Le­gyen a har­minc perc tű­rés­ha­tá­ron be­lül, az­az le­gyen fo­gyaszt­ha­tó tea mel­lé, keksz he­lyett, és ad­ja le az MTV, mű­sor­vál­toz­ta­tás­sal él­ve fő mű­sor­idő­ben. Nem, ne mec­­cses na­pon. A szer­kesz­tő-ri­por­ter le­gyen Vi­lá­gi Gyu­la.
Ez le­he­tett a jú­ni­us 28-án es­te be­mu­ta­tott film szik­rá­ja. Hát, bi­zony, ez ki­pat­tant. Aki lát­ta a Bean-filmet (ami­kor az Ame­ri­ká­ba várt mű­vé­szet­tör­té­nész he­lyett a lon­do­ni mú­ze­um te­rem­őre ér­ke­zik, és játs­­sza el a mű­ér­tő sze­re­pét, még elő­adást is tart), an­nak fu­ra gon­do­lat­tár­sí­tá­sai vol­tak, az biz­tos. Medgyessynek va­ló­ban jól áll a „kö­zü­lünk va­ló”-sze­rep itt­hon. De egy ilyen uta­zás ese­té­ben ez a mód­szer rö­he­jes­sé te­szi. Olyan, mint az em­lí­tett Bean-film hő­se vagy az a srác a Ma­táv-rek­lám­ból, aki odébb te­szi a ka­pu­fát a bra­zil-mec­­csen, ki­tol­ja a szumóst az épü­let­ből és meg­je­le­nik a Nasa mo­ni­tor­ja­in. Mind­un­ta­lan az­zal a kér­dés­sel szem­be­sü­lünk, hogy mit ke­res ott az az em­ber? Ha pe­dig mint jó pol­gá­rok, ér­dek­lőd­ve néz­zük a fil­met, hi­szen még­is­csak a mi mi­nisz­ter­el­nö­künk lá­to­ga­tá­sát rög­zí­ti, előbb-utóbb rosszul kezd­jük érez­ni ma­gun­kat.
Nos, egy ka­li­for­ni­ai fo­ci­mecs­­csel kez­dő­dik a vi­zit, Medgyessy, a lesszabályok tu­do­ra, he­lyi ma­gya­rok­kal be­szél­get. Azok kér­dez­ge­tik: mi­ért jött? Vá­lasz: mun­ka­hely­te­rem­tés, töb­bek kö­zött. Vi­szont ­vá­lasz: az jó, mert ak­kor lesz ott­hon mun­kám. A szer­kesz­tő-ri­por­ter in catedram a vi­szonyt hely­re­ál­lí­tó lá­to­ga­tás­nak ne­ve­zi az Ame­ri­ká­ban töl­tött pár na­pot.
Ked­ves lát­vány az is, ahogy George Pataki new york-i kormányzó dol­go­zó­szo­bá­já­nak aj­ta­já­ban a har­minc perc alatt mind­vé­gig meg­ba­bo­náz­va vi­gyor­gó Ko­vács Lász­ló fél­re­ug­rik a kép­ből, hogy a ka­me­ra együtt rög­zít­se a politikust és a mi­nisz­ter­el­nö­köt.
Az­tán Bushnál. A lá­to­ga­tás­hoz jó antré volt a ma­gyar ka­to­na ira­ki ha­lá­la – re­mé­lem, egy­sze­rű, gusz­tus­ta­la­nul el­cse­szett fél­re­for­dí­tás volt csu­pán Bush azon mon­da­ta, hogy nagy­ra ér­té­ke­li (nem a ho­zott ál­do­za­to­kat, ha­nem) az áldozatot… Bush ren­des pa­sas­nak ne­ve­zi vá­lasz­tot­tun­kat, ami, te­szi hoz­zá a szer­kesz­tő, Ame­ri­ká­ban nem cse­kély­ség, áll­jon bár­hol is Bush nép­sze­rű­sé­gi mu­ta­tó­ja. A szer­kesz­tő azt gon­dol­hat­ta, hogy ez­zel a mon­da­tá­val hoz­ta leg­kö­ze­lebb hoz­zánk Medgyessyt (Bush-sal együtt), de ta­lán itt vé­tett a leg­na­gyob­bat. Az el­nö­ki sze­rep­ből ki­nyi­lat­ko­zó Bush mint em­ber je­le­nik meg eb­ben a mon­dat­ban, amel­­lyel vi­szont a mi mi­nisz­ter­el­nö­kün­ket „nyi­lat­koz­za ki” a mi­nisz­ter­el­nö­ki sze­rep­ből. Ren­des pa­sas – en­­nyi. Egy ked­ves, jó­ra­va­ló te­rem­őr, egy jófej pa­cák, aki tök szimpi, ahogy mel­let­tem vi­gyo­rog, mi­köz­ben én a vi­lág­po­li­ti­kai im­pul­zu­so­kat kül­döz­ge­tem. El­fér mel­let­tem, nem za­var.
De hogy ne ma­rad­junk adó­sak egy iga­zi, tő­ről met­szett Medgyessy-aranyköpéssel, íme: a Fe­hér Ház kert­jé­ben egy­sze­mé­lyes saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó egy es­er­nyő alatt. Ek­kor hang­zik el az egész vi­zit mély­ről jö­vő szubsz­tan­ci­á­ja: hogy „lá­to­ga­tást tet­tem a Szi-l­ikon-völgy­ben”. Nos, fél­re­ér­té­sek el­ke­rü­lé­se végett… az in­for­má­ci­ós tech­no­ló­gia köz­pont­já­nak tar­tott ka­li­for­ni­ai tér­sé­get Szi­lí­ci­um-völgy­nek hív­ják. A Szil­ikon-völgy is lé­te­ző do­log, de ha Medgyessy va­ló­ban ott tet­te tisz­te­le­tét, azt nem vé­let­le­nül vág­ták ki a film­ből – eb­ben a mű­sor­sáv­ban, ame­lyet, el­vi­leg, gyer­me­kek is néz­het­nek, a jö­vő szép­re­mé­nyű lá­to­ga­tói. A je­len té­vé­né­zői.