A nem ép­pen ki­ma­gas­ló rész­vé­te­li arány, no meg az ál­lan­dó­an vál­to­zó po­li­ti­kai lég­kör ki­sebb­faj­ta meg­le­pe­té­se­ket is oko­zott: pél­dá­ul Észt­or­szág­ban nem ju­tott man­dá­tum­hoz a leg­na­gyobb kor­mány­párt, a kon­zer­va­tív Res Publica, míg Lit­vá­ni­á­ban egy olyan po­pu­lis­ta for­má­ció győ­zött fö­lé­nye­sen, amely mind­ös­­sze fél éve lé­te­zik. A jú­ni­u­si vá­lasz­tá­son Észt­or­szág­ban ki­ma­gas­ló­an jól sze­re­pel­tek az el­len­zé­ki szo­ci­ál­de­mok­ra­ták (SDE), akik a sza­va­za­tok majd 37%-át meg­sze­rez­ve há­rom man­dá­tum­mal kép­vi­sel­he­tik ha­zá­ju­kat Brüs­­szel­ben és Strasbourgban. Azért is meg­le­pő e jó ered­mé­nyük, mert a 2003. már­ci­u­si par­la­men­ti vok­so­lá­son mind­ös­­sze 7%-ot kap­tak. Egy-egy man­dá­tum­hoz ju­tott a volt mi­nisz­ter­el­nök, a je­len­le­gi tal­lin­ni fő­pol­gár­mes­ter, Edgar Savisaar tö­mö­rü­lé­se, a Cent­rum Párt, va­la­mint a li­be­rá­lis Re­form Párt. A Mart Laar exkor­mány­fő ve­zet­te, kon­zer­va­tív Ha­za Szö­vet­sé­ge 10,5%-ot sze­rez­ve egy fő­vel erő­sít­he­ti az eu­ró­pai nép­pár­ti frak­ci­ót. Meg­le­pe­tés­re vi­szont ki­szo­rult az EP-ből a leg­na­gyobb kor­mány­párt, a Res Publica, még az sem se­gí­tett, hogy a lis­tá­ju­kon in­dult az észt szu­per­mo­dell, Car­men Kass.
A szom­szé­dos Lett­or­szág­ban az EP-választás a feb­ru­ár óta tar­tó kor­mány­vál­ság mi­att egy kis­sé hát­tér­be szo­rult. Meg­le­pe­tés­nek köny­vel­he­tő el a hos­­szú ne­vű, el­len­zé­ki Lett Nem­ze­ti Füg­get­len­sé­gi Moz­ga­lom – Ha­zá­ért és Sza­bad­sá­gért (LNNK-TB) 30%-os (4 man­dá­tum) győ­zel­me. Ez a párt ilyen jól még so­ha nem sze­re­pelt az 1991-et kö­ve­tő vok­so­lá­so­kon, amely a nem­ze­ti kép­vi­se­le­tet vál­lal­va gyak­ran orosz- és kom­mu­nis­ta­el­le­nes re­to­ri­kát (és gya­kor­la­tot) al­kal­maz. A má­so­dik he­lyen a volt kor­mány­fő és jegy­ban­ki el­nök, Einars Repse for­má­ci­ó­ja, az Új Kor­szak (JL) vég­zett (19,7%), 2 fő­vel a Nép­párt pad­so­ra­i­ban fog­lal­nak majd he­lyet. 10%-os tá­mo­ga­tott­sá­gát egy man­dá­tum­ra tud­ta vál­ta­ni a Moszk­va- és ki­sebb­ség­ba­rát, erő­sen bal­ol­da­li Em­be­ri Jo­go­kért az Egye­sült Lett­or­szág­ban (PCTVL). A lett vá­lasz­tá­sok ér­de­kes­sé­ge, hogy vis­­sza­tért a po­li­ti­ká­ba a sok­szo­ros kor­mány­párt, a Lett Út (LC), amely két év­vel ez­előtt nem ju­tott be a nem­ze­ti par­la­ment­be, de mos­tan­tól egy kép­vi­se­lő­jük­kel je­len le­het­nek az eu­ró­pai li­be­rá­li­sok kö­zött.
Lit­vá­ni­á­ban volt a bal­ti tér­ség leg­ma­ga­sabb rész­vé­te­li ará­nya (46%), kö­szön­he­tő­en an­nak, hogy az EP-választás mel­lett új köz­tár­sa­sá­gi el­nö­köt is vá­lasz­tot­tak. Az utób­bi­ra azért volt szük­ség, mert ez év áp­ri­lis ele­jén, még az EU-csatlakozás előtt, a lit­ván par­la­ment, a Seimas meg­fosz­tot­ta el­nö­ki hi­va­ta­lá­tól – el­ső­ként a kö­zép-eu­ró­pai tér­sé­günk­ben – Rolandas Paksast. A hi­va­ta­los vád az volt el­le­ne, hogy meg­sér­tet­te az al­kot­mányt és es­kü­jét, de az iga­zi prob­lé­ma a mű­re­pü­lős­ből po­li­ti­kus­sá avan­zsá­ló­dott Paksasnál az volt, hogy egy­re in­kább vi­lá­gos­sá vált: kör­nye­ze­tét, s ez­ál­tal őt is „ide­gen ke­zek” irá­nyít­ják. Aho­gyan ír­ja a leg­na­gyobb lit­ván na­pi­lap, a „Lietuvos Rytas” kom­men­tá­to­ra: alighogy az or­szág meg­bir­kó­zott az orosz tit­kos­szol­gá­lat­ok la­bi­rin­tu­sá­ban elő­ké­szí­tet­t A-terv­vel (Paksas fel­fut­ta­tá­sa), jött a B-terv.
En­nek meg­fe­le­lő­en az el­nök­vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­já­ba a 77 éves volt el­nök, Valdas Adamkus (1998–2002), va­la­mint az a Kazimiera Prunskiene exkormányfő (1990–1991) ke­rült, aki­ről min­den­ki tud­ja, ő szov­jet kor­szak­ból „ittfelejtett”, „Satrija” fe­dő­ne­vű KGB-ügy­nök. A terv má­sik ré­sze­ként győz­ni tu­dott (30,3%) a po­pu­lis­ta Mun­ka­párt (DP), ame­lyet ta­valy év vé­gén ho­zott lét­re az orosz­or­szá­gi szü­le­té­sű Vik­tor Uszpaszkih mil­li­omos üz­let­em­ber. A lit­vá­nul gyen­gén be­szé­lő po­li­ti­kus az 1990-es évek­ben a Gazprom ol­da­lán szállt be a gáz­üz­let­be és vált egycsapásra gaz­dag­gá. Ő és a párt­ja lett a Paksas-gate és az EP-voksolás leg­főbb nyer­te­se (5 hely), de jú­ni­us­ban a ha­gyo­má­nyos lit­vá­ni­ai for­má­ci­ók sem sze­re­pel­tek ros­­szul (a szo­ci­ál­de­mok­ra­ták, a li­be­rá­li­sok és a kon­zer­va­tí­vok 2-2 man­dá­tum­mal lesz­nek je­len az EP-ben).
A leg­fi­a­ta­labb EU-tagállamok kö­zül a leg­na­gyobb po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, de lé­lek­ta­ni vál­to­zás ép­pen a bal­ti ál­la­mok­ban ment vég­be, hi­szen 15 év­vel ez­előtt itt még a kom­mu­nis­ta párt és a köz­pon­to­sí­tott terv­gaz­dál­ko­dás ural­ko­dott. Tör­té­nel­mi elég­té­tel le­het az ész­tek, a let­tek és a lit­vá­nok szá­má­ra, hogy a nem­zet­kö­zi hely­zet sze­ren­csés ala­ku­lá­sá­nak, de sa­ját el­tö­kélt­sé­gük­nek kö­szön­he­tő­en a Kreml sö­tét zeg­zu­ga­i­ból 2004-re el­ju­tot­tak az Eu­ró­pai Par­la­ment ülés­ter­me­i­be.