Kövér György: Gentry és zsi­dó? Tár­sa­dal­mi iden­ti­tás és elő­í­té­let az 1880-as évek Ma­gyar­or­szá­gán. Szá­zad­vég, 2004. 1. szám, 37-59. o.
A cím át­ve­rős, de ezen ne sér­tőd­jünk meg. Kö­vér György az a tör­té­nész, aki egy gaz­da­cím­tár­ból, egy szá­zad­for­du­lós ero­ti­kus re­gény­ből meg egy ha­gya­té­ki lel­tár­ból olyan kri­mit tud szer­kesz­te­ni, hogy Mattyasovszky Je­nő vagy Mág Ber­ta­lan csak sír­na, sír­na. Ez a ta­nul­má­nya egy te­le­pü­lés­ről szól, ahol nem lak­nak li­be­rá­li­sok. Van ugyan­is egy fa­lu Szabolcs-Szatmár-Beregben, ahol a MIÉP csak­nem 15%-ot ka­pott az EP-választásokon. Tiszaeszlár azon­ban nem ezért hí­res, ha­nem az Ügy Mi­att, Amely­ről Min­den­ki Tud­ni Vél Va­la­mit. A tör­té­nészt azon­ban nem el­ső­sor­ban a per ér­dek­li. Du­a­liz­mus ko­ri tár­sa­da­lom­tör­té­ne­tünk meg­an­­nyi kér­dé­sét ve­ti fel fi­nom elem­zé­se a Solymosi Esz­ter ha­lá­la nyo­mán el­in­dí­tott nyo­mo­zás­ról. Hol he­lyez­ked­tek el a kor tár­sa­dal­má­ban a pör­ben el­já­rók? Az ügy­véd? A vizs­gá­ló­bí­ró? A fa­lu bí­ró­ja? A tör­tén­te­ket fel­ka­pó ké­sőb­bi an­ti­sze­mi­ta-pár­ti kép­vi­se­lő? A Solymosi család és per­be fo­gott zsi­dó kis­eg­zisz­ten­ci­ák? Meny­­nyi­re in­teg­rá­lód­tak és mennyi­re szegregálódtak? Iz­gal­ma­sabb, mint ma­ga a bűn­ügy. Kö­te­le­ző.

Pócza Kál­mán: Po­li­ti­ka, mo­rál és tör­té­net­írás a há­bo­rú utá­ni Né­met­or­szág­ban. Ko­rall, 2004. má­jus, 15-16. szám, 145-178. o. A fo­lyó­irat cí­me nyil­ván is­me­ret­le­nül cseng so­kak­nak, pe­dig a Ko­rall az el­múlt év­ti­zed leg­fon­to­sabb ha­zai tör­té­ne­ti vál­lal­ko­zá­sa. Fi­a­tal em­be­rek szer­kesz­tik a jó vas­tag, ele­gáns, bor­dó szí­nű, éven­te négy szám­mal tün­dök­lő szem­lét, amely a tár­sa­da­lom-, a gaz­da­ság­tör­té­net és a kö­rü­löt­tük raj­zó mel­lék- és se­géd­tu­do­mány­ok ál­lá­sá­ról igyek­szik tá­jé­koz­tat­ni. Pócza ta­nul­má­nya vi­lá­gos, nem okos­ko­dó ös­­sze­fog­la­lá­sa az el­múlt év­ti­ze­dek né­met tör­té­ne­ti vi­tá­i­nak. Rész­le­te­sen szól a hat­van­nyol­cas nem­ze­dék át­tö­ré­sé­ről a tör­té­net­írás­ban (meg­négy­sze­re­ző­dött az egye­te­mi ta­ná­ri ál­lá­sok szá­ma, ra­di­ka­li­zá­ló­dó bal­ol­da­li egye­te­mi if­jú­ság, szo­ci­ál­de­mok­ra­ta kor­mány­ra ke­rü­lés, új for­rás­cso­por­tok fel­tá­rá­sa, új pa­ra­dig­mák stb.). Is­mer­te­ti a né­met fe­le­lős­ség kér­dé­sé­ről foly­ta­tott dis­kur­zust, a Daniel Goldhagen köny­ve kö­rül fel­csa­pó vi­tá­kat a ki­lenc­ve­nes évek vé­gén. Min­den­ki­nek ajánl­ha­tó, aki nem az ÉS le­ve­le­zé­si ro­va­tá­ból akar­ja meg­tud­ni, hogy mi az a Historikerstreit. És ha már ke­zünk­ben a szám, ol­vas­suk el a Ká­pol­nai Iván­nal ké­szült in­ter­jút, Ress Im­re pa­zar for­rás­ta­nul­má­nyát a meg­gyö­tört her­ce­gi le­vél­tá­ros­ról, Haj­nal Ist­ván­ról, va­la­mint a leg­fris­sebb tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti ké­zi­könyv vi­tá­já­nak jegy­ző­könyv­ét: ilyen az, ami­kor tör­té­né­szek fény­kard­dal vív­nak a hegy te­te­jén.