Az MSZP a Fi­desz-min­tát ko­pí­roz­za – már ami a párt- és há­ló­zat­épí­tést il­le­ti. A szo­ci­a­lis­ták a Szö­vet­ség­hez ha­son­ló­an egy ide­je a 176 vá­lasz­tó­kör­ze­tet (és nem a vá­ro­si, ke­rü­le­ti, fa­lu­si szer­ve­ze­te­ket) tart­ják a párt alap­egy­sé­ge­i­nek. Ta­valy no­vem­ber­ben a pol­gá­ri kö­rök min­tá­já­ra az MSZP is kö­zös er­nyő alá kezd­te te­rel­ni a meg­lé­vő ci­vil-kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tó­it a Ma­gyar Üz­let­as­­szony­ok Egye­sü­le­té­től a Tán­csics Mi­hály Ala­pít­vá­nyon és az Ott­hont Ma­gyar­or­szág­ból Ös­­sze­fo­gás Egye­sü­le­ten át a Pallas Pá­holy Ba­rá­ti Kö­rig – Köz­éle­ti Tár­sa­sá­gok Sza­bad Há­ló­za­ta, va­gyis Klub­há­ló né­ven.

Moz­gás­ban az üz­let, tart­ják a menedzse­rek. Moz­gás­ban a po­li­ti­ka, tart­ják a „nép­me­ne­dzse­rek”. A Fi­desz ez utób­bi mon­dás je­gyé­ben új­ra nő­ni, te­re­bé­lye­sed­ni, szé­le­sed­ni, híz­ni, bő­vül­ni ké­szül. Min­den­kit be­von­na a köz­élet­be, aki a rend­szer­vál­tás után (vagy még az előtt) meg­gyű­löl­te a po­li­ti­ku­so­kat, il­let­ve en bloc a po­li­ti­kát.

Nem elég, hogy 2002-ben két­szer vá­lasz­tot­tunk (par­la­men­ti hon­fi­ú­kat s -leányokat, il­let­ve ön­kor­mány­za­to­kat), nem elég, hogy 2004-ben új­ra sza­vaz­tunk (eu­ró­pai par­la­men­te­rek­ről, ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról, kór­ház-pri­va­ti­zá­ci­ó­ról), nem elég, hogy vé­gig­kí­sér­tük az MSZP-n be­lü­li kor­mány­fő­vál­tó csin­nad­rat­tát, 2005-re ugyan­csak ki­jut a jó­ból.

Bár a köz­vé­le­mény – a ku­ta­tók sze­rint – rü­hel­li a bró­ker­bot­rány-te­ma­ti­kát, és meg­győ­ző­dé­se, hogy „so­ha nem lesz it­ten ered­mény, mer’ úgy­is fut­ni hagy­ják a bű­nö­sö­ket”, Kul­csár At­ti­la ki­szi­vár­gott ügyész­sé­gi val­lo­má­sa egy­elő­re pon­to­san az el­len­ke­ző­jét sejte­ti. El­árul­juk: an­nak el­le­né­re, hogy az Ufi szer­kesz­tői is ré­szei a köz­vé­le­mény­nek – rü­hell­nek bi­zo­nyos dol­go­kat, és van meg­győ­ző­dé­sük –, má­ra el­kezd­tek re­mény­ked­ni. Még­is lesz it­ten ered­mény?

Every crisis is an opportunity. Minden krízis egyben lehetőség is. Az utóbbi
hetekben annyiszor biztatták magukat a válságmenedzsment-tankönyvek e kedvelt axiómájával az MSZP alsó-, felső- és középszintű döntnökei, hogy végül rátaláltak a krízis legfőbb okára (ez állítólag Medgyessy Péter személye volna) és az új lehetőségre is (aki, megint csak állítólag, maga Gyurcsány Ferenc). A letargiától a csodavárásig tartó úton az UFi is igyekezett végigkísérni a szocialistákat.

Mint egy meg­rög­zött na­rancs­fo­gyasz­tó, ki­nek hir­te­len fa­nyar citromíz ránt­ja szűk­re a mo­so­lyát. Mint egy kez­dő bor­ba­rát, ki­nek csak az Aquafresh-fogkúra után jut ki a drá­ga ne­dű­ből. Mint egy B-döntős úszó, aki vé­gül jobb idő­vel nyer, mint az A-fu­tam győz­te­se. No, va­la­hogy így fes­tett egy át­lag Fi­desz-fan a jú­ni­us 13-i eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tás nap­ján, né­hány órá­val az ur­na­zá­rás után.

Az óév egyik utolsó híre szerint a Medgyessy-kabinet lakásépítés és hitelfelvétel helyett megtakarításra ösztönzi (kötelezi) a lakosságot. Az óév egyik utolsóelőtti híre szerint: neeem-leeesz-kamatemelés. A 2002-es év egyik híre szerint: „A fiataloknak a lakáshitel, ez egy jó dolog. Mi tovább fogjuk csinálni. És amit még szeretnénk, az az, hogy egy szélesebb kör számára tudjuk biztosítani (copyright by Medgyessy Péter)”. Boldogabb újévet!

Köz­hely: vá­lasz­tá­si év­ben ke­vés­bé, a töb­bi­ben in­kább spó­ro­lós­nak mu­tat­koz­nak a kor­má­nyok.
Szo­kás: egy va­la­mi­re­va­ló bal­ol­da­li párt a vok­so­lást meg­elő­ző­en az osz­to­ga­tó-esély­ki­egyen­lí­tő szo­ci­ál­de­mok­rá­cia ne­mes ha­gyo­má­nya­i­ra hi­vat­ko­zik, egyéb ese­tek­ben a jó­lé­ti ál­lam­mo­dell fenn­tart­ha­tat­lan­sá­gát hir­de­ti.
Tény: 2004-ben EU-választás lesz Ma­gyar­or­szá­gon, a költ­ség­ve­tést szál­lí­tó kor­mány fe­je még­is ta­ka­ré­kos­ság­ról, il­let­ve a ha­gyo­má­nyos jó­lé­ti ál­lam vál­sá­gá­ról be­szél.
Sej­te­lem: Nagy le­het a baj.

Lap­zár­tánk­kor is bru­tá­lis ki­lincs, ter­me­tes ka­pu és el­vi­sel­he­tet­len ak­ta­szag fo­gad­ta a szé­kes­fő­vá­ros cég­bí­ró­ság­ára me­rész­ke­dő egy­sze­ri pol­gá­ro­kat. Egy, csak egy do­log volt szo­kat­lan. Bár töb­ben ne­ki­ve­sel­ked­tek, vé­gül sen­ki nem akadt, aki be­te­kint­he­tett vol­na az Inter-Európa Bank Rt. – egyéb­ként nyil­vá­nos – do­ku­men­tu­ma­i­ba. „A bí­ró dol­go­zik ve­le, jöj­jön vissza a jö­vő hé­ten vagy azu­tán” – szólt a sab­lon­szö­veg. Az egy­ügyű pol­gár ilyen­kor – a jog­ál­lam­ra meg a ha­tá­lyos tör­vé­nyek­re hi­vat­koz­va – meg­pró­bál­ja le­ven­ni a lá­buk­ról a hi­va­ta­li nagy­sá­go­kat.

Pe­dig Len­gyel Lász­ló már ta­valy ilyen­kor meg­mond­ta. Ami­kor még hí­re-ham­va sem volt sem­mi­fé­le gáz-ár-e-me-lés-nek, s a nyá­ri nap vi­dám ka­caj­jal ve­tett paj­kos bucskát min­den ma­gyar em­ber de­rű­lá­tó hom­lo­kán, szer­zőnk ös­­sze­von­ta szem­öl­dö­két, s a Ma­gyar Hír­lap­ban azt jó­sol­ta: 2003 ta­va­sza nem múl­hat el meg­szo­rí­tó in­téz­ke­dé­sek nél­kül. Övéi nem hall­gat­tak rá. Ta­lán már oda­át is meg­szok­ták, hogy a szo­ci­a­lis­ták élő – rossz – lel­ki­is­me­re­te af­fé­le mu­mus­nak még el­megy, ám ná­la egy Lö­völ­de té­ri ho­rosz­kóp­ké­szí­tő is na­gyobb biz­ton­ság­gal szok­ta meg­sej­te­ni a jö­vőt. Most pe­dig, néz­ze­nek oda: még­is be­le­tra­fált.