Durvuló kampány (2005. december) Azért mégis jó, hogy van nekünk egy igazi kampány-miniszterelnökünk. Aki a Viván pacsizik, VV Szabolccsal fényképezkedik. Homlokot ráncol és homlokot csókol, kezet ráz és magyaráz. Mindig és mindenhol. Vitáért, nagy eszmei tisztázásért, „picike” összefogásért sóhajtozik. Aztán vált, szomorú és dühös, az Országgyűlésben ráközelítő kamera még doboló ujjait is mutatja. Nehéz lehet neki. Gyűlölködő az ellenzék, élén a binládenorbán, minden földi rossz megtestesítője. Aki visszajön és elveszi az aranyad – sugallja minden nyilatkozat, kabarépoén és munkáslevelező. Ha az ellenzéki párt elnöke felszólal a parlamentben és seperc alatt kárba vész az oly gondosan építgetett mítosz a parlament-gyűlölő feketeingesről (Medgyessy Péter másfél éve nem mondott beszédet, rosszul alszunk, hahó!), akkor jöhet a miniszterelnöki beszédnek álcázott verbáltálib ámokfutás. Ha ez nem válik be, a Szent Ferencet és a helikoptert oly kitűnően összeegyeztető miniszter oktat ki minket, miért is kell az áramszolgáltatókon keresztül a német és a francia államot támogatnunk. Apró szépséghiba, hogy megsemmisítőnek szánt kókai riposzt után két nappal a másik állócsillag, a háromfejű bivalyborjak és a szilikoncicik szakértője, Batiz András közli, hogy a „Fidesz napok óta nyitott kapukon dörömböl” és maga a kormány is „a hosszútávú szerződések felülvizsgálatán dolgozik”. Nyitott kapukon dörömböl az is, aki az értékközpontú Fiatal Baloldalon képzeli el politikai jövőjét. Egy rejtett kamerával készült felvételről megtudhattuk, hogy Miskolcon a modern szociáldemokrácia lényege: a párttagsági igazolványnak köszönhetően zofort megoldódnak a munkahely- és lakásgondok, a bulikon pedig ott vannak a vizespólós lányok. Tényleg nem kenyerünk a sámándob megverése a kettős sajtómérce láttán, de képzeljük el, hogy a jelenet mondjuk 2001-ben történik az akkori kormánypárt ifjúsági szervezetének irodájában. Ugye, ugye? És persze jól szórakozunk a hozzánk látogató külföldi baráton, aki a fővárost beborító plakáterdő láttán arról érdeklődik, ugye a két hét múlva megtartandó választás finisében vagyunk, mire mi fölényesen, ugyan, így kampányol a magyar, még fél év van, azt nézd meg, kedves kolléga, amikor tavasszal előkerülnek a fokosok és bézbólütők, egymásnak esünk, mondjuk parányi büszkeséggel, az oly kiváló Nagy Ignác által megénekelt Tisztújítás óta semmit nem változtunk. Egy magunkfajta reakciósnak ez is valami.
|