Januárban egyből a misztikus K. Zs.-t kényezteti apró macskanyelvével, aki Horváth Csabával készített interjút az mszp.hu számára. A párt-portálokon megjelenő anyagok következetesen magas dorombolási mutatójukkal ritkán keltik fel Cicus érdeklődését. Ebben a közegben csak igazán míves munkával, mélyen átérzett, tökélyre fejlesztett szervilizmussal vívható ki macskánk megtisztelő elismerése.
Már a címadás (Akivel a jobboldali szavazók is elégedettek) is kevéssé politikatudományi igényű megközelítést ígér. A beszélgetés során K. Zs. nem csinál titkot interjúalanya iránt érzett vonzalmából. „Köztudottan azon fiatal politikusok közé tartozik, akik mindig nagyon elegánsak.”, „Mindig olyan jólfésült.”, „Kihasználja-e, hogy jóképűnek tartják?”. Ilyen és ehhez hasonlóan bevállalós kijelentések, kérdések követik egymást.
K. Zs. a külső mellett a belsőre is komoly hangsúlyt fektet. Megtudjuk, hogy Horváth Csaba záros határidőn belül doktorálni szeretne, amihez a témája is megvan már. Az valamiért nem derül ki, hogy az überszociális téma mellől az egyetemi diploma bizony hiányzik, csak valami papír-gyárban szerzett, főiskolai szociálpolitikai–szociológiai végzettséggel rendelkezik hősünk. Nem maradhat ki az ún. modern, szociáldemokrata szubkultúra hagyományos mennyire-nagyon-szereti-az-édesanyját megmérettetése. „Régóta ismerjük egymást, de igazán akkor zártam a szívembe, amikor összeismertetett az édesanyjával. Egész lényéből sugárzott a mama iránti szeretet.” – ezzel Horváth Csaba nem is tud vitatkozni, kénytelen elismerni, hogy az van benne, ami sugárzott róla. K. Zs. újra és újra rácsodálkozik, mennyire szívén viseli beszélgetőpartnere Budapest sorsát (aki főpolgármesteri ambíciókat dédelget, az nem nagyon tehet mást). Cicus az interjú résztvevőinek, a leendő Főpolgármesternek és Kommunikációs Igazgatónak is a legjobbakat kívánja 2006-ra.