OFFLINE | téma |
Eb ura Fico
A szlovák szindróma
(2006. augusztus)
Immár a nemzeti témában hagyományosan kezeit tördelő hazai baloldali kormányzat is hallatni kényszerült a hangját az újdonsült szlovák koalíció politikusainak magyarellenes ámokfutása miatt. Pozsony magatartása azt is jelzi: a kisebbségi magyar politizálás lehetőségei az elmúlt tíz év viszonylagos „konjunktúrája” után ismét beszűkülhetnek a szomszédos országokban.

Gyurcsány Ferenc – északi szomszédunk megnevezése nélkül – azután fejezte ki „megütközését a gúnyos, megvető, más nemzeteket sértő kijelentések” miatt, hogy a kirohanásairól ismert Ján Slota – immár a második legnagyobb szlovák kormánypárt elnökeként – a Magyar Koalíció Pártjának betiltását követelte, illetve megjegyezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országukból a szudétanémeteket, s ezért már nincs olyan gondjuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal. Göncz Kinga „aggódó hangvételű” levelet intézett szlovák kollégájához, amelyet azonban maga Fico söpört le pökhendi módon az asztalról. Tudatában annak, hogy a magyar szociálliberális kormányt aligha lehet komolyan venni a határon túli magyarok ügyében, egyszerűen közölte: a levelet nem tartja fontosnak, hiszen „annyi levél kering a világban”.

A rossz, a rosszabb és a csúf
Júliusi megalakulásakor sokakat meglepetésként ért az új szlovák kormánykoalíció összetétele, a SMER házasságkötése a pozsonyi politika két régi fenegyerekével: a Slota-vezette Szlovák Nemzeti Párttal és a hanyatlóban lévő, Vladimir Meciar-féle HZDS-szel. Pedig igazából csak összenőtt, ami összetartozik, s Fico egyes hírek szerint már a választások előtt is ezzel a felállással számolt – állítólag a SMER mögötti vállalkozói kör ezt a megoldást támogatta. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Fico egyszemélyes médiapárt élén áll, amely még egy kudarcot valószínűleg nem élt volna túl. (2002-ben proteszttömörülésként a harmadik legtöbb szavazatot kapta, de akkor a hatalmi jobbközép koalíció pártjai – kihagyva a SMER-t – meg tudtak egymással állapodni a folytatásról.) Ficonak tehát vélhetőleg ez volt az utolsó esélye a kormányra kerülésre és ehhez könnyen irányítható, „hálás” partnereket keresett – és talált az alkoholista, számkivetett Slota és a fogait vesztett oroszlán, a szétboxolt fejű Meciar személyében.
Mindebből az is következik, hogy az új koalíció politikai és kormányzati szempontból egyaránt felkészületlen társaság: a kormánytagok a három párt félszürke – vagy tán egészen az – holdudvarából előtűnt nevüksincs vállalkozók, akik vélhetőleg amatőr módjára, hibát hibára halmozva fognak kormányozni. A fejlemények máris a befektetők elbizonytalanodását váltották ki: a nemzeti valuta jelentősen gyengült a SMER–SNS–HZDS-megállapodás hírére. Magyar szempontból nem kis frusztrációt kiváltva az EU azonban egyelőre kivár a szlovák események megítélésével, ami persze a Haider-ügyben elszenvedett fiaskó után – az ő szempontjukból – némileg érthető. (A helyzet sajnos az, hogy a magyarkérdéstől Brüsszelben és a többi nyugati fővárosban is „falra másznak”, a populizmus pedig egyelőre nehezebben megfogható, mint Haider nácizmusra tett utalásai.) Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy amíg a magyar közösséget valami nagyon súlyos inzultus nem éri, aligha számíthatunk szövetségesekre Pozsony megregulázásában. Tudja ezt Fico is, akit egyes hírek szerint még az eddigi reagálások is megleptek, mert simább menetre számított (az Európai Parlament egyként ítélte el az új koalíciót, az európai szocialisták pártja pedig felfüggesztette a SMER tagságát). Elhatárolódni egyelőre nem is hajlandó koalíciós társa kijelentéseitől, mindössze azt hajtogatja, hogy „Európa-barát kormányát” tettei alapján kell majd megítélni.
Bár a szlovák politikai elit alapvető magyarellenessége – egyes személyeket, de nem pártokat leszámítva – en bloc kimutatható, a jelek szerint Fico az utóbbi évek szalonképesítési erőfeszítései ellenére az átlagnál is határozottan magyarellenesebb álláspontot képvisel. Jól példázza ezt, hogy az 1998-as koalíciós tárgyalásokon, az első Dzurinda-kabinet megalakulásakor Fico – akkor még az (utódpárti) Demokratikus Baloldal Pártja színeiben – követelte az MKP kihagyását a kormányból, a legutóbbi helyhatósági választásokon pedig a SMER egyedül az MKP-val zárta ki a koalíciók lehetőségét. A magyar szempontból kiemelt kérdésekben – így a révkomáromi Selye János Egyetem megalakítását illetően – az elmúlt években a SMER nemcsak a kormány ellen szavazott, hanem éles és teátrális politikai kirohanásokat intézett a magyarok ellen. Most pedig a Szlovák Nemzeti Párt prédájává lettek a magyarság szempontjából kulcsfontosságú, s eddig az MKP ellenőrzött tárcák, így az oktatási és a régiófejlesztési minisztériumok.
Nem sok jót tartogat tehát az elkövetkező időszak. Politikai okokra hivatkozva minden bizonnyal több ezer magyar szakembert távolítanak majd el az államigazgatásból. Megnyirbálhatják az iskolaügyet és a révkomáromi egyetem támogatását is, akár bezárásra is kényszerítve azt. Elapadhatnak a dél-szlovákai régióba irányuló uniós fejlesztési források – a lista hosszú.

A mór megtette…
A mostani pozsonyi események mindenesetre rámutatnak arra, hogy a szomszédos országokkal kapcsolatos távlati magyar elképzelések – miszerint az EU- és NATO-integrációval párhuzamosan megerősödnek a demokratikus erők és háttérbe szorulnak a nacionalisták – megalapozatlannak bizonyultak. Az idei szlovák választások eredménye már önmagában is cáfolja ezt a tételt. A figyelmesebb szemlélőnek azonban az is feltűnik, hogy Szlovákiában (és Romániában) a „demokratikusnak” tekintett erők – tisztelet a kivételnek – nem belső indíttatásból, hanem az euroatlanti remények beteljesítése érdekében taktikai okokból egyeztek ki a magyar érdekképviseletekkel. Ezért vonták be azokat a kormányzásba bizonyos engedmények (elsősorban hatalmi pozíciók és pénzelosztási hatáskörök) kíséretében a kilencvenes évek második felében. Valójában soha nem mondtak le a homogén nemzetállam megteremtéséről, csupán a magyarellenes retorikát vették takaréklángra – egy időre. A szlovák események fényében aligha lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy – kevésbé látványosan ugyan – hasonló folyamatok játszódnak le Romániában is. Az RMDSZ mozgástere egyre szűkül a koalícióban, a kormányzati részvétel legfőbb eredményeképp felmutatni kívánt, de a szenátus által tavaly ősszel megalázó körülmények között – a román–magyar kormányülés után két nappal – leszavazott kisebbségi törvény általános vélemények szerint minden erőlködés ellenére halottnak tekinthető. Egy esetleges – s a jelenlegi román belpolitikai helyzetben valószínűsíthető – előrehozott választás esetén pedig aligha biztosított a bársonyszék a romániai magyar politikusok számára.
Miért is lenne biztosított? Az EU- és NATO-tagság birtokában Pozsonyban – és Bukarestben – immár úgy vélik: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. A legutóbbi szlovákiai helyhatósági választásokat a „mindenki a magyarok ellen” alapszabály vezérelte, a magyarok által legjelentősebb arányban lakott Nyitra megyében széles kormánypárti és ellenzéki összefogással „Szlovák Koalíció” alakult az MKP ellen. Fico most formailag is véget vetett a mosolydiplomáciának. Románia 2004 óta a NATO tagja, s egyre valószínűbb, hogy 2007 elejétől az Európai Unió tagjává is válik. Nem lenne meglepő, ha jövőre az RMDSZ – mint most az MKP – hirtelen légüres térben találná magát.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #4: _hib az oldalon (2007. -0. 6-. 25: 1)  

Warning: mysql_num_rows(): supplied argument is not a valid MySQL result resource in /var/www/ufi/tartalom/forum_list.php on line 149

ez a hiba van az oldalon és eltűnik a bejegyzés fele...

  
  Válaszok struktúrája


  #3: _g (2007. -0. 6-. 25: 1)  

Helló,

a cikk jó, rövidke összefoglalónak használható, azonban a helyzet természetesen ennél sokkal összetettebb! Megérne egy részletes elemzést az MKP jelenlegi és közelmúltbeli állapota (mondjuk az utóbbi 10 év), elsősorban az, hogy mennyire káros az, ha egy párt egyedüli alternatívaként marad a szavazók számára, mennyire élnek ezzel vissza stb.

Fel kell ébredni? Könnyű efféle szavakkal dobálódzani, a kedves hozzászóló valószínűleg nagyon keveset tud arról, hogy Felvidéken mi a való

  
  Válaszok struktúrája


  #2: _g (2007. -0. 6-. 25: 1)  

Helló,

a cikk jó, rövidke összefoglalónak használható, azonban a helyzet természetesen ennél sokkal összetettebb! Megérne egy részletes elemzést az MKP jelenlegi és közelmúltbeli állapota (mondjuk az utóbbi 10 év), elsősorban az, hogy mennyire káros az, ha egy párt egyedüli alternatívaként marad a szavazók számára, mennyire élnek ezzel vissza stb.

Fel kell ébredni? Könnyű efféle szavakkal dobálódzani, a kedves hozzászóló valószínűleg nagyon keveset tud arról, hogy Felvidéken mi a való

  
  Válaszok struktúrája


  #1: _Pius (2006. -0. 8-. 22: 1)  

Ez van. Fel kell ébredni. Mi mást is várhatnánk?

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”