Sólyom megválasztása alighanem a politikai évkönyvek és a politológiai szakirodalom gyakran idézett példájává fog válni. Ritkán szokott előfordulni, hogy a parlamenti kisebbség a koalíciós többséggel szemben képes megválasztatni saját államfőjelöltjét. Ehhez Orbánék egyszerre zseniális és vitatható, ám politikailag eredményes taktikázására, valamint a kormánypártok belső megosztottságára volt szükség, ráadásul a koalíció – legalábbis a kifelé történő kommunikációban – irracionális elbizakodottságról tett tanúbizonyságot.

Új hang
A parlamenti pártok csatája alatt Sólyom az események foglya volt, de első beszédeiben világossá tette: önálló politikai erővé kíván válni, aki határozott és elvszerű elképzelésekkel rendelkezik az ország sorsát illetően. Az eddig érvényben lévő politikai ideológiák, stratégiák játékszabályait figyelmen kívül hagyó, önálló gondolkodású államfő azóta több lépésével is felkavarta a politikai állóvizet. Az elmúlt időszakban a baloldal részéről erősödő kritikák érték őt, míg a jobboldal jóindulatú, de óvatos távolságtartással kezelte a köztársasági elnököt.
Az elnök parlamenti szűzbeszé- dében a hazaszeretet jelentőségét emelte ki, míg augusztus huszadikán a magyar történelem dicsőségéről, a szuverenitás, öntudat és önbecsülés fontosságáról szólt, miközben hitet tett az európai közösség mellett. Beszédében kitért a határon túli magyarság „fájdalmasan félresiklott” állampolgársági ügyére is. Nagyobb figyelmet keltett az a megjegyzése, miszerint Magyarország európai mércével mérve középhatalom, és kell, hogy legyen beleszólásunk az Unió ügyeibe. Sólyom László ünnepi beszédeit tehát bármelyik jobboldali politikus megirigyelhetné. A baloldali sajtó ekkor fogalmazta meg első kritikáit az államfővel szemben. A Népszava publicistája úgy értékelte a beszédet, hogy „az új államelnök letette voksát a nép által elutasított kettős állampolgárság mellett”, és nagyon remélte, „hogy csak egy ügyetlen megfogalmazásról van szó”.
Valószínű azonban, hogy Sólyom minden elnöki megnyilvánulása tudatos döntés eredménye. A huszadikai beszéd után is rendre alkalmazta a szimbólumokat. Ez a szimbolikus politizálás eddig jellemzően a jobboldali-konzervatív politika sajátja volt, miközben a balliberális oldal messzemenőkig távol tartotta magát a jelképek használatától. Így Sólyom tevékenysége akarva-akaratlanul a polgári oldal politikáját erősíti, miközben az elnök olyan témákban is hallatja a hangját, mint a környezetvédelem és az emberi szabadságjogok, amelyek eddig sajnos nem álltak a magyar jobboldali politizálás homlokterében.

Külpolitikai kiállás
A „zöld” előéletéről ismert államfő szimbolikus lépése volt az is, hogy részt vett a Zengő-védők hagyományos szeptemberi túráján. Sólyom László feleségével együtt, civilként csatlakozott a menethez, nem mondott beszédet, és nem is nyilatkozott a sajtónak. Mégis, megjelenésével a zöld mozgalmaknak és a magyar közvéleménynek is üzent: elnökké választása után sem hanyagolja el a környezetvédelem ügyét, elnöki tekintélyét is felhasználja a „zöld ügy” támogatására. Azonban vitára adhat és adott is
okot az a tény, hogy egy NATO-tagállam elnöke, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is (!), egy tervezett NATO-létesítmény ellen tüntetett a Zengőn. Ez a fonák helyzet csak itthon kavart kisebb vitát, a külföldi sajtó nem kapta fel a fejét a hírre. Ahogy az sem keltett nagyobb figyelmet, hogy augusztusi beszédében az Európai Unió működését, döntéshozatalát a „nem eléggé demokratikus” jelzővel illette.
Az emberi jogokat évtizedek óta kutató jogász elvszerű kiállásaként értékelhetjük azon kijelentését is, hogy addig nem utazik az Egyesült Államokba, amíg belépésekor ujjlenyomatot vesznek tőle. Felmerül a kérdés, hogy amíg egy magánember, egy jogi szaktekintély minden további nélkül megteheti ezt a nyilatkozatot, addig egy, az Egyesült Államokkal szövetséges ország államfőjének is „joga” van-e hozzá? Sólyom megjegyzése arra a problémára mutat rá, hogy egy civilként értékes és becsülendő elveket valló személy a politikában (a világpolitikában) mennyire maradhat hűséges elveihez, és mennyire célszerű, célravezető azokat a nemzeti és nemzetközi politikai erőtérben érvényesíteni. Ezt az általánosnak nevezhető problémát politikusaink eddig legtöbbször a külső érdekeknek való megfeleléssel, a fennálló rendszer, a status quo előtti meghajlással oldották meg. Az államfő szerint nem mindig kell a nemzetközi kérdésekben alkalmazkodnunk, mintát követnünk, a cél az egyensúly „a megszokott mintákhoz való alkalmazkodás, és a jól megalapozott saját kezdeményezések között”. Érdekes lehet annak vizsgálata, hogy Sólyomnak a környezetvédelem és emberi jogok melletti radikális kiállása milyen eredménnyel jár majd a későbbiekben.
Az első lépést mindenesetre már megtette. Októberi, a CNN-nek adott interjújában arról beszélt, hogy a jövőben szeretné létrehozni a „zöld elnökök hálózatát”. A World Report-ban elmondta: „Olyan államfőkből állna a hálózat, akik különleges felelősséget éreznek a környezetért, és akik törődnek a jövő nemzedékeivel”. A CNN riportere kiemelte Sólyom politikai semlegességét és új, érdekes stílusát, amely a „kis közép-európai országra”, hazánkra irányíthatja a világ figyelmét. Sólyom László a szomszédos országokba történő államfői látogatásai során, ígéretéhez híven, minden alkalommal szót emelt mind a külhoni magyar, mind a hazai kisebbségek ügyében. Stjepan Mesic horvát államfővel folytatott eszmecseréje után elmondta: jogos igény a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete. Pozsonyi tárgyalásai után a szlovák Pravdának adott interjúban a „magyar kártyát” magyarellenes kártyának nevezte, és megerősítette, hogy a magyar államnak alkotmányos kötelessége gondoskodnia a határain kívül élő magyarokról.

Belpolitikai viták
A jobboldalnak méltán tetsző augusztus huszadikai elnöki beszédet még csak egyes baloldali újságírók kritizálták, de az elnök határozott megnyilvánulásai az utóbbi hetekben újabb vitára adtak okot. Egy vele készült interjúban kijelentette, hogy nem egyeztet senkivel a jövő évi országgyűlési választások időpontjáról, és „az egész ország érdekének figyelembevételével kívánom kitűzni a választások időpontját, nem pedig a pártok aktuális kívánsága szerint”. Beszélt arról is, hogy még a választások első fordulója előtt megnevezi azt a személyt, akit a legfőbb ügyész posztjára jelöl, és e kérdésben sem fog konzultálni a pártokkal. A legfőbb ügyészt kizárólag szakmai szempontok alapján jelöli majd. Sólyom éles megfogalmazása heves visszhangot váltott ki. A Magyar Hírlap publicistája párt- és politikaellenes kommunikációja miatt közvetve populistának nevezte az elnököt, aki ráadásul „úgy viselkedik, mint az óvodás, aki eldugja a többiek elől a homokozólapátot”. Igen merész megfogalmazás ez néhány hónappal azután, hogy – többek között – neves liberális értelmiségiek jelölték Sólyomot köztársasági elnöknek. Tény, hogy az államfő szavai túl erősek voltak. Valószínű, hogy mind a választások időpontjáról, mind a legfőbb ügyész személyéről is konzultálni fog a pártokkal, hiszen az utóbbi esetben az egyszemélyi döntés oda vezethetne, hogy a pártok leszavazzák az elnök jelöltjét. Ez súlyos presztízsveszteség lenne az államfő számára.
Az államfő eddigi tevékenysége azt bizonyítja, hogy nem lehet őt egykönnyen a hagyományos magyar politikai táborokba besorolni. Sólyom egy konzervatív-szabadelvű, aktivista-környezetvédő személyiség, aki nyilvánosan megvallott elveit következetesen képviseli. Az önállóan cselekvő államfőben konkurenciát láthat majd az új miniszterelnök is, akár Orbán, akár Gyurcsány lesz az. Ez óhatatlanul feszültséget fog okozni a politikában. Azt le kell szögezni, hogy Sólyom kommunikációs aktivitása nem párosult kirívóan széleskörű tevékenységgel. Eddigi lépései bőven az államfői jogok körén belül maradtak, és erősen valószínű, hogy azon belül is maradnak. Bízhatunk abban, hogy Sólyom megnyilvánulásai és cselekedetei szinkronban lesznek egymással, röviden: azt teszi, amit mond.