OFFLINE | intro | vezér
Könnyen lebillen a limbó léc
(2007. július)
A szellemi fejlődés egy korábbi stádiumában történt. Nyár volt, rekkenő hőség, balatoni nyaraló, budi a kert végében. Persze haverok is, meg sör ipari mennyiségben. Egyik pajtásunk balra el, mert ugye menni kell, ha menni kell. Mi pedig azt gondoltuk, ha a foglalt árnyékszék hátulsó deszkáját leszedve belenézhetünk az alkotás örömétől dülledő szemű kolléga arcába, az vicces. Akkor még nem volt minden bokor alatt digitális kamera, így vonásait nem őriztük meg az örökkévalóságnak.

Még szerencse. Mert a kép alapján bárki könnyen azt hihette volna, barátunk ideggyenge. Már hallom is a hangokat (mert ilyenek vagyunk): ne mondja már nekem uram, hát ezt az alakot a legjobb családban is bezárják a fáskamrába. Nézzen rá, ilyen fejjel járnak kelnek az ideggyengék! Nem látja? Talán maga is ideggyenge? Szóval így.
Ellesett pillanatok kategóriában természetesen a miniszterelnökről készült jó pár előnytelen felvétel. Aztán korrektül meg is jelent a sajtóban. Nekünk ugyan sikerült a képi malackodás fölötti izgalmunkat huszonéves korunkra csitítani; doktor Agy bődületes bejelentése – tudniillik, hogy Gyurcsány ideggyenge – azonban arra enged következtetni, hogy nem mindenki ennyire szerencsés. Már egy jó ideje ott motoszkálhatott a Kossuth tér környékén egy gondolat, ezekkel az idiótára emlékeztető fotókkal még lehet valamit kezdeni. A kreatívok fabrikáltak is hozzá valami indokot: minden nyilvános szereplése, minden interjúja ezt bizonyítja. Kész. Ez az új kommunikációs irány. A prágai vitézt könnyebb a hajánál fogva előrángatni, mint ezt az érvet. Itt és most ennyire futotta.
Azért nekünk lenne egy fehér köpenybe bújtatott magyarázatunk, miszerint szálldos az ideg a levegőben, mint a pollenek, nem válogat, aki nem vigyáz, azt legyengíti. Elővigyázatosságból ezért feltesszük a mentális támadások ellen védő szénszűrős maszkot, meg azt a kérdést, hogy most akkor továbbra is kell-e úgy örülnünk egy ideggyenge országvezetőnek, mint a lottó ötösnek. A józan ész parazsának őrzőjeként hajlunk arra, hogy nem. Amúgy buknánk mi az erkölcsi megalapozottságú plebejus politikára, csak hát kellő definíció hiányában nem tudjuk, hogy ez az arcba tüsszentős tempó részét képezi-e.
Ne várja senki, hogy vasmarokkal fogjuk a limbó lécet, miközben az önmagát alulról toló versenyző láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy leverje azt. E nélkül is van gondunk elég.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”