A kör­vo­na­la­zó­dó tuc-tuc par­ti elől ba­rá­ta­im­mal az A38 ha­jó fe­lé me­ne­kül­tünk, hogy a fo­lyó part­ján le­ül­ve ren­dez­zük vég­re kö­zös dol­ga­in­kat.
A lép­csőn tö­rött üveg­cse­re­pek, szét­do­bált dekkek és sö­rös-do­bo­zok ar­ra en­ged­tek kö­vet­kez­tet­ni, hogy bi­zony vol­na igény a Du­na-par­ti ücsör­gés­re. Pat­ta­ná­sos kö­zép­is­ko­lás­ok ta­szi­gál­ták üvöl­töz­ve a szí­vük vá­lasz­tott­ját le­fe­lé a töl­té­sen, ek­képp re­a­li­zál­va a vá­gyott tes­ti kon­tak­tust. De szép is ez – tű­nőd­tünk ad­dig, amíg han­gos rop­pa­nás­sal szét nem ta­po­sott mel­let­tünk egy sö­rösdo­bozt az egyik gyen­ge­el­mé­jű. A sör ránk fröc­­csent, én már in­dul­tam fe­lé­je, hogy el­kér­jem az el­len­őr­ző­jét, de el­sza­ladt.

Nagy­ban pró­bál­koz­nak
A fő­vá­ros tisz­tí­tat­lan szenny­vi­zé­vel fel­hí­gí­tott fo­lyó kel­lő tá­vol­ság­ból szem­lél­ve még min­dig tu­ris­ta­csa­lo­ga­tó lát­vány­elem, Bu­da­pest ar­cu­la­tá­nak meg­ha­tá­ro­zó ele­me. Ezt Bo­jár Iván And­rás, Cselovszki Zol­tán, Wachsler Ta­más is fel­is­mer­te, ami­kor 1998-ban nagy­sza­bá­sú Du­na-hídví­zi­ó­val áll­tak az épí­tész-szak­ma és a vá­ros­ve­ze­tés elé. A Vár­ba­zár és a Vi­ga­dó tér kö­zé egy két­szin­tes gya­log­hi­dat ál­mod­tak. Al­só ré­szén ét­ter­mek, ká­vé­zók üveg­ab­la­ka­in át le­he­tett vol­na sör­fröccse­nés­től és egyéb kel­le­met­len kör­nye­ze­ti ha­tá­sok­tól vé­det­ten szem­lél­ni a vén fo­lyót, míg fent fás, li­ge­tes kör­nye­zet­ben lóf­rál­ni oda-visz­­sza.
A híd vé­gül terv­rajz­okon ma­radt, an­nak el­le­né­re, hogy egyet­len fil­lér­jé­be sem ke­rült vol­na Bu­da­pest­nek. Meg­va­ló­sult azon­ban az Er­zsé­bet tér­ről a IX. ke­rü­let Du­na-part­já­ra épí­tett Nem­ze­ti Szín­ház, és épül a Mo­dern Mű­vé­sze­tek Mú­ze­u­ma, to­váb­bá a kö­zel öt­ezer fé­rő­he­lyes nagy kon­fe­ren­cia­köz­pont.
Az üz­le­ti vi­lág­ban ott­ho­no­san moz­gó szocialistaközeliek csal­ha­tat­lan szi­mat­tal ka­pa­rin­tot­ták meg a XI. ke­rü­let­ben az ön­kor­mány­za­ti Öböl kft.-t, mely szán­dé­ka sze­rint a Kopaszi-gáton kul­tu­rá­lis és szó­ra­koz­ta­tó köz­pont épí­té­sé­re jött lét­re. A Leisztinger Ta­más ér­de­kelt­sé­gé­be tar­to­zó tár­sa­sá­gok már dol­goz­nak a sport­pá­lyá­kat, aquaparkot és ét­ter­me­ket is ma­gá­ba fog­la­ló komp­le­xum meg­va­ló­sí­tá­sán. Kü­lö­nös pi­kan­té­ri­á­ja az ügy­nek, hogy a Lágy­má­nyo­si-öböl tér­fog­la­lói (az Eravis és Arago Rt.) ügyes ön­kor­mány­za­ti lob­bi­zás­sal több­sé­gi tu­laj­dont sze­rez­tek, így kö­zö­sen bá­bás­kod­hat­nak a pro­ject fe­lett olyan jobb­ol­da­li po­li­ti­ku­sok­kal, mint a fideszes Balás-Piri Lász­ló, és a jobbikos Tasnádi And­rás.

Test­kö­zel
A Mar­git híd­ról (ked­ve­ző fek­vés ese­tén még a 6-os vil­la­mos­ról is) jól lát­ha­tó: tangás polgártárs-nőink vo­na­la­i­tól el­te­kint­ve nem sok iz­gal­mas részt tar­to­gat a két­szer 32 ki­lo­mé­ter­nyi part­sza­kasz – gon­dol­hat­ná a Pest és Bu­da kö­zött na­pi ru­tin­ban in­gá­zó meg­fá­radt mun­ka­erő. Pe­dig a tu­ris­ta­sze­zon be­áll­tá­val az egyé­ni igye­ke­zet és vál­lal­ko­zó szel­lem ígé­re­tes szol­gál­ta­tá­sa­i­ra lel­he­tünk. Biz­ta­tó kez­de­mé­nye­zés volt ta­valy a pes­ti plázs, mely ugyan az éle­de­ző kis­pol­gá­ri ön­tu­da­ton meg­pat­tan­va gel­lert ka­pott, idén azon­ban már rá­érez­ve a fi­a­ta­lok kö­ré­ben éle­de­ző Duna-feelingre, talán a bu­dai ol­da­lon is pál­ma­fák­kal ör­ven­dez­te­ti meg az ar­ra já­ró­kat Bér Be­at­rix kon­ku­ren­se.
Az óbu­dai part­sza­kasz fe­lől in­dul­va a vá­ros­rész jel­leg­ze­tes kis ut­cá­i­nak han­gu­la­ta ke­ve­re­dik a bon­tás alat­ti gyár- és rak­tár­épü­le­tek le­pat­tant szür­ke­sé­gé­vel. A Müllerpéter-sziget az In-Kal Security vé­del­me alatt áll. Ottjár­tunk­kor a ko­pasz, erős a „még a pók­em­bert is le­sze­dem a híd­ról, ha kell” arc­ki­fe­je­zés­sel mo­tyog­ta épp az adó­ve­vő­be, hogy „lá­tom a cso­por­tot” – je­lez­ve, egy tu­cat kis­is­ko­lás ha­lad át a hí­don. Tar­kón­kon érez­ve a fe­ke­te ru­hás te­kin­te­tét, a víz­part fe­lé vet­tük az irányt.
A Demsz­ky­-tor­ná­dó előtt két nap­pal ér­ke­ző vi­har el­ké­pesz­tő pusz­tí­tást vég­zett a fo­lyó part­ján. Más­fél mé­ter vas­tag ket­té­tört fa­tör­zsek tu­cat­jai je­lez­ték a szél­irányt. Et­től el­te­kint­ve azon­ban a rác­ke­vei Du­na-ág­hoz ha­son­la­tos, há­bo­rí­tat­lan hor­gász-idill ütöt­te fel a fe­jét. Killboat ket­tes és né­gyes húz a part és a szi­get kö­zött, te­hát a sport­élet is rend­ben. A ki­épí­tett töl­tés ol­da­lá­ban sza­bá­lyos gya­log­út ve­zet egé­szen az Ár­pád-hí­dig. A graffitizők mekkája. Itt még a be­ton re­pe­dé­se­in ki­bú­jó cser­jék is kék meg pi­ros szí­nű­ek. Vi­har­vert tég­la­épü­let tér­dig érő aj­tó­val. A ki­írás sze­rint vi­gyáz­zunk, mert a ku­tya ha­rap. Mel­let­te két mo­bil­szám. Nyil­ván nincs ott­hon az eb. Hívd, ha kell va­la­mi.

Pén­zes ar­cok fi­gyel­mé­be
A Ha­jó­gyá­ri-szi­get­re a dé­li hí­don át me­gyünk. A Dokk ne­vű szó­ra­ko­zó­hely be­já­ra­ta előtt a BMW-rek­lám so­kat el­árul a cél­kö­zön­ség­ről: 200 fö­lött, 6.6 alatt. Az épü­let mö­gött már az el­ké­pesz­tő­en tisz­ta vi­zű öböl, még a más­fél mé­ter mé­lyen úszó ha­lak is lát­sza­nak. Ame­ri­kai ten­ger­par­tot idé­ző jach­tok tu­cat­jai hor­go­nyoz­nak, a tény­le­ges hely­szín­re csu­pán a ronggyá té­pett ma­gyar zász­lók len­ge­de­zé­se utal. A ha­jó­gyár­tás ta­lán utol­só tár­gyi em­lé­ke a ha­tal­mas öböl fö­lé ma­ga­so­dó, funk­ci­ó­ját vesz­tett bá­dog­te­tő. Fi­gyel­mün­ket azon­ban a hát­tér­ben meg­épí­tett úszó szi­get kö­ti le, amely­re kis gya­log­híd ve­zet. A kor­lá­tot vé­gig olaj­fák­lyák sze­gé­lye­zik, és, szom­bat dél­előtt lé­vén, az elő­ző na­pi party sze­me­te. Kö­ze­lebb ér­ve az­tán ki­de­rül, hol mú­lat­hat­ják az éj­sza­ká­kat a pénz­szak­ma öl­tö­nyös nap­szá­mo­sai. A ta­ka­rí­tó­sze­mély­zet ed­dig még so­ha nem lá­tott szám­ban szét­do­bált TXC, Red Bull, Bom­ba és Mega Force ener­gia­ita­los pa­lac­ko­kat sö­pör­get, a Dokk beach név­re ke­resz­telt szó­ra­ko­zó­hely úszó­me­den­cé­jé­be (így hív­ják) friss vi­zet pum­pál­nak. Kok­télbár, jacuzzi, pál­ma­fák. Ví­zi ta­xi, lu­xus­ha­jó, 27 ezer egy fél órá­ra. Jó, hogy van.
Vé­gül, hogy tel­jes le­gyen a flo­ri­dai ér­zés, az öböl hát­só har­ma­dá­ban komp­lett ví­zi­sí-pa­ra­di­cso­mot szer­kesz­tett a Varga's club sze­rény tu­laj­do­no­sa. A von­ta­tó mo­tor­csó­na­kot óri­á­si drót­kö­tél­pá­lya pó­tol­ja. Fel­buk­ka­ná­sun­kat egy gu­mi­ru­hás, bu­kó­si­sa­kos lány há­rom­szo­ros víz­be zu­ha­nás­sal nyug­táz­ta. Ér­dek­lőd­nénk a ré­szle­tek­ről hely­ben (mi, men­­nyi, mi­ért) de el­irá­nyí­ta­nak. (Ár­lis­ta: www.vargasclub.hu) A part te­te­jén ve­ze­tő be­ton­úton el­lé­pünk még egy 850-es boxer mo­to­ros gép­sár­kány elől, az­tán ki­ülünk a te­rasz­ra, és el­hes­se­get­jük ma­gunk­tól a má­sik szi­get, a cse­pe­li tu­dat­alat­ti­ban kí­sér­tő ké­pét.