OFFLINE | intro | napló
Pörköltkör, Villával
(2005. november)
Elmondom, mi volt. Rossz időt jósoltak, nem mehettünk megint Battonyára, pedig Józsi tüzeket gyújtott az Esőistennek, ami, mondjuk, elég fura egy régi, felvilágosult elvtárstól.

Kénytelenek voltunk új helyszín után nézni. Olyan terep kellett, ahol a velünk érző nyugdíjasok megpihenhetnek kicsit egy élet munkája után, ahol ebédet kaphatnak. Szóval fedett hely kellett. Nem úgy értem. Ahová nem esik eső, de mégis szép, tágas. Erre a mi-nisztertanácsi elnök embere felvetette: elmennénk-e a Villába? Nem a Valóba, hanem a Valódiba! Húha, akkor engem a víz kivert, hát hogy jövünk mi oda, összemászkálni a metlakit, de nem ezért, inkább az ételért aggódtam. Mint később kiderült, joggal. Hát hogy lesz az ültetés, a pörköltözés? És a színpad? Meg a Bódi Guszti művész úr öltözője?
Ne akadékoskodjon már! Ezt is a titkár mondta. „Van a fitneszközpontban büfé meg bár is, a művészét berakjuk a konditerembe. A 3+2 a zuhanykabinokban öltözik. Megfelel?” Odalenn csak egy sátrat tudtunk volna felverni…, hát hogyne. De mégse a Villába megyünk? Hanem milyen sportuszodába? – ezt csak meg kellett értenem. Ember, mindez a Villában van. Nem lesz semmi probléma, maga csak szervezkedjen, borítékolja a vízjeles meghívókat, hehe. És jöjjenek! De jöjjenek ám! Kipuceroltuk a gulyáságyúkat, csak úgy özönlöttek buszaink a rózsadombi utakon felfele. A maradék utat gyalog tettük meg. Nem volt panasz, sőt, ahogy a fotósok hadától kísérve zajlott a nagy menetelés, megható képeket sorjáztak. Mozgásképtelen idős elvtársainkat nyugdíjas szimpatizánsok vitték vállukon a Villáig. Tisztára mint egy csodahelyi zarándoklat – ezt Vilmus jegyezte meg, a hívő tagozatból. No, nem szaporítom a szót. Ahogy beléptünk a hatalmas palotába, múzeumi papucsokat kaptunk, csendben eltopogtunk a liftig, és odalenn már várt ránk Ferenc és Klára. Kedvesek voltak, nénémeztek-bátyámoztak, mondták: hávárjú, minden. Felhívták a figyelmünket, hogy csak nagyon óvatosan a merülőmedence körül, mert épp kék könyvért szaladt az úszómester. Csodálták nyugdíjasaink az ízléses fameny-nyezetet, elkápráztatta őket a káprázatmentes lámpasor, a bárban pedig olyasmiket kaptak, hogy még stampedli előtt se tudták kiejteni az italok nevét. Volt egy illedelmes csoport, amely elgémberedett lábát melengette a fűtött járólapon, mások bámulták, hogy’ nem ér partot Ferenc, pedig pillangózik erősen. Hát az ellenáramoltató miatt, nevetett Klárika, és slankabb asszonyainkból kettőt szoláriumozni hívott. Engem beerőszakoltak egy szaunába. Biztos ott fulladtam volna, mert a gőztől nem láttam a kilincset se, de fél óra után a hőleoldós automatika megszabadított. Kiszédelegtem – és döbbenjetek meg: senki se volt már ott.
A legfurcsábbnak azt találtam, hogy körben, nagy halmokban állt a sok pörkölt, és szemlátomást hozzá se nyúlt senki. Ahogy csodálkozva ráztam a fejem, csak a kazángépész vetett oda annyit: elment az étvágyuk. Aztán ők is elmentek.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. november (1136 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: _ (2006. -0. 1-. 10: 0)  

Ha már Battonyát emlegettétek,nem tudjátok véletlen mi lett az SOS-gyermekfalu sorsa.Ha netán mégis arra akartok menni és sikerül is.Érdekelne mi van ott most "szoc.anyák"
érdekeltsége vagy már demokratikusabb?
Gyermek centrikusabb, vagy pedig kitől mit kaptunk? Ha pedig eléggé sikerült felkeltenem érdeklődéstek,akkor még megnézhetnétek Kecskemétet is a harmadik most nem jut eszembe,"szegény von Ferenczy"

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”