OFFLINE | múltidéző |
Volt-e református koncepciós per? •A politikai rendőrség kulisszatitkai
„Hitvallók” és aknamunka
(2004. július)
Az 1956 végén, 1957 elején a meglehetősen ingatag alapokon álló rendszernek sem érdeke, sem módja nem volt az egyházakkal való nyílt konfrontáció felvállalására. 1957 második felére azonban a mind magabiztosabbá váló Kádár-kormány az egyházpolitika terén is jelentős sikereket könyvelhetett el.

Lényegét te­kint­ve si­ke­rült res­ta­u­rál­nia az 1950-es évek leg­fon­to­sabb egy­ház­po­li­ti­kai ele­me­it, s bár a sza­vak szint­jén to­vább­ra is hang­sú­lyo­zot­tan igye­ke­zett el­ha­tá­rol­ni egy­ház­po­li­ti­ká­ját a Rá­ko­si-kor­szak­tól, a gya­kor­lat­ban az egy­há­zak rend­kí­vül ap­ró­lé­kos el­len­őr­zé­sét va­ló­sí­tot­ta meg. 1958-ban a párt meg­hir­det­te új egy­ház­po­li­ti­kai alap­el­ve­it, amely a val­lá­sos vi­lág­né­zet és a kle­ri­ká­lis re­ak­ció el­le­ni harc meg­kü­lön­böz­te­té­sén nyu­go­dott, s az egy­há­zak­nak lo­ja­li­tá­su­kért cse­ré­be vi­szony­la­gos nyu­gal­mat, va­la­mint egy igen erő­tel­je­sen kor­lá­to­zott és el­len­őr­zött moz­gás­te­ret aján­lott. Ká­dá­ri meg­fo­gal­ma­zás­ban „meg­sem­mi­sít­ve a kle­ri­ká­lis re­ak­ció el­len­for­ra­dal­mi kí­sér­le­te­it, az egy­há­zak­kal po­zi­tív együtt­mű­kö­dés­re tö­rek­szünk”. A le­gá­lis és il­le­gá­lis egy­há­zi te­vé­keny­ség ha­tá­ra­i­nak gon­dos ös­­sze­mo­sá­sá­val azon­ban ki­zá­ró­lag a ha­ta­lom ké­nyé­től füg­gött, hogy mi mi­nő­sült „kle­ri­ká­lis re­ak­ci­ó­nak”, s így szin­te bár­mely egy­há­zi te­vé­keny­ség el­len fel le­he­tett lép­ni ad­mi­niszt­ra­tív esz­kö­zök­kel.

Harc a re­ak­ció el­len
Az egy­há­zak kö­rü­li hu­rok is­mé­telt meg­szo­rí­tá­sa, a ve­lük szem­ben foly­ta­tott po­li­ti­ka ha­tá­ro­zott meg­ke­mé­nye­dé­se, a ká­dá­ri be­ren­dez­ke­dés szi­lár­du­lá­sá­val 1960-ban kö­vet­ke­zett be. Ek­kor fo­gad­ta el a párt Po­li­ti­kai Bi­zott­sá­ga azt a ha­tá­ro­za­tot, amely a bel­ső re­ak­ció el­le­ni harc fő irá­nya­it 1956 óta elő­ször az egy­há­zak­ra is ki­ter­jesz­tet­te. A ha­tá­ro­za­tot több hul­lám­ban újabb ad­mi­niszt­ra­tív in­téz­ke­dé­sek kö­vet­ték. A re­for­má­tus egy­há­zi re­ak­ció el­le­ni harc kö­zép­pont­já­ba a for­ra­da­lom alatt lét­re­jö­vő, az egy­ház meg­újí­tá­sát zász­la­já­ra tű­ző la­za szö­ve­tű egy­há­zi szer­ve­ző­dést, a Re­for­má­tus Meg­úju­lá­si Moz­gal­mat (MUM) ál­lí­tot­ta az új­já­szer­ve­ző­dő po­li­ti­kai rend­őr­ség. Az egy­ház­po­li­ti­ka ke­mény­vo­na­la­sa­i­nak elő­tér­be ál­lí­tá­sá­val új­ra fel­me­rült a Meg­úju­lá­si Moz­ga­lom ve­ze­tő­i­nek eled­dig el­ma­radt fe­le­lős­ség­re vo­ná­sa is. A meg­va­ló­sult per azon­ban megint csak nem az egy­há­zi el­len­zék ve­ze­tő alak­jai, ha­nem egy­ház­po­li­ti­ka­i­lag ke­vés­bé ki­emel­ke­dő, vi­dé­ki lel­ké­szek el­len re­a­li­zá­ló­dott. Ál­lam­el­le­nes ös­­sze­es­kü­vés cí­mén a Tol­na me­gyei Bátaszék re­for­má­tus lel­ki­pász­to­ra, Szé­kely De­zső, és a decsi lel­kész, Cseh Be­nő ke­rült a vád­lot­tak pad­já­ra. A bátaszéki per ab­ban is em­lé­kez­te­tett az 1951-es el­já­rás­ra, hogy új­fent egy ere­den­dő­en a re­for­má­tus egy­ház­tól füg­get­len ügy­höz csa­tol­ták a re­for­má­tus szer­vez­ke­dés nyo­mo­za­ti anya­gát. Az ira­tok ta­nul­sá­ga sze­rint az ere­de­ti bátaszéki ügy, az 1958 már­ci­u­sá­ban fel­újí­tott ún. csend­őr­ügyek so­ro­za­tá­ba il­lesz­ke­dett vol­na, s az egy­ko­ri há­bo­rús és nép­el­le­nes bűn­cse­lek­mé­nyek el­kö­ve­tői, va­la­mint az el­len­for­ra­da­lom­ban részt ve­vők sze­mé­lyi egye­zé­sét lett vol­na hi­vat­va he­lyi szin­ten iga­zol­ni.
Még meg sem szá­radt a tin­ta Szé­kely De­zső íté­le­tén, ami­kor már egy újabb or­szá­gos, „re­for­má­tus irá­nyí­tá­sú ál­lam­el­le­nes szer­vez­ke­dés” ki­rob­ban­tá­sá­ra ké­szült a BM. A „Hit­val­lók” fe­dő­név­re ke­resz­telt ügy­ben a po­li­ti­kai rend­őr­ség gya­kor­la­ti­lag a KIE-per so­rán ki­va­jú­dott kon­cep­ci­ót húz­ta rá a Meg­úju­lá­si Moz­ga­lom és Szé­kely Dezsőék ügyé­re. Meg­szü­le­tett az 1948 óta kon­ti­nuus re­for­má­tus egy­há­zi ös­­sze­es­kü­vés te­ó­ri­á­ja.

„Hálózatfejlesztés”
„A bir­to­kunk­ban lé­vő ada­tok sze­rint a Pógyor ál­tal irá­nyí­tott szer­vez­ke­dés­ben részt vet­tek mind­azon sze­mé­lyek, akik a je­len­le­gi ak­na­mun­ka ré­sze­sei.” Mind­ezek el­le­né­re is­mét le­ke­rült a na­pi­rend­ről az ügy­osz­tály ere­de­ti ja­vas­la­ta, a bí­ró­sá­gi fe­le­lős­ség­re vo­nás. „Fi­gye­lem­be vé­ve azt a po­li­ti­kai kö­ve­tel­ményt, hogy in­téz­ke­dé­se­i­nk ne tö­mö­rít­sék, ha­nem bom­las­­szák a pro­tes­táns re­ak­ci­ót. El­já­rá­sa­ink­nak olyan meg­ala­po­zott­nak kell len­ni, hogy ne za­var­ják a val­lá­sos tö­me­gek han­gu­la­tát.” A „val­lá­sos tö­me­gek han­gu­la­tá­nak za­var­ta­lan­sá­gá­ra” te­kin­tet­tel a Hit­val­lók ügyé­ben nem in­dult bí­ró­sá­gi el­já­rás. A nyo­mo­zás so­rán fel­gyü­lem­lett in­for­má­ci­ó­kat a je­len­tés sze­rint „há­ló­zat­fej­lesz­tés­re, és az egy­há­zi re­ak­ció bom­lasz­tá­sá­ra” hasz­nál­ta a po­li­ti­kai rend­őr­ség. Az ügy­ben érin­tett lel­ké­szek fe­le­lős­ség­re vo­ná­sát a BM át­ru­ház­ta a lo­já­lis­nak te­kin­tett egy­ház­ve­ze­tés­re. A vi­lá­gi­ak ese­té­ben pe­dig – mi­ként a BM fo­gal­ma­zott – „az anya­go­kat az ÁEH és a KISZ- szer­ve­ze­tek ren­del­ke­zé­sé­re bo­csát­juk. A ve­ze­tő sze­re­pet be­töl­tő if­jú­sá­gi ve­ze­tők egy ki­sebb ré­szét ja­va­sol­juk ál­la­mi szer­vek út­ján fe­gyel­mi­leg az egye­te­mek­ről és a kö­zép­is­ko­lák­ból el­tá­vo­lí­ta­ni. Több­sé­gük­kel szem­ben ne­ve­lő­mun­ka szük­sé­ges.”

Az ellenő;rzés maradt
Utol­já­ra 1967-ben, az utol­só re­for­má­tus egy­há­zi per­ként szá­mon tar­tott má­so­dik KIE-perben ke­rült – ek­kor már a III/III fő­cso­port­fő­nök­ség – egy­há­zi al­osz­tá­lyá­nak az asz­ta­lá­ra az öt­ve­nes évek kon­cep­ció­gyár­tá­si sé­má­it kö­ve­tő, 1948-tól kon­ti­nuus il­le­gá­lis re­for­má­tus szer­vez­ke­dés te­ó­ri­á­ja. A per elő­ké­szí­tői ol­da­la­kat má­sol­tak át az 1951-es per íté­le­té­ből a hat­van­he­tes per in­dok­lá­sá­ba. Az ügy nem­zet­kö­zi bot­rányt ka­vart, és meg­le­he­tő­sen kí­no­san érin­tet­te a to­le­ráns és együtt­mű­kö­dő ál­lam ké­pét épít­ge­tő ká­dá­ri egy­ház­po­li­ti­kát. A Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság vé­gül az íté­le­tet meg­vál­toz­tat­va, ál­lam­el­le­nes ös­­sze­es­kü­vés­re va­ló elő­ké­szü­let he­lyett az egye­sü­le­ti jog­gal va­ló vis­­sza­élés­nek mi­nő­sí­tet­te a per­be fo­gott lel­ké­szek és vi­lá­gi­ak ál­tal vég­zett if­jú­sá­gi mun­kát. Az 1951-ben ki­for­mált „re­for­má­tus ös­­sze­es­kü­vés” kon­cep­ció más­fél év­ti­ze­dig állt a re­for­má­tus re­ak­ció el­le­ni ál­lam­biz­ton­sá­gi mun­ka kö­zép­pont­já­ban, és ez az egy­há­zi el­len­zék leg­szé­le­sebb kö­re­i­re ki­ter­je­dő to­tá­lis meg­fi­gye­lé­si rend­szer ki­épü­lé­sé­hez ve­ze­tett. Az 1960-as évek vé­gé­től azon­ban a lát­vá­nyos ad­mi­niszt­ra­tív esz­kö­zök hát­tér­be szo­rul­tak, s a po­li­ti­kai rend­őr­ség új, ki­fi­no­mul­tabb, ke­vés­bé szem­be­tű­nő mód­sze­re­ket ve­tett be az egy­há­zi élet el­len­őr­zé­sé­re, ma­ni­pu­lá­lá­sá­ra, az egy­há­zi el­len­zék sem­le­ge­sí­té­sé­re.
Az egy­há­zak­kal szem­be­ni fel­lé­pés bi­zo­nyos for­mái la­zul­tak, az egy­há­zak to­tá­lis alá­ve­té­sén és el­len­őr­zé­sén azon­ban mind­ez ke­ve­set vál­toz­ta­tott.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”