Húsz év (2004. december)
Magyarország az egyetlen ország a földkerekségen, amelyik minden oldalról régi önmagával határos. Furcsa emberek vagyunk mi, magyarok. A világ talán egyetlen nemzete, amelynek az idegengyűlölete nagyrészt a határon túl élő nemzettársaira vetül. „Véreink, de nem testvéreink” – mondta húsz évvel ezelőtt Hajdú János. És mi változott? Semmi. Csak eltelt húsz év, közben meg volt egy rendszerváltoztatás. „Ne fizessünk álmainkkal” – írja ma a becsületes gazdátlan szórólap – több millió példányban. Nos hát itt tartunk. De csüggedésre semmi ok, mert mi körüljártuk, hogy mit, miért és hogyan kettősállampolgárság-ügyben. Meg elmentünk Erdély fővárosába, Kolozsvárra. Beszélgettünk Kovács Miklóssal a kárpátaljai magyarok helyzetéről és Juscsenko esélyeiről. Ott voltunk Kovács László meghallgatásán Strassbourgban és Arafat temetésén Ramallah-ban. Leírjuk, hogy miért érdemes színházba járni és természetesen Oli bácsi is megmondja a frankót, most az MDF-ről. Tehát fel a fejjel, amíg még van.
|