A közvéleménykutatók csődje
A Bush-jelenség gyökereiről (2004. december) A kérdés jogos, hiszen az exit poll eredmények makacsul John Kerry győzelmét jelezték, jóllehet a valóság mást mutatott. Ismét csődöt mondtak a társdalomtudomány Aigner Szilárdjai, vagy egész másról van szó? Hogy megtudjuk az igazságot, homokozó lapátunkkal az amerikai társadalom legmélyére ásunk, hogy megnézzük, mi rejtezik a selymes felszín alatt. Az Associated Press felmérései egy héttel a választások után azt mutatják, hogy az átlag amerikai polgár értékrendje és egyes szakpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontja gyökeresen eltér George W. Bush-étól. Míg Bush elsősorban az adócsökkentést helyezte a kampány központjába, addig az amerikaiak többsége úgy véli, hogy adócsökkentés helyett a magyar költségvetésével vetekedő hiányt és az állami költekezést kéne mérsékelni. Már akit foglalkoztat a kérdés; mert 100 megkérdezettből mindössze ketten, más felmérések szerint öten tartják kiemelkedően fontosnak az adózás kérdését. De többséget alkotnak az abortuszt pártolók is az amerikai társadalomban, ellentétben Bush-sal, aki a művi terhesség-megszakítás betiltása mellett szállt síkra. Emellett a választók nagyobb hányada úgy véli, hogy az elnöknek liberális gondolkodású bírót kéne jelölni a Legfelsőbb Bíróságba. Bush ennek ellenkezőjére készül. Hasonlóan eltér a szavazók és az elnök véleménye a szociális szolgáltatások privatizálásának ügyében. A legtöbben növekvő gyanakvással tekintenek a várható magánosításra, míg a most újraválasztott elnök épp ezt a célt tűzte ki a kormányzat elé. A politika furcsa fintora, hogy Bush még abban a kérdésben sem élvezi a választók feltétlen támogatását, melyben gyakorlatilag elsöprő győzelmet aratott. Az elnökválasztás napján 11 államban az azonos neműek házasságának tilalmáról tartott népszavazás Bush álláspontját igazolta, és mind a tizenegy esetben elutasító döntést született. A választók még a liberálisnak számító Michigan államban is egyértelműen elutasították a melegek házasságát. A valóságban azonban többséget alkotnak azok (61%), akik támogatják a melegek együttélésének bizonyos mértékű elismerését. Az amerikaiak közel negyede legalizálná az azonos neműek házasságát, további 36% pedig megengedné, hogy az állam elismerje élettársi kapcsolatukat. Mivel azonban a népszavazáson csak igennel és nemmel lehetett voksolni, így a Bush álláspontját támogatók kerültek többségbe. A felmérés során a megkérdezetteknek arra is felelniük kellett, hogy milyennek tartják az amerikai gazdaság állapotát. Meglepő, de minden ötödik republikánus szavazó úgy vélte, hogy a gazdaság rossz, illetve nagyon rossz állapotban van, így összességében a szavazók 52%-a borúsan ítélte meg a gazdaság helyzetét, szemben 46%-kal, akik szerint jól mennek a dolgok. Ennek megfelelően a válaszadók 52%-a szerint Bush rosszul kezeli a gazdaság ügyeit, és Kerry alkalmasabb lenne a feladatra. A valóságnak ellentmondó közvélemény-kutatási eredményeket még hosszan sorolhatnánk, ám akkor sem jutnánk más kérdésre: hogyan nyerhetett Bush? Mivel tudta maga mögé utasítani Kerryt? Nos, a sok válasz közül az egyik, hogy Bush elnök és kampánytanácsadói ráéreztek: az amerikaiak elsősorban erőskezű, világosan fogalmazó, szilárd erkölcsi értékrendet valló elnököt akarnak a Fehér Házban látni és nem olyat, aki a közvélemény-kutatási eredményekre támaszkodva „visszaböfögi” a választók többségének véleményét. Ezeket a tulajdonságokat pedig inkább Bushban, mint Kerryben vélték felfedezni.
|