Ez a fél év múltán szomorúan beigazolódott csipkelődés eredetileg egy, az amerikai vízum-eljárás során átélt megaláztatásokról szóló glossza zárómondata volt. Aktuálissá a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő csurkai kiszólás elítélésének orbáni elmulasztása tette. A Fidesz-legendárium máig ebből és az F-16-osok mellőzésének tragikus vétségéből eredezteti a párt és az amerikai kormányzat közötti viszony hajdani megromlását.
Pedig nem ezek az igazi okok. Meglehet, az egyik kormányfői hiba, a másik túl merész döntés volt, ami érzékeny vereséget jelentett egy amerikai lobbicsoport számára. Az igazi ok azonban nem az előbbiek bármelyike, hanem a professzionális érdekérvényesítési attitűd teljes hiánya volt az akkori magyar–amerikai kapcsolatokban. Az „érdek-mérnökség” hiányzott. Ez a József Attila-i ihletésű szó többet jelent, mint lobbizást, ez inkább életforma: művelője – mint az üzletember a piacon – minden érzékszervével benne él az amerikai politikai közéletben, minden mondatáról tudja, hogy miért mondja, és minden idegszála az eredményért feszül vagy lazul.
Huntingtont olvasom – nem a Civilizációk összecsapását, hanem az amerikai társadalom gazdagon dokumentált politikai jellemrajzát, a Kik vagyunk mi? című kötetet – és elhűlök: hogyan lehetséges, hogy a mindenkori amerikai politika és a Fidesz értékrendje ennyire megegyezzék? Ismétlem: függetlenül attól, hogy milyen vezetése van Amerikának, a politikai elit – és főleg az amerikai nép – ugyanazt gondolja nemzetről és Istenről, mint a Fidesz. Amikor republikánus az elnök, olyankor Amerika kicsit jobbra áll a Fidesztől; gazdaságilag is, de főleg eszmei és politikai szempontból. Olyankor Isten országa és Amerika üdve napi hivatkozási alap, még közepes fontosságú kormányzati döntésekben is. Ha pedig demokrata elnök regnál odaát, akkor szinte teljes az értékrendek közötti átfedés, ráadásul a demokrata párti gazdaságpolitikai prioritások nagyon hasonlítanak a Fidesz által vallott és követett néppárti politikáéhoz. Ehhez képest „nagy nevetség”, hogy az amerikai kormányzat és a Fidesz viszonyát évtizede olyan magyarok határozzák meg, akik számára nemzet és vallás legalábbis gyanús fogalmak.
Kézenfekvő, hogy ha 2006-ban kormányváltás lesz, olyan diplomaták kerüljenek Washingtonba és New Yorkba, akik képesek figyelmet és rokonszenvet kelteni az amerikaiak által vallott erkölcsi értékek magyar letéteményesei, tehát a Fidesz iránt. Akik személyiségükkel és felkészültségükkel képesek a kör közepére állni, ott szívvel és ésszel játszani, miközben mindig tudják, hogy kik és milyen áron fizették be őket abba a valamennyiünk jövőjéről szóló, szédületes körtáncba.