A ta­nul­mány el­ső­sor­ban Lord Hugh Ce­cil 1912-es, Kon­zer­va­ti­viz­mus cí­mű köny­vé­nek leg­fon­to­sabb esz­mé­it fog­lal­ja ös­­sze. Fö­lös mon­da­ni is, hogy alul­is­ko­lá­zott ki­csi vi­lá­gunk­ban mi­lyen fon­tos fo­gal­mak­ról esik szó: kon­zer­va­ti­viz­mus és egy­ház, és szo­ci­a­liz­mus és ál­la­mi be­avat­ko­zás, és nem­zet és kül­po­li­ti­ka ös­­sze­füg­gé­se­i­ről. Ce­cil gon­do­la­tai ös­­sze­fo­gott, töp­ren­gő és az em­be­ri gon­dol­ko­dás buk­ta­tó­i­val böl­csen szá­mot ve­tő esz­mék. Sza­bad­sá­got és te­kin­télyt egy­aránt fi­gye­lem­be vesz, meg­kü­lön­böz­tet és ár­nyal. Na­gyon brit. A leg­főbb ta­nul­ság az, hogy nincs mi­től fél­nünk, a kon­zer­va­ti­viz­mus a jó­zan ész ha­gyo­má­nya, az elő­í­té­let áll tő­le a leg­tá­vo­labb. Csak nyer­he­tünk.