OFFLINE | interjú |
Kovács Iván versenyekről, aranyakról és a védekező stílusokról
„Nem az foglalkoztat, hogy mit várnak tõlem”
(2004. július)
„A vereséget nem lehet megmagyarázni, a győzelmet meg nem kell” – mondta lapunknak adott interjújában Kovács Iván párbajtőrvívó, az athéni olimpia egyik magyar reménysége, akiről a vívás szépségéről, a felkészülésről és a magyar éremesélyekről beszélgettünk.

Mi a szép a ví­vás­ban? Mi­ért vá­lasz­tot­tad ezt a spor­tot?
– Már kis­gye­rek­ként is ví­vó akar­tam len­ni. Rend­sze­re­sen néz­tem a ví­vó­mér­kő­zé­se­ket és a kosz­tü­mös fil­me­ket is a té­vé­ben. Azért von­zó ez a sport, mert – fő­leg a pár­baj­tőr­ví­vás – olyan, mint az élet. Va­ló­já­ban nin­cse­nek kon­ven­ci­ók: aki előbb el­ta­lál­ja a má­si­kat, az nyer. Na­gyon gyor­san kell re­a­gál­ni.
– Mi­lyen kész­sé­gek­re van szük­ség leg­in­kább a ví­vás­ban?
– Egy­re in­kább jel­lem­ző min­den sport­ra, hogy erő­sö­dik az at­lé­ti­kus tu­laj­don­sá­gok sze­re­pe. El­múl­tak azok az idők, ami­kor vi­szony­lag ke­vés edzés ele­gen­dő volt a si­ker­hez. Már a ví­vás­ban is úgy kell edze­ni, mint egy ko­moly fi­zi­kai sport­ág­ban. Azon­ban nincs a ví­vás­hoz szük­sé­ges do­mi­náns kész­ség, adott­ság. Ví­vó­ként bol­do­gul­hat az ala­csony és a ma­gas em­ber is, mert minden­nek meg­van a ma­ga elő­nye. Ha pél­dá­ul las­sú va­la­ki, ak­kor jól áll­hat ne­ki a vé­de­ke­ző stí­lus, mi­ként a gyors em­ber­nek a tá­ma­dó fel­ál­lás.
– Ve­szé­lyes-e a ví­vás?
– Nem az. Ré­geb­ben – rit­kán – elő­for­dult, hogy va­la­ki­nek át­szúr­ták a si­sak­ját, de most már olyan élet­vé­del­mi fel­sze­re­lé­se­ket hasz­ná­lunk, hogy gya­kor­la­ti­lag nincs esély a bal­eset­re. A pen­ge pél­dá­ul „tör­he­tet­len”, de ha el is tör­ne, ak­kor sem éles­re tö­rik. A ru­ha pe­dig olyan, mint a go­lyó­ál­ló mel­lény, csak nem an­­nyi­ra vas­tag.
– A ma­gya­rok mi­ért olyan jók ha­gyo­má­nyo­san eb­ben a sport­ban?
– Egy­részt te­het­sé­ges nép va­gyunk, más­részt na­gyon ko­moly – las­san év­szá­za­dos – tra­dí­ci­ó­ink van­nak a ví­vás­ban. Az idők fo­lya­mán ki­fej­lő­dött egy ma­gyar is­ko­la, amely alap­ve­tő­en az olasz­ra épült. Ké­sőbb már mi ta­ní­tot­tunk, pél­dá­ul az oro­szo­kat.
– Mi a ma­gyar stí­lus jel­leg­ze­tes­sé­ge?
– Sok­kal ös­­sze­tet­tebb, mint bár­ki má­sé. Úgy jel­le­mez­he­tő, hogy „min­den­ből egy ki­csit”.
– Van-e pél­da­ké­ped?
– Iga­zá­ból so­ha­sem volt. De na­gyon tisz­te­lem az orosz Pavel Kolobkovot, aki egyé­ni­ben olim­pi­ai baj­nok és há­rom­szo­ros vi­lág­baj­nok. Ő tes­te­sí­ti meg szá­mom­ra a tö­ké­le­tes pár­baj­tőr­ví­vót.
– Mit tar­tasz ed­di­gi leg­na­gyobb si­ke­red­nek?
– Az el­ső vi­lág­baj­no­ki cí­mem 1998-ban nagy át­tö­rés volt. Ak­kor már hos­­szú idő telt el anél­kül, hogy ma­gyar pár­baj­tőr­csa­pat ara­nyat nyert vol­na vi­lág­ver­se­nyen. Meg­nyer­tük az európa-bajnokságot is. Ar­ra is büsz­ke va­gyok, hogy so­kan el­is­me­rik a tu­dá­so­mat, te­hát nem múlt el nyom­ta­la­nul az a hu­szon­hat év, ame­lyet eb­be a sport­ba fek­tet­tem.
– Az elő­ző olim­pi­án vi­szont nem iga­zán si­ke­rült va­ló­ra vál­ta­ni a terveidet… Vál­toz­tat­tál-e a fel­ké­szü­lé­si mód­sze­re­i­den?
– Azért ne­héz a ví­vás, mert ná­lunk – a fi­zi­kai sport­ágak­kal el­len­tét­ben – na­gyon ne­héz, majd­hogy­nem le­he­tet­len for­mát idő­zí­te­ni. A ver­seny egész nap fo­lyik, más­részt ren­ge­teg a be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző, az­az vagy ki­jön a lé­pés, vagy nem. Az­tán pe­dig a ve­re­sé­get nem le­het meg­ma­gya­ráz­ni, a győ­zel­met meg nem kell. Egyéb­ként van egy ki­ala­kult fel­ké­szü­lé­si rend­sze­rem, amely – mint min­den­ki­nek – egyé­ni mód­sze­re­ken ala­pul.
– Az athé­ni olim­pi­án esé­lyes vagy a győ­ze­lem­re. Nem nyo­maszt ez?
– Az­zal so­sem fog­lal­koz­tam, hogy mit vár­nak tő­lem. Az a lé­nyeg, hogy az em­ber ma­gá­val le­gyen elé­ge­dett. Elő­for­dult már, hogy ki­es­tem egy ver­se­nyen, de meg vol­tam elé­ged­ve a mun­kám­mal, mert nem ró­hat­tam fel sem­mit ma­gam­nak.
– Hogy lá­tod a ma­gyar ví­vó­csa­pat olim­pi­ai esé­lye­it?
– Egyé­ni­ben min­den meg­tör­tén­het. Ha a csa­pat a ne­gyed­dön­tő­ben meg­ve­ri az uk­rá­no­kat, ak­kor már baj­no­kok is le­he­tünk. Úgy ér­zem, hogy a csa­pat jó, ösz­­sze­tar­tó ví­vók­ból áll, akik ala­po­san fel­ké­szül­tek és most iga­zán „együtt va­gyunk”. Az egész ví­vó-kül­dött­ség­től egy ara­nyat és még egy-két ér­met vá­rok.
– Ös­­sze­sen men­­nyi ara­nyat sze­rez Ma­gyar­or­szág?
– Négy arany­ra tip­pe­lek. Eze­ket az úszók, a ka­jak-ke­nu­sok, a ví­zi­lab­dá­sok és a ví­vók hoz­hat­ják össze.
– Mi­vel fog­lal­ko­zol a ci­vil élet­ben?
– Társ­tu­laj­do­nos va­gyok egy autógumikereskedő vál­lal­ko­zás­ban. Emel­lett újságíróskodtam is, de azt az olim­pi­ai fel­ké­szü­lés mi­att szü­ne­tel­tet­nem kel­lett.
– Nem­ré­gi­ben „örökbe-fogadtál” egy ká­tyút Bu­da­pes­ten. Mi­ért tet­ted ezt?
– Ma­gam is au­tó­tu­laj­do­nos va­gyok, úgy­hogy na­pon­ta ér­zem, hogy mi­lyen iszo­nyú ál­la­pot­ban van­nak az utak Bu­da­pes­ten. Be­jár­tam a Föl­det, de na­gyon ke­vés he­lyen ta­pasz­tal­tam eh­hez ha­son­lót.
– Az eu­ró­pai vá­lasz­tá­si kam­pány­ban he­ves tá­ma­dá­sok ér­ték Schmitt Pált azért, mert fel­öl­töt­te a ma­gyar olim­pi­ai vá­lo­ga­tott me­le­gí­tő­jét. Mit szól­tál eh­hez?
– Ha va­la­ki hord­hat­ja az olim­pi­ai me­le­gí­tőt, ak­kor az Schmitt Pál. Én csak azért nem lel­ke­se­dem, ha olyas­va­la­kin lá­tok olim­pi­ai ru­hát, aki­nek sem­mi kö­ze a sport­hoz. Ami­kor meg­kap­tam az el­ső vá­lo­ga­tott mezt, sír­va fa­kad­tam. Meg­hat, ha a ha­zá­mat kép­vi­sel­he­tem, és ezért szent ne­kem a vá­lo­ga­tott me­le­gí­tő.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: _alexa (2007. -0. 6-. 26: 2)  

már voltam a boldog ban

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”