No meg a Donyecki szén­me­den­ce „terv­szá­ma­it”: a bá­nya­vi­dék egyes sza­va­zó­kö­re­i­ben a rész­vé­te­li arány a hí­rek sze­rint a 120 szá­za­lé­kot is el­ér­te. Mind­eköz­ben gőz­erő­vel fo­lyik a nép­sza­va­zá­si kam­pány ‑– Ma­gyar­or­szá­gon, a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról. Hogy hol a kap­cso­lat? Er­ről is be­szél­get­tünk Ko­vács Mik­lós­sal, a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Kul­tu­rá­lis Szö­vet­ség el­nö­ké­vel, az uk­rán par­la­ment volt kép­vi­se­lő­jé­vel.
– Elem­zők gyak­ran em­le­ge­tik, hogy Uk­raj­na ke­le­ti és nyu­ga­ti ré­gi­ó­it ci­vi­li­zá­ci­ós sza­ka­dék vá­laszt­ja el egy­más­tól. A Ki­jev­ből ér­ke­ző hí­rek, mint­egy alá­tá­maszt­va e vé­le­ke­dést, pat­ta­ná­sig fe­szült hely­zet­ről ta­nús­kod­nak. Mi a va­ló­di tét?
– Va­ló­ban, Uk­raj­na ed­di­gi tör­té­nel­me a Huntington-féle kon­cep­ció egy­faj­ta bi­zo­nyí­té­ka, hi­szen tény­leg ci­vi­li­zá­ci­ós tö­rés­vo­nal vá­laszt­ja ket­té az or­szá­got, nem egyen­lő arány­ban. Eb­ből kö­vet­ke­ző­en az uk­rán po­li­ti­ká­ra és kül­po­li­ti­ká­ra jel­lem­ző a fo­lya­ma­tos in­ga­do­zás ke­let és nyu­gat kö­zött. Gya­kor­la­ti­lag ar­ról van szó, hogy nem tud vég­le­ge­sed­ni egy fej­lő­dé­si mo­dell: se­hogy nem tud el­dől­ni, hogy lesz-e plu­ra­liz­mus, hogy lesz-e pi­ac­gaz­da­ság, ame­lyet nem a to­tá­lis pro­tek­ci­o­niz­mus és kor­rup­ció ural, vagy hogy lesz-e olyan de­mok­rá­cia, amely­nek az a túl­sú­lyos ele­me, hogy ki ho­gyan sza­vaz és nem az, hogy ho­gyan szá­mol­ják a sza­va­za­to­kat. Uk­raj­na ed­di­gi tizenegynéhány éves tör­té­nel­me fo­lya­ma­to­san egy­más­nak el­lent­mon­dó je­le­ket pro­du­kál, hol ilyen, hol olyan ten­den­ci­ák­ra le­het je­le­ket ta­lál­ni. Ez az örö­kös va­cil­lá­lás az, ami most úgy tű­nik, hogy igen lát­vá­nyos po­li­ti­kai el­len­ál­lás­ba üt­kö­zött. Ez koc­ká­za­tot és esélyt is hor­doz ‑– an­nak a koc­ká­za­tát, hogy Uk­raj­na a be­lo­rusz mo­dell irá­nyá­ba csú­szik el, de an­nak az esé­lyét is fel­vil­lant­ja, hogy Ki­jev a mo­dell szem­pont­já­ból in­kább Ro­má­nia „fe­lé” to­ló­dik. Bár Ro­má­ni­át is ci­vi­li­zá­ci­ós tö­rés­vo­nal vág­ja ket­té, ott a po­li­ti­kai elit leg­alább egy­ér­tel­mű­en el­dön­töt­te, hogy mi­lyen mo­dellt akar kö­vet­ni. Most Uk­raj­ná­ban is elő­áll­hat egy ha­son­ló hely­zet: nyil­ván­va­ló­an év­ti­ze­des kín­ló­dás áll­hat előt­te, de leg­alább az irány­vál­tás és a mo­dell­vá­lasz­tás meg­tör­tén­het.
– S mi a hely­zet Kár­pát­al­ján? Hi­szen a KMKSZ és a ki­je­vi poszt­kom­mu­nis­ta erők Gaj­dos Ist­ván ne­vé­vel fém­jel­zett „ma­gyar” fi­ók­szer­ve­ze­té­nek ot­ta­ni szem­ben­ál­lá­sa tu­laj­don­kép­pen az or­szá­gos fel­ál­lás leképezése…
– A vá­lasz­nak két ös­­sze­te­vő­je van. Egy­részt tel­je­sen nyil­ván­va­ló, hogy Kár­pát­al­ján a ma­gyar­ság me­lyik mo­dell­ben ér­de­kelt. Ez evi­den­cia, és en­nek meg­fe­le­lő­en min­dig is nyil­ván­va­ló volt, hogy amen­­nyi­ben a KMKSZ be­száll­na a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­be, ak­kor ki a ter­mé­sze­tes szö­vet­sé­ge­se. Ugyan­ak­kor tény az is, hogy a de­mok­ra­ti­kus va­ri­ánst meg­tes­te­sí­tő je­lölt is egy kong­lo­me­rá­tum élén áll, amely­ben van­nak szél­ső­sé­ge­sen na­ci­o­na­lis­ta ele­mek is. Amed­dig Vik­tor Juscsenko ez utób­bi­ak­kal kap­cso­lat­ban nem tisz­táz­ta egy­ér­tel­mű­en vi­szo­nyát a kár­pát­al­jai ma­gya­rok ja­vá­ra, il­let­ve nem tett olyan po­li­ti­kai lé­pé­se­ket, ame­lye­ket egy­ér­tel­mű­en el­kö­te­le­zett­ség­nek le­he­tett te­kin­te­ni, ad­dig nem volt mó­dunk re­a­li­zál­ni ezt az egyéb­ként lo­gi­kus lé­pést – már hogy va­ló­ban meg­kös­sük a szö­vet­sé­get ve­le, aki­vel ezt lo­gi­ku­san meg kel­lett köt­nünk. Hogy ez még­is­csak meg­tör­tént a két vá­lasz­tá­si for­du­ló kö­zött, ab­ban dön­tő sze­re­pe volt an­nak, hogy az el­ső for­du­ló­ban a ha­ta­lom meg tud­ta szer­vez­ni a poszt­kom­mu­nis­ta erők je­lölt­jé­nek, a je­len­le­gi mi­nisz­ter­el­nök­nek, Vik­tor Janukovicsnak a győ­zel­mét a ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­ken. Ezek után po­ten­ci­á­lis szö­vet­sé­ge­se­ink „meg­ér­tek” ar­ra, hogy meg­ál­la­pod­ja­nak ve­lünk. E meg­ál­la­po­dás meg­kö­té­sé­ben vál­lalt részt Or­bán Vik­tor, aki kül­ső ga­ran­tá­ló elem­ként to­váb­bi hi­telt adott mind­an­nak, ami e szer­ző­dés­ben fog­lal­ta­tik.
– Mi a ga­ran­cia ar­ra, hogy el­len­zé­ki győ­ze­lem ese­tén meg­va­ló­sul­nak a szer­ző­dés­ben vál­lalt ígé­re­tek, így pél­dá­ul a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság túl­nyo­mó ré­szét ma­gá­ba fog­lal­ni hi­va­tott Ti­sza-men­ti já­rás és az önál­ló ma­gyar tan­ke­rü­let? A szlo­vák, ro­mán és szerb ún. de­mok­ra­ti­kus erők bár­mi­kor ké­szek ma­gyar ko­a­lí­ci­ós part­ne­re­i­ket „el­árul­va” az el­len­zék­kel ös­­sze­fog­ni, ha a ma­gyar igény­ről van szó.
– Ez saj­nos min­den to­váb­bi nél­kül elő­for­dul­hat itt is. Még nem is kell az, hogy Juscsenko „el­árul­jon” min­ket. Elég egy­sze­rű­en an­­nyi, hogy meg­vál­toz­za­nak a je­len­le­gi erő­vi­szony­ok az em­lí­tett kong­lo­me­rá­tu­mon be­lül, sok­fé­le­kép­pen adód­hat ilyen hely­zet. Ma­ga az a tény azon­ban, hogy olyan té­má­kat is szen­te­sí­tett a leg­esé­lye­sebb el­nök­je­lölt, ame­lyek gya­kor­la­ti­lag ta­bu­té­mák vol­tak ed­dig, így pél­dá­ul a Ti­sza-mel­lé­ki já­rás vagy a tan­ke­rü­let ügye, ez ön­ma­gá­ban vé­ve is ug­rás­sze­rű elő­re­lé­pés az ed­di­gi ál­la­po­tok­hoz ké­pest. Ezek olyan té­mák­nak szá­mí­tot­tak ed­dig, ame­lyek­kel kap­cso­lat­ban me­rev el­len­ál­lás­sal ta­lál­koz­tunk az uk­rán po­li­ti­kai elit egé­sze ré­szé­ről. Már­pe­dig a cél meg­ne­ve­zé­se és meg­va­ló­sí­tá­sa kö­zött fel­tét­le­nül szük­ség van egy olyan fá­zis­ra, ame­lyet e cél le­gi­tim­ként tör­té­nő el­is­mer­te­té­sé­nek ne­vez­he­tünk. Ez utób­bi már min­den­kép­pen meg­tör­tént. Azt gon­do­lom, hogy az ígé­re­tek be­tar­tá­sá­nak az egyik zá­lo­ga, ha nem is száz­szá­za­lé­kos biz­to­sí­té­ka le­het a sze­mé­lyes vi­szony­rend­szer a szer­ző­dő fe­lek kö­zött, ame­lyet meg­ala­poz­hat a fegy­ver­ba­rát­ság. Te­hát az, ami­kor kö­zö­sen vesz­nek részt em­be­rek ki­éle­zett hely­zet­ben, a küz­de­lem­ben éles hely­ze­te­ket ol­da­nak meg együtt, ez min­den­kép­pen egy más mi­nő­sé­gű kap­cso­lat­rend­szert ered­mé­nyez köz­tük, mint­ha csak si­ma ér­dek­egyez­te­tés­ről és si­ma adok-kapokról len­ne szó. Ez min­den­kép­pen egy olyan té­nye­ző, ame­lyet po­zi­tív elő­jel­lel le­het em­lí­te­ni a tel­je­sí­tés esé­lyét il­le­tő­en. Ta­pasz­ta­la­ta­ink sze­rint az uk­rán po­li­ti­ká­ban – vagy akár mond­hat­juk, hogy a poszt­szov­jet po­li­ti­ká­ra jel­lem­ző mó­don –, ha az el­len­ál­lást egy­szer már si­ke­rül át­üt­ni, ak­kor utá­na már nem tér­nek
vissza a kez­dő­pont­hoz. Pél­dá­ul ami­kor a be­reg­szá­szi ma­gyar fő­is­ko­lát „gründoltuk”, ak­kor is azt ta­pasz­tal­tuk, hogy elég me­rev el­len­ál­lás fo­gad­ja el­kép­ze­lé­sün­ket, azon­ban ami­kor ezt a fa­lat si­ke­rült át­tör­ni, utá­na már nem volt ko­mo­lyabb gon­dunk – ha el­te­kin­tünk at­tól a ki­sebb KMKSZ-ellenes ámok­fu­tás­tól, amit leg­in­kább a vá­lasz­tá­sok szám­lá­já­ra le­het ír­ni.
– Ho­gyan vé­le­ke­dett Juscsenko az uk­rán jog ál­tal je­len­leg még til­tott ket­tős ál­lam­pol­gár­ság le­he­tő­sé­gé­ről, hi­szen a ma­gyar bel­po­li­ti­ka fej­le­mé­nye­i­re va­ló te­kin­tet­tel nyil­ván ez a kér­dés is fel­me­rült a tár­gya­lá­sok kap­csán?
– Er­re nem tér­tünk ki rész­le­tek­be me­nő­en, hi­szen így is nyil­ván­va­ló volt, hogy mi­ről van szó. A ket­tős ál­lam­pol­gár­ság ügye an­nak orosz vo­nat­ko­zá­sai – az Uk­raj­ná­ban élő 10 mil­li­ónyi orosz kö­zös­ség – mi­att a poszt­kom­mu­nis­ta ha­ta­lom zász­lós­ha­jó­ja. Janukovics az orosz kár­tya ki­ját­szá­sá­nak je­gyé­ben kampá-nyolt ez­zel a té­má­val. Ér­te­lem­sze­rű­en a kér­dés elég kel­le­met­len Juscsenkónak, a nem­ze­ti jobb­kö­zép je­lölt­jé­nek, aki nyil­ván­va­ló­an nem ex­po­nál­hat­ja ma­gát a té­má­ban még ak­kor se, ha ne­tán kel­le­né­nek is ne­ki az orosz sza­va­za­tok. Ugyan­ak­kor nem is ha­tá­ro­ló­dott el et­től a kér­dés­től. Mi nem eről­tet­tük ezt az ügyet, de a hát­tér­tár­gya­lá­sok és egyez­te­té­sek alap­ján fel le­het úgy fog­ni, hogy a meg­ál­la­po­dás he­te­dik pont­ja, ami a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok elő­se­gí­té­sé­re, „aka­dály­men­te­sí­té­sé­re” vo­nat­ko­zik, ér­tel­mez­he­tő lesz oly mó­don, hogy amen­­nyi­ben meg­je­le­nik egy újabb ilyen ked­vez­mény, ak­kor meg le­het majd ál­la­pod­ni az uk­rán ál­lam­ha­ta­lom­mal.
– Mi a vé­le­mé­nye a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság­nak a je­len­leg Ma­gyar­or­szá­gon fo­lyó ál­lam­pol­gár­ság-vi­tá­ról és a nép­sza­va­zá­si kam­pány­ról?
– Alá­húz­nám, hogy a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság ügyét mi, kár­pát­al­jai ma­gya­rok el­ső­sor­ban mo­rá­lis- lel­ki té­nye­ző­nek te­kint­jük. Nem an­­nyi­ra az a lé­nyeg, ho­gyan fog ki­néz­ni a „ket­tős” ál­lam­pol­gár­ság, vagy ho­gyan ke­rül ez majd al­kal­ma­zás­ra a mi vo­nat­ko­zá­sunk­ban. A je­len­le­gi hely­zet­ben a leg­lé­nye­ge­sebb az, hogy ki­ke­rül­jük azt az er­köl­csi ka­taszt­ró­fát, amit az te­rem­te­ne, ha a ma­gyar tár­sa­da­lom nem len­ne ké­pes meg­fe­le­lő jel­zést kül­de­ni a ha­tá­rok má­sik ol­da­lán élő ma­gyar kö­zös­sé­gek irá­nyá­ba. Egy olyan jel­zést, hogy lé­te­zik ma­gyar nem­zet, hogy hoz­zánk tar­toz­tok, mi szo­li­dá­ri­sak va­gyunk ve­le­tek. A ne­ga­tív ered­mény pe­dig ér­te­lem­sze­rű­en nem egy­sze­rű­en egy irá­nyunk­ban tett ba­rát­ság­ta­lan, a ha­tá­ro­kon tú­li kö­zös­sé­gek tar­tá­sát alá­ásó lé­pés len­ne, ha­nem egyút­tal a ma­gyar­or­szá­gi tár­sa­da­lom ön­be­csü­lés­ét is por­rá zúz­ná, az it­te­ni nem­zet­tu­dat­ra is ne­he­zen jó­vá­te­he­tő csa­pást mér­ne. Ezért én úgy gon­do­lom, hogy az ös­­szes ener­gi­át ar­ra kell össz­pon­to­sí­ta­ni, hogy ezt a ve­szélyt el tud­juk há­rí­ta­ni.