OFFLINE | puncs |
Szárnyas Mikulás és a szakrális Tibi bácsi
Oh, Tannenbaum
(2005. december)
„Miszter hóember, ne játsszon a szívemmel”-szerű andalító nóták, Zoltán Erikával vagy nélküle a Corában, illetve az öregecskedő Hungária-frontember villanyosz-lopokat ellepő Fenyő-ünnep plakátjai jelzik, hogy az ország decemberben ünneplőbe öltöztette a lelkét és felkészült az Úrjézus születésének méltó megünneplésére.

Már az önmagában tiszteletreméltó, hogy az ünnepkörök kapcsán eluralkodó totális őrületben (lásd metálkarácsony a Pokolgéppel) kiskorúak képesek egészen koherens történetben vázolni a hagyományos Mikulás-sztori lényegét. Mivel ez idő tájt az autógumisok forgalmát talán csak a piros kartonpapírt forgalmazó kis- és nagykereskedők üzletmenete múlhatja felül, érthető, ha a kicsikbe mélyen beivódik a puttony, szánkó, mikulássüveg hármas egysége. A nagyszakállú, pirospozsgás bácsi azonban csak ürügy az eladásra – hogy ne mondjuk, egyszerű piros csomagolóanyag az aktuális értékesítendő portékán. Szóval a kisdedeknek már jó alaposan be van adva december 6. koreográfiája: kapni kell. Ahhoz azonban a legtöbb felnőtt gyáva, hogy megkérdezze a kicsiket, őszerintük hogyan történik ez az egész. Nos, büszkén jelentjük, hogy mi a „hallgassuk meg egymást”-szellemében kétoldalú tárgyalást kezdeményeztünk a nagyszakállú, illetve a kis Jézus születése témakörben. Fiam, aki tudományos alapossággal tanulmányozza tenmaga és környezete kölcsönhatásait (például, hogy ha nyitva van a szája, nem tudja kinyomni a kakit) ezúttal kissé elnagyoltan adta elő a dolgokat. Ugyanis „a kifényesített cipőket kirakjuk az ablakba”-epizód után közvetlenül az következett, hogy a Mikulás éjfélkor idejön és a cipőből kiveszi a levelet, amit írtam, de nem tudja elolvasni mert töksötét van, és reggel amikor felkeltünk, még akkor is ott szorong a két ablak közt. És akkor mi kiengedjük, hogy elrepülhessen. És mi állt abban a levélben? – tudakozódunk finoman. Hát abban semmi, mert láthatatlan tintával írtam, mert titkos. Na, ebből is látszik, hogy a mi sztereotip gondolkodásunk szerint itt valami rendelési listának kellett volna szerepelnie, pedig dehogy.
Ám még mielőtt azt hinnénk, hogy levelek pedig nincsenek, jelzem, a megváltó (aki nálunk nem használja nevének kicsinyítőképzős változatát) A. gyerektől már nyáron hosszú levelet kapott. Szóval a Jézusnak idén alaposan fel van adva a lecke. A hosszú felsorolás minden elemére nem emlékszem, de a szigonypuska biztosan szerepelt rajta. Ez akkor foglaltatott írásba, amikor kerek perec leszögeztem a révfülöpi horgászboltban, hogy nem veszem meg neki. Az ünnepkörre vonatkozólag azért valamit sejthet. Szerintünk érzi maga is, ezzel a szigony izével túllőtt a célon, mert pedzegetni kezdte, hogy mi lesz, ha a Jézus sem szerzi be. Végül abban maradtunk, hogyha kihúzzák a számainkat a lottón, akkor személyesen megyünk el a szigonypuskagyárba, és megmondjuk a gyárosnak, hogy aranyból lesz szíves két szigonypuskát legyártani (mert addigra már G. gyereknek is kellett), benne gravírozással: „Sok szeretettel A. gyereknek a szigonygyárostól”. Na, azóta nemcsak, hogy minden héten meg kell vennem a lottószelvényt, de még a kisebb hisztiket is kezelnem kell, amikor kiderül szombat este, hogy már megint nem. Van elektromos fogkefénk is. Hogy hogy jön ez ide? Amióta a számsorsolás törzsközönségévé váltunk, az esti fogmosás előtt rendre jön a technikai jellegű kérdés: apa, most géppel vagy kézzel? (Ha a lottóőrület tovább fokozódik, félő, hogy már csak közjegyző előtt mossa meg majd a fogát.) Az ajándéklista írásával kapcsolatban azért vannak elvi fenntartásaink. Mert nem különösebben örülnénk annak, ha a jászolban fekvő kisded a kölykök fejében egy szakrális Tibi bácsivá „nemesülne”, aki ugye a jó gyerekeknek elintézi. Ezért egy ideje nem is erőltetjük már a Jézus és az ajándékok ok-okozati összefüggésének bevésődését. És mivel a karácsonyfát és az ajándékokat elhagyni nem lehet (nem is kell), inkább az adottnak tekintendő ünnepi kiegészítők körébe soroljuk. És persze arra is ügyelünk, hogy az ünnep lényegéről elsőként ne egy Moszkva téren keresztet ácsoló Jobbik-aktivistától értesüljön. Szóval – mint eddig mindig – betlehem a fa alá, s talán idén először éjféli mise a gyerekekkel együtt. A többieknek pedig csingilingi-ling!



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: kaata (2006. -0. 3-. 10: 1)  

Ez az Oh ez Orosháza lenne?

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”