A fő­szer­kesz­tő úr pe­dig le­be­szélt ar­ról, hogy a Kárpátia leg­fris­sebb szá­má­ra száll­junk rá, így elég le­gyen an­­nyi, a csejen–magyar ro­kon­ság im­már tény; az ok­sá­gi lánc is vi­lá­gos, mind­két nem­zet sze­re­ti a sza­u­nát.

Romsics Ger­gely: A ma­gyar tör­té­ne­lem völkisch áb­rá­zo­lá­sai. Rubicon, 2004. 11. szám, 69–75. ol­dal.
Romsics sze­ret bo­nyo­lul­tan fo­gal­maz­ni, vi­szont fé­lel­met kel­tő­en okos em­ber, nem vol­na jó, ha meg­kap­ná la­punk mun­ka­tár­sa­i­nak kéz­írá­sát. Nem tö­rőd­ve a ma­gyar tör­té­ne­lem be­vett iko­nog­rá­fi­á­já­val, há­rom (szélső)jobboldali ma­gyar tör­té­nészt vett elő: Mályusz Ele­mért, Baráth Ti­bort és Málnási Ödönt. Új­ra­ol­vas­ta mű­ve­i­ket, s bár Szekfű Gyu­la nagy el­len­fe­lét, Mályuszt igyek­szik kí­mél­ni, ha­tá­ro­zot­tan elem­zi a Nagy Öreg tör­té­ne­lem­szem­lé­let­ét, esszencializmusából ve­ze­ti le idő­le­ges szél­ső­jobb­ol­da­li­sá­gát, ugyan­ak­kor ma­ga­san a má­sik ket­tő fö­lé eme­li őt. Egy rö­vid ke­re­tes anyag­ban pe­dig gyors és ele­gáns írás­ban men­ti fel Sza­bó De­zsőt és Milotay Ist­vánt ugyan­ezen, né­met gyö­ke­rű, völkisch (értsd: ná­ci) tör­té­ne­lem­szem­lé­let vád­ja alól. Ha ke­zünk­ben az ép­pen a szél­ső­jobb­ol­dal­lal fog­lal­ko­zó szám, ol­vas­suk el Romsics Ig­nác (khm, igen, a rek­lá­mo­zott szer­ző aty­ja) ta­nul­má­nyát arisz­tok­rá­cia és szél­ső­jobb vi­szo­nyá­ról, Püski Le­ven­te dol­go­za­tát a Beth­len-kor­szak és a zsi­dó­kér­dés ös­­sze­füg­gé­se­i­ről. Akár­ki akár­mit gon­dol Ungváry Krisz­ti­án­ról, ta­nul­má­nya a nyi­la­sok­ról fel­tét­le­nül gon­do­lat­éb­resz­tő, még ha né­hol pon­tat­lan is. Az ál­ta­la ös­­sze­ál­lí­tott Fe­ke­te le­xi­kon a nyi­la­sok­ról el­gon­dol­kod­ta­tó: van köz­tük egy­ko­ri (majd megint) kom­mu­nis­ta, volt szoc­dem és ké­sőb­bi em­ber­men­tő, va­la­mint ké­sőb­bi ÁVH-ügynök. A tör­té­net­írás egye­nes vo­nal­ban ha­lad a poszt­mo­dern fe­lé.

Se­res At­ti­la: Szov­jet ko­ló­nia egy „fa­sisz­ta or­szág­ban”. Fons, 2003. 3. szám, 359–429. ol­dal.
A za­va­ros ká­den­ci­á­val, ám meg­hök­ken­tő szí­vós­ság­gal meg­je­le­nő, tör­té­ne­ti se­géd­tu­do­mány­ok­kal fog­lal­ko­zó lap e szá­má­ról csak fel­té­te­lez­zük, hogy ez a leg­utób­bi: leg­fe­lül volt a köny­ves­bolt­ban. A szer­ző ta­nul­má­nya a bu­da­pes­ti szov­jet kö­vet­ség min­den­nap­ja­it mu­tat­ja be 1934 és 1941 kö­zött, ma­gyar­ra for­dí­tott szov­jet do­ku­men­tu­mok se­gít­sé­gé­vel. El sem tud­juk kép­zel­ni, hogy mi­lyen le­het 113 ki­ló ka­vi­ár egy­ben. Az vi­szont fel­há­bo­rí­tó, hogy Muravkin elv­társ vé­tett a pro­le­tár­er­kölcs el­len: nem­csak el­lej­tett egy orosz né­pi tán­cot az asz­tal te­te­jén az egyik bu­da­pes­ti ét­te­rem­ben, és tánc­ra per­dült egy ci­gány­lán­­nyal, de it­ta­san mo­to­ro­zott és ös­­sze­tör­te a nép­ha­ta­lom ál­tal ne­ki jut­ta­tott Hudson már­ká­jú mo­tor­ke­rék­párt. Pél­dás bün­te­tést ké­rünk.

Kom­men­tá­rok a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Há­zas­ság, csa­lád, sze­xu­a­li­tás c. ál­lás­fog­la­lá­sá­hoz. Confessio, 2004. 3. szám, 9–36. ol­dal.
Per­sze, per­sze: nem a szex itt a fon­tos, ha­nem a me­le­gek. A re­for­má­tus fo­lyó­irat igen nyi­tot­tan min­den­fé­le em­bert nyi­lat­ko­zat­ra kért, te­o­ló­gust, új­ság­írót, ho­mo­sze­xu­á­lis ke­resz­tény kö­zös­sé­get, ge­ne­ti­kust, me­to­dis­ta lel­készt, al­kot­mány­jog­ászt, ka­to­li­kus püs­pö­köt. A meg­fo­gal­ma­zá­sok to­le­rán­sak, ár­nyal­tak, még a Nép­sza­bad­ság mun­ka­tár­sa is di­csé­re­tes meg­ér­tés­ről tesz ta­nú­bi­zony­sá­got. Ol­vas­suk el még Czibere Kár­oly írá­sát is, amely nem­csak a csa­lád­po­li­ti­ká­ról szól, ha­nem tá­gabb ér­te­lem­ben ar­ról is, mi a „meg­őriz­ve to­vább­adás”, az „idő vas­fo­ga” és mért kell né­ha olyan mél­tat­lan esz­kö­zök­höz nyúl­nunk, mint ér­ve­lés, té­nyek is­me­re­te, kor­ral ha­la­dás, Váncza sü­tő­por.