Mi­e­lőtt va­la­ki rá­kez­di, hogy Sió­fo­kon nincs is szín­ház, el­mon­da­nám, hogy már­pe­dig van. Ugyan­is ép­pen fel­újít­ják a fe­hér­vá­ri Vö­rös­mar­tyt, s a tár­su­lat ezt az időt tá­jo­ló for­má­ci­ók­kal hi­dal­ja át. Choderlos de Laclos ne­ve­ze­tes Ca­sa­no­va-tör­té­ne­te, a Ve­sze­del­mes vi­szo­nyok te­hát a he­lyi művházban ke­rül szín­re. Szap­pan­ope­ra-sztá­rok­kal.

Ami­kor an­no 2002-ben ilyen­tájt Ken­de mes­ter mar­ka visz­ket­ni kezde, és megírá az ő fer­tel­mes Vik­tor-köny­vét, és nagy ín­sé­gé­ben ki is adá azt ma­ga ma­gá­nak cé­hé­ben.

A tavasszal kirügyezett filmszemle közönségdíját kapta a mű, amelyet biztosan a szemorvosi lobbi támogatott leginkább. Ebben a másfél órában svenkelésmentes, nyugodt szemlélődésre alkalmas 10, 5 illetve 2 másodperc nem fért bele.

A kész­sé­ges Zrí­nyi Ka­to­nai Ki­adó 1977-ben si­e­tett egy át­tört vö­rös-arany mun­kát meg­je­len­tet­ni a NOSZF 60. év­for­du­ló­já­ra – na, az ilyen fe­les­le­ges ki­adá­so­kat so­se szá­mol­ják át transz­fe­rá­bi­lis ru­bel-adós­ság­ra. Pe­dig nem­csak az or­szá­gos is­ko­lai ta­ka­rék­bé­lyeg-gyűj­tés­ből kiizadt ni­ca­ra­gu­ai men­tő­au­tó lett az ebe­ké...

Ha a Ha­lá­los ta­vasz­ban a kés­ve ér­ke­ző film­dí­va lábdublőreként Supka Man­nát si­ker­rel al­kal­maz­ták is, 2003-ban Ger­gely Éva nem az énekes-Karády imi­tá­to­ra­ként lép a fény­kör­be. A hó­nap kö­ze­pén meg­je­le­nő le­mez bo­rí­tó­já­ról sze­xi fi­a­tal nő néz vissza, a da­lok­ból ér­zé­keny, zen­gő szép­sé­gű, dzses­­szen is­ko­lá­zott hang szól.