OFFLINE | téma |
De újra vár
(2007. július)
Régen elmúlt már az az idő, amikor egy-egy júliusi napon Gyenesdiáson akár negyedórát is várni kellett arra, hogy át lehessen menni a 71-es főút túloldalára az óriási forgalom miatt. Német rendszámú autóból is jóval kevesebbet látni a Plattensee partján, mint egy évtizeddel ezelőtt. Bár sokan (leginkább a nem egészen európai értelemben vett vízparti vendéglátósok) siratják a régi forgalmat, a Balaton semmivel sem lett kevésbé jó hely, mint korábban volt. Sőt.

Minden eladó
A vízparti települések, Keszthelytől Akarattyáig tele vannak eladó ingatlanokkal. Vannak olyan utcák, ahol minden harmadik házon kint a tábla. Látszik, hogy sokat régóta árulnak már, eddig nem sok eredménnyel. Törzsök Árpád, az ingatlan.com szakértője az UFinak elmondta, hogy a kínálat jelentős része nagyméretű ház, ami az utóbbi 20 évben épült. A régi tulajdonosok nem akarnak olcsón megválni tőle, mert sok pénzt és energiát öltek bele, és nehezen látják be, hogy a piac ezt nem értékeli. Tehát ami eladó, az nem kell senkinek, de ez nem jelenti, hogy nincs kereslet. Az újépítésű ingatlanokra folyamatos igény mutatkozik. A szakértő szerint komolyabb fejlesztések elsősorban a nagyobb települések vannak: a déli parton Siófokon, Zamárdiban, Balatonlellén, az északin pedig Balatonfüreden.
Sok büfé, étterem, kávézó, bazársufni is új gazdát keres – jellemzően azok, ahova már néhány éve is csak a legnaivabb vendégek tértek be egy gyors lehúzásra, hogy aztán egy életre megjegyezzék: ide soha többé. Derűlátástól elhomályosult szemmel nevezhetjük a folyamatot minőségi piactisztulásnak is. Sajnos ezzel együtt is beletelik még néhány évbe, évtizedbe, míg eltűnnek a műanyag kerti bútorok az éttermek teraszáról, a kommersz kereskedelmi rádiók a kávézókból és a vendéggel hatalmas kegyet gyakorló pincérek, pincérnők.

A Mauro–Szent Orbán tengely
Egy valamirevaló Balaton-rajongónak persze már ma is megvannak a kedvenc vendéglátóhelyei. Ott van például a balatonfüredi Halászkert Étterem, a zseniális, korhely módra készített harcsa-halászlevével. Vagy Zamárdiban az esténként mindig zsúfolt Mauro (aka: Il Lago) kitűnő konyhával, sajátos felszolgálói karakterrel és ocsmány világító műpálmafákkal. Sajkód és Tihany között a Teázó az erdő mélyén (a Horgásztanyán): a nappalit idéző berendezés, a tóra néző terasz és a teához járó baranacukor azt is elviselhetővé teszi, ha maga a szimpatikus Gergényi Péter sztorizik nagy hangon havannai nőjéről. A Badacsony oldalában a Szent Orbán Borház lugasa: a panoráma világbajnok, a konyha világbajnok, a borok is világbajnokok – ahogy az egyszeri lakáskiadó ajánlaná figyelmünkbe a portékát.
A balatoni éjszaka központja már hosszú idő óta egyértelműen Siófok. A főváros közelsége, a két nagy klub (Flört és Palace), a Coca-Cola Beach House és a köré települt szórakozóhely-komplexum kínálatával más. Siófok még 2007-ben is vonzza a kiéhezett, szétcsúszott német tinihordákat éjszakánként, míg a korábban egész szezonban pörgő vonyarci Magyar Tenger, vagy a máriafürdői Black Magic örülhet, ha van néhány jó hétvégéje. Az egykor minden faluban megtalálható Nádas Diszkóknak rég leáldozott, de a keszthelyi Club of Colorsból is Colors Bútoráruház lett – amikor először láttam a profilváltást, nem nagyon tudtam hová tenni. A Colors nem volt ugyan makulátlan hírű hely, de intézmény volt a Balaton nyugati végén, ahol nem egy világhíres dj is tiszteletét tette. Korábban volt próbálkozás Keszthelyen egy alternatív Beach House létrehozására Pepsi Music Beach néven, de pár közepes év után érdektelenségbe fulladt. A Keszthely és Gyenesdiás közötti Libás szabadstrandon 2005-ig kreatív fiatalok hangulatos kis kunyhót működtettek Shark Club néven. Függőágyak, koktélok, fáklyák és jófajta zenék – aztán a Libás megszűnt szabadnak lenni, a Shark pedig tavalytól átköltözött a Városi Strandra.

Kultúrelegancia
Keszthely leginkább a kultúra terén erős. Ott van a világhírű Festetics-kastély és remélhetően néhány év múlva egykori hatalmas parkja is új életre kel a testvéri szovjet csapatok laktanyáinak rehabilitációját követően. A nyári estéken a kastélypark fái alatt rendezett színházi előadások hangulata páratlan: néhány éve a társulat a Vízkereszt, vagy amit akartokot játszotta, a színpadon a Quimby zenélt, miközben a távolban már készülődött a vihar. Sajnos a város szabadtéri mozijában már jóideje nem vetítenek, pedig a Balaton-part egyik legnagyszerűbb dolga kertmozizni. Szerencsére néhány intézmény, így például a vonyarci, az akarattyai, a révfülöpi és a fövenyesi még tartja magát.
A balatoni turizmusból élők nagy reményeket fűznek a hajózás növekvő népszerűségéhez. Mivel a belsőégésű motorok szinte teljesen ki vannak tiltva a vízről, ez leginkább vitorlásokat jelent. Időről időre előállnak ugyan emberek a motorcsónak- és jetski-használat balatoni legalizálásával (két éve Herényi Károly jelentkezett e kitűnő écesszel), de szerencsére elbuknak a szilárd ellenálláson. Ezt az tudja igazán értékelni, aki hallgatta és szagolta már huzamosabb ideig a benzinpusztító víziszörnyeket egy-egy bányató partján vagy éppen az abádszalóki strandon. A vitorlássport ugyanakkor igazi fénykorát éli, egymás után épülnek a kikötők és egyre több a hajó is a magyar tengeren. Májustól októberig minden hétvégére több verseny is jut, a tókerülő Kékszalagra tavaly közel félezer hajó nevezett. Mással nehezen összemérhető élmény a vihar utáni imbolygás harmóniája az éjszakai tó közepén, amikor csak a riválisok árbocfényei, a távoli parti lámpái és a felhők közül néha előbukkanó hold látszanak.


A magyar tenger tíz rejtett kincse

Aligai magaspart
A „magyar tenger” jelző igazi esszenciáját az aligai magaspartokon szűrhetjük le. A tó keleti partja fölé magasodó löszfalakról letekintve mintha egy méretes tengeröböl tárulna a szemünk elé. Balról a somogyi dombok, jobbról a Balaton-felvidék hegyei foglalják keretbe a tó Pest-méretű keleti medencéjét. Ha tiszta az idő, akkor a tihanyi szoroson át a látóhatárig nyúlik a víztömeg, egy kis végtelenséget csempészve a magyar ég alá. Ha köd ül a tájon, még jobb: a párába vesző partok mentén byroni spleenben merenghetnek neo-romantikus honfitársaink.

Kőröshegyi völgyhíd
Lenyűgöző – borzasztó! Monumentális – brutális! Különleges mérnöki teljesítmény – az értelmetlen pénzszórás szimbóluma. Megoszlanak a vélemények a Közép-Európa legnagyobbjának számító kőröshegyi völgyhídról. Az M7-es utolsó hiányzó láncsszeme negyven év után teszi teljessé a tengerig kígózó autópályát. 1872 méter hosszan, 88 méter magasban köt össze két közepes méretű dombot. A Tihanyból is jól látható műtárgy uralja a tájat: vannak, akik elborzadnak, míg mások csodájára járnak a nagy műnek, ami a XXI. századi Magyarország egyik legnagyobb beruházásának számít.

Málnás sör, Balatonföldvár
Ízlésficam vagy egy egyszerű koktél? Földvár kocsmái és szórakozóhelyei a sör és a málnalé bizarr keverékével szereztek unikális hírnevet maguknak. A meghatározhatatlan ízű elegy kipróbálása után érdemes egyet sétálni ebben a kisvárosban: az egyik legszebb fekvésű tóparti villanegyed utcáin sétálhatunk fel-alá, amíg el nem múlik a málnás sör hatása.

Koloska-völgy
A sziklás meredélyekkel övezett hasadék Balatonfüred északi végében található. A Grand Canyon hazai, miniatűr másolata gyerekeknek és lelkes felnőtteknek való: a kiálló sziklákra fölmászva morc indiánként nézhetünk szét az alattunk elterülő völgyön. A kalandvágy biztonságos kiélése után a völgy szájánál található Koloska csárdában ehetünk egy jó, magyaros kiadóst. És még a környéken gyakran felbukkanó Bálint gazdával is összefuthatunk.

Csúcs-hegy, Tihany
A félsziget nyugati csücskén található hegy a szűz természet (ahh) egyik utolsó maradványa a Balaton körül. Monsieur Rousseau is elégedetten csettintene a tó, a hegy és a növényzet harmóniáján. Csend, napsütés és levendulaillat, vijjogó sasmadarak, lepkehadosztályok és virágtenger – temészetimádóknak kötelező látnivaló a Csúcs-hegy.

Y Diszkó, Balatonlelle
A vidéki diszkók archetípusának számító szórakozóhelyen szociológiai merítést lehetne végezni a hétköznapi fiatalok bulizási szokásairól. A helyi DJ a klasszikus mikrofonos-bekiabálós divatirányzat híve, néha „aki lellei, tegye fel a kezééét! aki látrányi, mondja azt, hogy hééé!” szövegekkel szakítja meg a szettjét. Az is előfordult már, hogy belső-somogyi fiatalok egy vidám csoportja traktorral érkezett a szombat esti láz helyszínére. Járművük lóerőben minden bizonnyal lekörözte a parkolóban gyülekező tuning Suzukikat.

Afrika Múzeum (Balatonederics)
A Balaton-felvidék egyik kis községében az 1994-ben elhunyt Nagy Endre zoológus mini Afrika-parkot hozott létre. Undergroundkonziknak már az úriember életrajza miatt is érdemes meglátogatni a helyet: a jogász végzettségű, a két háború között csendőrtiszt Nagy Endre 1950–1952-ben a kormányvadászatok főnöke lett, majd Németországba emigrált, végül Tanzániában telepedett le, ahol a Meru vulkán oldalában vadaskertet nyitott. Tiszteletére egy afrikai tavat is elneveztek róla. 1984-ben mégis hazatelepült a másik, a szívéhez közeli tóhoz, és a visszavásárolt családi villa körül rendezte be az edericsi vadasparkot. Respekt és tisztelet!

Örvényes
Az északi part középső szakaszán fekvő falucskában nincs semmi különös: fehér falú templom, autentikus népi lakóházak, kis patak, rajta évszázados kőhíd, mellette vízimalom – mondom, semmi különös, csak egy falatnyi elveszett Magyarország… A 2006-os választásokon a 110 érvényes szavazatból 88-at kapott a jobboldal, míg 17-et az MSZP. Semmi különös, ugyebár.

Gömbkilátó, Balatonboglár
A Xantus János nevét viselő kilátó a Boglár közepén magasodó hegyorom tetején áll. Az olcsó költségvetésű Halálcsillagra emlékeztető ojjektumból remek kilátás nyílik a Balaton nyugati medencéjére – de csak nappal. Estére ugyanis fényárba borul a gömb, ami távolról szép ugyan, viszont a kilátóból már semmit nem lehet látni a szemünket vakító reflektorok miatt.

Csillagvár, Balatonszentgyörgy
Az erdőszélen meghúzódó, a NATO-szimbólumra hajazó minivár apró zavart fejtett ki a tér-idő kontinuumban. A török háborús idők utánérzéseként egy mókás kedvű Festetics gróf építtette a XIX. század elején vadászlaknak. A később elhagyatottá vált épületről végül mégis kialakult a környékbeli legenda, hogy a végvári korból maradt ránk. Bár az eredet tisztázódott, egy élelmes vállalkozó végül végvári panoptikumot hozott létre benne, hogy a közepesnél gyengébb minőségű bábukkal mutassa be törökverő eleink életét. Tudjuk, a legendák makacs tények.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”