OFFLINE | puncs |
Apa, ezzel lehet halat fogni?
Zsákmányállat
(2007. június)
Áprilisban horgászbotot kapott ez a kiváló gyermek születésnapjára. Kihúzva 4 méter, amire egyfelől lehet azt mondani persze, hogy nézd kisfiam mekkora ajándékot kaptál, miközben folyamatosan arra gondolunk, hogy – ha már egy hozzávaló külterületi halastó megvásárlásához spúr volt a rokon – hogyan lehet majd a készséget kipróbálni a fürdőszobai kádban. Nyilván sehogy, úgyhogy botot összecsuk, lezsíroz és eltesz, várva, hogy beköszöntsön a balatoni horgászszezon.

Az meg egyszer csak beköszön, drámai fordulatot hozva apuka életében. (Kár lenne elhallgatni, hogy kicsiny gyermekkorában ő maga is lelkes sneciző volt, az a fajta, akinek a hajnali mólón gubbasztás közben a három kilós ponty kifogásán járt az esze. Mire kap? – tudakolta. S, hogy ne csak álom legyen, minden bátorságát összeszedve, kért a nagyoktól három szem kukoricát, lecserélendő a csontit. Így már snecit sem fogott.)
A nagy hal kifogásába vetett hit genetikailag tutira örökíthető. A türelem nem, az már nekünk sem jutott. A szocializmus bespájzolós gyűjtögetésén túl, a fogyasztói hedonizmuson innen azért megtartottam a horgászkészséget, ami praktikusan egy nádbotra szerelt Neptun MPO-x 100 felségjelzésű orsót jelent. Múltam szimbóluma lett végzetem.
Mert óvodás korban ugye kinyílik a világ, és a mi ez, hogy működik, én is akarok – körül kezd el pörögni a ded, ezzel egyidejűleg kényszerpályájára sodorva apa és fiú korábban harmonikusnak vélt kapcsolatát. Ugye a bot. Apa, ezzel lehet halat fogni? Persze, hogy lehet. Ennek kimondása után már éreztem, hogy azért ebben a sommás állításban nem bontottam ki az igazság minden részletét. Mozgástér híján, nem sokkal később már az ősi recept szerint gyúrtuk a kenyérbelet paprikaőrleménytől ragacsos kézzel. A nagy gombóc ugyan kis gombóccá fogyott, míg leértünk a vízpartra, ebből azonban a két gyermek arra következetett, hogy ha nekik ennyire ízlik a csali, akkor a halak is biztosan zabálni fogják. Mondhattam volna, hogy azért horogról lezabálni kicsit körülményesebb, de ezt – preventív jelleggel – végül magamba fojtottam.
Több partszakaszon is próbálkoztunk, néhány hét eltéréssel. A Balaton északi partja számos fizetős strandjával és horgászást tiltó táblával várja a pihenni vágyókat, így értelemszerűen először ide mentünk. Vagy a reménybeli zsákmány szállításához szükséges homokozó vödörrel sikerült a pénztáros nénit megtévesztenünk, vagy látszott rajtunk, hogy a halakra nem jelentünk különösebb veszélyt (strandolóból meg úgyis annyi van), így gond nélkül kelhettünk át az ellenőrzőponton. Gyors lecihelődés után jogtalanul és szakszerűen megkezdődött az úgynevezett horgászat. A csendben ülés, a természettel való közvetlen kapcsolat, mindaz az életérzés, melyeket az életbiztosítók tóparti békabrekegős reklámfilmjeikben sugallnak, megközelítőleg 87 másodpercig tartott. Az első – apa, nincsenek halak a Balatonban? – kérdést még elengedtem a fülem mellett, miként az ez tök unalmas tényközlést is. Nagyjából három perc után azonban a szkepszis szavai számszerűleg és decibelben mérve is szignifikáns növekedésnek indultak. A kegyelemdöfést a – becsaptál, ezzel az ócska bottal semmire sem megyünk, mért nem a hosszabbat hoztuk el –el adták meg. Még hogy ezzel a bottal? És feltolultak bennem a húsz évvel korábbi pontyozásnak indult snecizések mámorító pillanatai. Tíz perc múltán üres vödörrel kotródtunk haza.
A szenvedély egy hét dermedtség után újra felizzott. Horgászboltok lépten-nyomon, a cselezések ellenére sem sikerült nem bemenni. G. gyerek optikailag vezérelt sporthorgász, természetesen az izgalmasan csillogó villantót akarta. A stilizált kishal farából kilógó hármashorog láttán megpróbáltam felidézni, hogy az egészségügyi reform következtében maradt-e valami a tapolcai kórház szájsebészeti osztályából. Mivel nem emlékeztem pontosan, speciális háttérlogisztika nélkül pedig nem mertem belevágni a kalandba úgy döntöttem, nem vesszük meg. G. gyerek is döntött, akkor maradunk. Megvettem.
Az, hogy villantóval horgászni nem fogunk, a napnál világosabb volt, minthogy az is, a fiúk szeretnének. Ezért ravasz trükköt dobtam be. Feledve a korábbi próbálkozásokat, finoman jeleztem, hogy horgászni csak engedéllyel lehet a Balatonban. Hogy az engedélyt megszerezzük, ahhoz viszont néhány alapfogalmat meg kell tanulni.(Egy frászt, gyermek horgászjegy pár ezerért kapható a szaküzletben.) Rákeresve a védett halfajokra, szörnyű listát állítottam össze. Botos kölönte, vágó csík, lápi póc, sőregtok, pénzes pér, petényi márna, német bucó, vaskos csabak. Ezt tessék bemagolni, utána mehetünk. A gyermeki agy könnyen tanul teljesen értelmetlen mondókákat (vö. ekete-pekete-cukata-pé, ábel-bábel dominé), a délután már a pálkövei kikötőben talált. Az esemény a már ismert koreográfia szerint zajlott, azzal a különbséggel, hogy a zsinór öt perc pecázás után (ekkor apuka már magányosan kínlódott) rátekeredett egy víz felett másfél méterrel feszülő acélsodronyra, mely a póznához rögzítette az uszályt. Diszkrét dünnyögéssel vetkőzni kezdtem. Aláúszva kiderült, ez magasan van, de ha Kásás Tamás is ki tud emelkedni a vízből magasra, biztos én is, elvégre egyidősek lennénk vagy mi. Hamar kiderült, hogy nem ezen múlik. Viszont a parton az első osztályú bajnoki póló mérkőzést megszégyenítő nézőközönség verődött össze. A vízben gyenge szárnyaimmal verdesve, önkéntelenül is a Fidesz elnökének szavaiba kapaszkodtam: a világ csak fele részben adottság, a másik fele akarat. Egyébként is, az apai tekintély… Végül sikerült.
S, hogy a Wass Albertre hajazó végső nagy tanulság levonása se maradjon el, G. gyermek bebizonyította, hogy sem bot, sem csali, de még horog sem kell feltétlenül a halfogáshoz. Ő a parti kövek között turkálva, puszta kézzel csípett grabancon egy közepes keszeget. Örömét a háttérből hallatszó kiabálás sem vette el: Adjátok vissza a halaimat!



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”