Megmondjuk az őszintét: amikor október elején Orbán Viktor három és fél év után először szót kért az Országgyűlésben, beszéde után némi tanácstalanságot éreztünk. „Ennyi?” – kérdezgettük egymástól. Megértettük persze, hogy a napirend előtti felszólalás öt perce alatt nem lehet csodát tenni; hogy a mai, rohanó világunkban igen nehéz merőben új kezdeményezésekkel előrukkolni. De mégis, úgy éreztük, az utóbbi másfél évben már számos formában megénekelt nemzeti garanciatörvénynél eredetibb ötlettel is elő lehetett volna állni. Hiszen a nemzeti petíció, az annak nyomán született törvényjavaslat, majd népi kezdeményezés mind-mind, ha más formában is, ugyanazt a célt szolgálta: kormány és ellenzéke állapodjon meg, és egyes fontos kérdésekben közösen adjon a következő választás győzteseit is kötelező biztosítékot.

Ideges a miniszterelnök
Aztán Gyurcsány Ferenc reakcióját látva megnyugodtunk. Elsőként az tűnt fel, hogy minden magyarok miniszterelnöke milyen ideges lesz, amikor újra és újra meghallja a Fidesz elnökének szájából a minden kétséget kizáróan neki mint újdondásznak szánt célzást: „Mi, akik már tizenöt éve itt ülünk az Országgyűlésben…” Másodjára és véglegesen akkor költözött béke az arcunkra, amikor azt láttuk: a kabinet szemlátomást nem osztja kételyeinket a felvetés eredetiségével kapcsolatban, hanem szépen, emelt fővel belesétál a csapdába, és a javaslatot komolyan véve érdemi választ próbál adni Orbán kezdeményezésére.
A kormányfő először támogatásáról biztosította a Fidesz elnökét – hogy pártja néhány órával később leszavazza a garanciatörvény egyik tervezett elemét, a családi támogatásokról szóló jogszabályt. Másnap a szocialisták a nemzeti minimumnak nevezett halovány kísérletükkel próbálták magukévá tenni az ellenzék vezetőjének ötletét, majd hamarosan úgy belebonyolódtak önnön próbálkozásaikba, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Egy szó mint száz, az első pillantásra ötletszegény javaslattal a Fidesznek sikerült annyira összezavarni a szeptemberi piros négyzetes kampány átmeneti sikerébe beleszédült baloldalt, hogy Gyurcsányék lapzártánkig nem is igen tértek magukhoz.

Első felindulás
Mert hamarosan jött a következő felvonás, amikor a következő héten Orbán újabb kezdeményezéssel állt elő, és a villamosenergia árának tízszázalékos csökkentését szorgalmazta. Kóka János gazdasági miniszter első felindulásában jószerivel hibbantnak nevezte a Fidesz elnökét, és csak kis híja volt, hogy orvosért kiáltson, mondván: ki hallott már olyat, hogy egy kormány csak úgy beleavatkozik a piacgazdasági folyamatokba, és megfosztja a multicégeket az állammal kötött szerződésben garantált biztos haszontól? Aztán maga a miniszterelnök hűtötte le az egyre inkább önmaga, illetve Gyurcsány Ferenc paródiájává váló politikust, mondván, a szájából vették ki a szót, és a kormány – lévén az áram árának meghatározása kormányzati hatáskör – épp most fontolgatja a díjcsökkentés lehetőségeit. Akárhogyan is, az ősz eleji gyengélkedés után a Fidesz szemlátomást magára talált, és egyre több fogást talál a baloldalon. Ehhez társul a néhány hete az egész országot narancssárgába borító plakáterdő – a közvélemény-kutatók novemberi felmérései pedig már azt jelezték: a kora őszi baloldali fölény bizony nem volt több pünkösdi királyságnál. (Szerzőnk jókora teológiai felkészületlenségről tett tanúbizonyságot, amikor ősszel, advent idején a pünkösdöt emlegette. Helyette is a művelt olvasó elnézését kéri – A szerk.)
Persze eközben odaát sem tétlenkednek. A szocialisták kampányának középpontjában a jelek szerint két elem áll: a Fidesz ötleteinek kisajátítása, illetve Orbán személyének következetes és kíméletlen koptatása. Bármilyen ígérettel, programponttal áll ugyanis elő a jobboldal, a kormányzat nem késlekedik a válasszal: „Hogyne, persze, magunk is épp valami ilyesmire gondoltunk…” Nem csoda, ha a Fidesz belátta: nem érdemes idő előtt előállni a javaslatokkal, mert azzal csak alkalmat adnak az ellenfélnek, hogy a programot szétcincálja, és rámutasson annak vélt vagy valós hibáira – miként néhány hónapja Németországban a szociáldemokrata Gerhard Schröder tette Angela Merkellel, ezzel alaposan lefaragva a kereszténydemokraták mögötti hátrányából.

Szélkakas Amerikából
A Fidesz elnökének hiteltelenítésére pedig ebben az évadban az egyik első – és vélhetően nem az utolsó – kezdeményezés az amerikai importból származó szélkakasozás volt. (A kifejezés tengerentúli megfelelőjével, a flip-flop szóöszszetétellel a 2004-es elnökválasztási kampányban a republikánusok illették a véleményét gyakorta váltogató John Kerry szenátort, George Bush ellenfelét.) És ezt még valószínűleg csak bemelegítésnek használták a szocialisták. Mert tegyük a kezünket a szívünkre: attól még nemigen dől össze a világ, hogy valakit így neveznek – miközben, ugye, a jobboldal sem sokat kutakodik a szótárban, amikor Gyurcsány Ferenc jellemzésére keresi a leginkább megfelelő kifejezést. Ahogy azonban a kampány végkifejlete felé közeledünk, minden bizonynyal úgy durvul majd a hangulat; talán már Dr. Kende Péter is dolgozik a 2002-es kampányban elhíresült könyve folytatásán, és a most csatasorba állított Fiatal Baloldalnak is nyilvánvalóan lesznek ötletei.
És hogy a magyar társadalomban mennyire fogékony táptalajra találhatnak a legképtelenebb vádak is, arra idézzük fel Eörsi Mátyás példáját az Orbán Viktor – úgymond – gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottságból. A szabad demokrata politikus az elmúlt hónapokban nem egy alkalommal vonta felelősségre az egykori miniszterelnököt, adjon számot, miből telik neki a fővárosban nagy villára és vidéken egy parasztházra. A hírek napokig Orbán védekezéséről szóltak, és alig volt valaki, aki a következő kérdést tette volna fel Eörsi Mátyásnak: ugyan, mondaná már meg a képviselő úr, miből tellett neki és feleségének Budapesten három – összesen vagy 700 négyzetméter alapterületű – lakóházra és egy üzlethelyiségre, vidéken pedig egy 120 négyzetméteres nyaralóra?

Ha szeretnél Gyurcsány Ferenc csapatába tartozni, hívd Szabit! - csábít a Fiatal Baloldal hirdetése. Az ifjúsági szervezet ugyancsak aktivizálta magát az elmúlt hónapokban, s ez a lendület valószínűleg nem független a FIB élén történt változástól. Szeptemberben ugyanis, egyéb elfoglaltságaira hivatkozva, leköszönt posztjáról Szitka Péter, a nem egészen egy éve megválasztott elnök és októberben Komássy Ákos, Medgyessy Péter korábbi személyi titkára lépett a helyére. A Hírszerző.hu hírportál értesülései szerint a váltásban jelentős szerepet játszott, hogy az új vezető Gyurcsány Ferenc bizalmát élvezi.
Október óta a Fiatal Baloldal már a második médiakampányát indítja. Az első, a szélkakas-hadművelet esetében inkább csak az MSZP korábbi kezdeményezésének adtak új keretet (vélhetően a reklámok költségeit is a párt állta). A tagtoborzás már teljesen Fiatal Baloldal-akciónak látszik, számos, a fiatalok által olvasott online és offline médiumban találkozhattunk a hirdetéssel. A kampány médiaköltségvetése bőven meghaladja az ifjúsági szervezetek átlagos éves büdzséjének kereteit, adódik tehát a kérdés: miért pont most indította toborzóját a FIB és miből finanszírozza azt?