tavaszi forróságban meztelen kisgyerekek ugrálnak önfeledten a Douro vizébe, ügyet sem vetve a bámészkodó turistára. A rozoga, közép-korból itt maradt házak előtt száradó lepedőket lenget az óceán felől fújó szél, a Nap megcsillan a rozsdás parabola-antennák peremén.

Ha az ember fejébe veszi, hogy tanulmányai egy részét Németországban kívánja lefolytatni, legjobban teszi, ha Göttingenbe (avagy latinos, régies nevén Göttingába) utazik, ahogy azt jómagam is tettem. A három nagy német egyetemi város közül ez az egyik (a másik kettő Freiburg és Heidelberg), és bár csak német szemmel tűnik kisvárosnak 130000 lakosával, a régi és neves Georg-August Universität mintegy harmincezer hallgatója igencsak hangulatossá tudja tenni ezt az erősen protestáns és egyébiránt hagyományosan baloldali kötődésű települést.

Ehavi múlt­idé­zőnk ter­mé­szet­sze­rű­leg nem ke­rül­he­ti meg, hogy ne ejt­sen szót az ’56-os ma­gyar for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc ün­ne­pé­ről. Azon­ban min­den év­ben egyes (bal­ol­da­li) pár­tok meg­vá­dol­nak más (jobb­ol­da­li) pár­to­kat, hogy aktuálpolitikával ront­ják az ün­nep mél­tó­sá­gát, nem vé­ve ész­re azt, hogy ez va­ló­já­ban nem aktuálpolitika. An­nak ál­ru­há­já­ban csak a múlt kí­sér­te­te tér év­ről-év­re vis­­sza a Köz­tár­sa­ság tér­re, hogy ott bor­zol­ja a ke­dé­lye­ket.