A kicsordult pohár (2006. december) Ki gondolta volna egy éve, hogy 2006-ból a zavargások fognak emlékezetünkbe vésődni? Ki gondolta volna, hogy a horni „na és” kedélyes beszólásnak minősül majd a politikai cinizmus mai mértékéhez képest? Idén újabb leckéket kaptunk a magyar rögvalóságról. Közéletünk nem a rosszízű tavaszi kampány idején, hanem ősszel érkezett fordulóponthoz. A gyurcsányi beszéd gátlástalansága minden oldalon átszakította a gátakat. Az első elrepülő kődarab új fejezetet nyitott Magyarország történetében. Ötven évig nem volt erre példa. És nagyot téved az, aki úgy véli, hogy törpe minoritás terrorizálta a békés milliókat. A fizikai erőszak csakis az elégedetlen milliók feszültségének kisülése lehet. Ha úgy tetszik, ez a jéghegy csúcsa. A tüntetők azt üzenték a politikának: elegük van. Elegük van a rendszerváltás elárulásából, a politikai felelőtlenségből, a hazugságokra épülő áldemokráciából. Elegük van a megalkuvásokból, a megmerevedett struktúrák kényszerzubbonyából. Abból, hogy a felszín alatt szinte semmi nem változott a kommunizmus óta. Nemzedékek tanították egymásnak az önfeladás gesztusát: csak légy csöndben, maradj ki, akkor nem lesz baj. Nos, ezt már nem tudják elfogadni azok, akik a rendszerváltás után eszméltek. Bennünket nem köt, nem korlátoz az útlevél hiánya. Nincsenek korlátok. Vagy mégis? A rendszerváltás utáni nemzedék a fogyasztás bűvöletébe került. A Commodore-tól a Nike cipőkön és a gameboyon át gyorsan eljutottunk az utánunk jövő, épp most eszmélő nemzedék mobil-plaza-sms-chat világáig. Felépítettek nekünk egy virtuális világot, és a globális mátrix kábulatába kerültünk. Mi az, hogy politika? Mi az, hogy erkölcs? Mi az, hogy gondolkodás? Diktatúra nélkül váltunk apolitikussá és érdektelenné. Most kezdünk ébredezni. A barikádok mögött tizen-huszonéves párocskák, borzas hajú suhancok álltak. Középosztálybeli fiatalok magyar zászlóval, kamerás mobillal felszerelkezve vállalták önmagukat, saját véleményüket. Persze, lecsúszott arcok ugyanúgy voltak kint, mint középkorú házaspárok, csinos nők és nemzetiszín karszalaggal felszerelt öltönyös account managerek. Vegyes volt a társaság. Olyan vegyes, mint a nép maga. Ha másra nem is volt jó az a másfél hónap, legalább történt valami. A kádári levesben lefőtt, alkohollal átitatott, megaizékkel szórakoztatott tömegek maradék, épelméjű része ráébredhetett a valóságra. Egy saját hazugságaiba belegabalyodó, pártállami reflexekkel működő szocialista kolhoz kormányozza hazánkat. Idén betelt, és végül kicsordult a pohár. Meglepődtek? Tetszettek volna demokráciát csinálni.
|