OFFLINE | polgfilter |
Demszky Gábor parajelenség, káprázat, nem létezik
Egy következmények nélküli ember
(2004. július)
„Az előrejelzések szerint a mai napon ismét tornádóerejű vihar várható Budapesten. Ma reggel felkértem a Fővárosi Polgári Védelmi Parancsnokságot, hogy fokozott készültségben álljon készenlétben a viharkárok elhárítására” – kezdetű közleményét juttatta el Demszky Gábor június 11-én pénteken a magyarországi sajtóorgánumokhoz. Később vihar nem ebből lett. Sőt, ebből sem lett.

Demsz­ky Gá­bor parajelenség, káp­rá­zat, nem lé­te­zik. Itt az ide­je, hogy vég­re le­ránt­suk a lep­let egy jól szer­ve­zett átverő-show-ról. Mert höl­gye­im és ura­im, tet­szik, nem tet­szik: a fő­pol­gár­mes­ter nincs.
El­sős egye­te­mis­ta ko­rom­ban kezd­tem gya­na­kod­ni. Ak­kor a HÖK-választásra a fel­sőbb éve­sek te­le­pla­ká­toz­ták az egye­te­met egy bi­zo­nyos Sza­bó Au­rél pla­kát­ja­i­val, jel­mon­da­ta­i­val és prog­ram­já­val. Per­sze fö­lé­nye­sen meg is nyer­te a vá­lasz­tá­so­kat. Majd jót rö­hög­ve a de­mok­rá­ci­án, be­je­len­tet­ték, hogy nem is jár az egye­tem­re egyet­len Sza­bó Au­rél sem. Kár, pe­dig én is rá sza­vaz­tam. Nem baj, po­én­nak jó volt.
Az úgy­ne­ve­zett Demsz­ky­-pro­ject va­la­mi­kor 1990 őszén a ta­xis­blo­kád után in­dult. Ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok­ra ké­szül­ve Kiss Já­nos kö­pö­nye­gé­ből ki­bújt, a de­mok­rá­cia in­téz­mé­nyét in­tel­lek­tu­á­lis ala­po­kon meg­kér­dő­je­le­ző, vic­ces ked­vű au­to­di­dak­ta PR-osok ta­lál­ták ki az egé­szet. Itt per­sze egy­ál­ta­lán nem kell egy sö­tét „majd meg­isszuk a vé­re­te­ket” tí­pu­sú ösz­­sze­es­kü­vés­re gon­dol­ni, az egész csak egy po­én volt. Volt is nagy ha­ho­tá­zás a benn­fen­te­sek kö­zött, ami­kor 1990-ben nyert ez a „pa­sas”, ugyan­is jó­po­fán így hív­ták ma­guk kö­zött sa­ját kreálmányukat.
Te, az a Demsz­ky név, az te­li­ta­lá­lat volt, pont jó, ilyen kell ne­kik! – rö­hö­gött az egyi­kük.
Á, hagyd el, sze­rin­tem a ko­rá­val nyer­tünk, hi­szen ez egy nye­rő kor, olyan kennedys – vic­ce­lő­dött a má­si­kuk. – Jó, jó iga­zad van, tény­leg jó öt­let volt össze­mon­tí­roz­nunk a szo­ba­tár­sad bá­tyjá­nak a fo­tó­ját a fi­a­tal­ko­ri Fritz Walteréval! – ez tény­leg pro­fi volt.
Az­tán ami­kor túl vol­tak az el­ső ba­rá­ti váll­ve­re­ge­té­sen, döb­ben­ten egy­más­ra néz­tek, te jó is­ten, most mit csi­nál­junk. Ha be­je­lent­jük, hogy vicc volt, a ké­sőb­bi­ek­ben az SZDSZ egyet­len pla­kát­ar­cát sem fog­ják ko­mo­lyan ven­ni ad­dig, amíg a Pe­tő Iván egyen­ként ke­zet nem fog tíz­mil­lió ma­gyar­ral.
Nem ma­radt más hát­ra, hát sze­rez­tek egy meg­bíz­ha­tó tit­kár­nőt, akit be­avat­tak az egész­be, fel­ír­ták egy réz­táb­lá­ra, hogy Demsz­ky Gá­bor fő­pol­gár­mes­ter, és sze­rez­tek egy szo­bát a fő­vá­ro­si ön­kor­mány­zat hi­va­ta­lá­ban. Ment is min­den a ma­ga rend­jén. Té­len egy hó­kot­ró ab­la­ká­ba tet­ték fel a ké­pét, ami a té­vén ke­resz­tül már ab­szo­lút élet­hű­nek tűnt. Ta­vas­­szal, nyá­ron és ős­­szel pe­dig ak­ku­rá­tu­san ke­rül­ték a saj­tó­sze­rep­lé­se­ket.
Jól is ment min­den, már fo­gal­maz­ták 1994-ben az ün­ne­pé­lyes le­mon­dó nyi­lat­ko­za­tot, de ek­kor ma­ga Horn Gyu­la te­le­fo­nált le, és a ko­a­lí­ci­ós szer­ző­dés­re hi­vat­koz­va, kér­te az SZDSZ-ese­ket, hogy ne lép­jen vis­­sza ez a „pa­sas”. (Gyu­la is így ne­vez­te, hi­szen tu­dott az egész­ről, de becs­szó­ra ígér­te, hogy nem mond­ja el sen­ki­nek.) Kel­lett is a Ga­bi, hi­szen a Latorcai majd­nem nyert. No mind­egy, négy évet kor­mány­tá­mo­ga­tás­sal csak ki­bí­runk va­la­hogy – gon­dol­ták az idő­köz­ben ki­csit meg­fá­radt PR-osok.
Az­tán jött ’98, és ma­radt a „pa­sas”. Az ok na­gyon ba­ná­lis volt. A PR-csapat egyik tag­ja meg­halt, ket­ten kül­föld­ön pró­bál­tak sze­ren­csét, a ne­gye­dik al­ko­ho­lis­ta lett, a Horn Gyu­la meg tar­tot­ta a sza­vát, és nem szólt, hogy ez a „pa­sas” nem lé­te­zik. A tit­kár­nő meg fél­tet­te az ál­lá­sát. A „pa­sas” el­in­dult és nyert, mint­ha lé­te­zett vol­na. A prog­ram meg foly­ta­tó­dott, any­­nyi ki­egé­szí­tés­sel, hogy a tit­kár­nő ba­rát­ja jó prog­ra­mo­zó volt, ő ge­ne­rált egy ka­rak­tert, amit akár saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­kon is plaz­ma­té­vé se­gít­sé­gé­vel le­he­tett hasz­nál­ni. Így for­dul­ha­tott elő, hogy a 2012-es olim­pi­á­val kap­cso­la­tos kö­zös saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­kon ma­ga Deutsch Ta­más sem vet­te ész­re, hogy mel­let­te egy jól ál­cá­zott plaz­ma­té­vé ül.
Az­tán jött 2002 nya­ra, és egy győ­ze­lem­it­tas ba­rá­ti sö­rö­zés al­kal­má­val Horn Gyu­la vé­gül be­val­lot­ta Mandur Lász­ló­nak, hogy Demsz­ky Gá­bor nem lé­te­zik. – Vicc az egész, La­ci­kám! – ha­ho­tá­zott a har­ma­dik sör után a Gyu­szi. Le­gyünk igaz­sá­go­sak, az MSZP-n sem­mi nem mú­lott, csak már nem ta­lál­tak mást, mint Né­meth Zsókát, hi­szen em­lé­kez­he­tünk, ab­ban az idő­ben min­den­ki Ba­ja Fe­renc akart len­ni a Köz­tár­sa­ság té­ren. De nem si­ke­rült a vál­tás.
Ma­radt is vol­na min­den a ré­gi­ben, csak a tit­kár­nő sza­kí­tott a pa­si­já­val, ő meg el­árul­ta Kunczénak, hogy ne­kik nincs is fő­pol­gár­mes­ter­ük. Mon­da­nom sem kell, hogy Kuncze nem hitt a sze­mé­nek, ami­kor be­nyi­tott a fő­pol­gár­mes­ter szo­bá­já­ba és azt lát­ta, hogy a tit­kár­nő a te­le­fon­ra zseb­ken­dőt té­ve, el­vál­toz­ta­tott han­gon mond­ja: Te Botikám, újít­sá­tok fel a ket­test, azt ha kész, szól­ja­tok, át­ne­vez­zük a meg­ál­ló­kat, az­tán majd azt mond­juk, hogy ez lett a né­gyes met­ró.
Kuncze tel­je­sen le­iz­zadt, fel­hív­ta Ma­gyart, aki egy nap gon­dol­ko­dá­si időt kért. Más­nap te­le­fo­nált és a leg­nyu­god­tabb han­gon kö­zöl­te:
– Fi­gyelj, Ga­bi, meg­van a tu­ti, fel­tes­­szük az EP-lista ele­jé­re ezt a Demsz­kyt, az­tán Brüs­­szel­ben, ott a sok em­ber kö­zött úgy­se tű­nik fel, hogy nincs is.
– Ki­rály vagy, Bá­lint, tény­leg ez lesz a tu­ti! – kön­­nyeb­bült meg jól hall­ha­tó­an Kuncze Gábor.
Így tör­tént. Per­sze mind­any­­nyi­an is­me­rünk olya­no­kat, akik erős­köd­nek, hogy ők lát­ták, hogy ők sze­mé­lye­sen ta­lál­koz­tak Demsz­kyvel. Is­mer­jük az ilyet, de ha job­ban be­le­gon­do­lunk, ezek az is­me­rő­se­ink pont azok, akik hisz­nek az ufók­ban, akik lát­tak már tigrist a Mecsekben és tornádót Pesten.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”