Nem tu­dom, mek­ko­ra gond­ban len­nék, ha na­pon­ta száz­öt­ven ter­mék­nek kel­le­ne ki­ta­lál­nom már­ka­ne­vet. Fő­leg ha ezt a mun­kát pi­he­nés­ként kap­nám, mert egyéb­ként a fő fel­ada­tom a táb­lás cso­ki vi­lág­pi­a­ci ten­den­ci­á­i­nak szem­mel tar­tá­sa, a leg­ol­csóbb be­szer­zé­si for­rá­sok ak­tív fel­ku­ta­tá­sa len­ne. Az­az be­szer­ző len­nék a Lidlnél. Sze­rin­tem ne­kem sem si­ke­rül­ne jobb, mint: Mikado, Devito, Pilos, W3 és még so­kan má­sok. Ők a Ma­gyar­or­szá­gon új pi­a­ci sze­rep­lő­nek szá­mí­tó Lidl élel­mi­szer­disz­kont-há­ló­zat már­ka­ne­vei.
Már évek óta nem új­don­ság ná­lunk sem az a je­len­ség, hogy a nem­zet­kö­zi hát­tér­rel ren­del­ke­ző vi­szont­ela­dók a stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gű (leg­ke­re­set­tebb) ter­mé­kek ka­te­gó­ri­ák­ban sa­ját ma­guk gyár­tat­nak és for­gal­maz­nak úgy­ne­ve­zett ke­res­ke­del­mi már­ka alatt sa­ját ter­mé­ke­ket. Az vi­szont igen, hogy egy lánc kí­ná­la­tá­nak dön­tő ré­szét ez ad­ja. Egy ter­mék­ka­te­gó­ri­án be­lül (pél­dá­ul sö­rök) több, el­té­rő ár- és mi­nő­ség­ará­nyú már­ká­val is ren­del­kez­nek. A be­szer­zők prof­iz­mu­sa odá­ig ter­jedt, hogy az egy már­ka­név alatt fu­tó ter­mék­csa­lád egyes tag­ja­it kü­lön a leg­jobb be­szer­zé­si for­rás­ból vá­sá­rol­ják fel. A Mikado ne­vű ol­csó fű­sze­rek ese­té­ben a pap­ri­ka ma­gyar­or­szá­gi, de a bors már len­gyel, és így to­vább. Aki egy ki­csit is be­te­kin­tés­sel bír a ke­res­ke­del­mi élet él­har­co­sa­i­nak mun­ká­já­ba, az tud­ja, hogy mek­ko­ra mun­ka volt ez. A kon­ku­rens disz­kon­tok, de a hi­per­mar­ke­tek be­szer­zői is most tö­me­get nö­vel­nek a tár­gya­lók­ban.
És ek­ko­ra be­vá­sár­lóko­csik sin­cse­nek se­hol. Egy jól meg­ra­kott ko­csi a fék­tá­vol­ság nagy­vo­na­lú ke­ze­lé­se és nagy for­ga­lom ese­tén akár ket­tő­vel is csök­kent­he­ti a sor­ban előt­tünk (hát még a mö­göt­tünk!) ál­lók szá­mát. Lá­to­ga­tá­sunk ide­jén sze­ren­csé­re ilyen­re nem volt pél­da. Ki­sebb vil­lá­mok fel­csap­tak a ma­ra­dék het­ven­ki­lenc fo­rin­tos ton­hal­kon­zerv kö­rül, de vé­gül min­dent meg­ol­dott a kon­szen­zus-elv. Pe­dig a rak­lap­ok, gon­do­lák és do­bo­zok kö­zött lát­ni több disz­kont­láz­ban égő te­kin­te­tet is. A töb­bi­ek egy­sze­rű­en csak lel­ke­sek. Sze­ren­csé­re min­den­kit meg­nyug­tat a kö­zel egy órás sorbanállás a pénz­tár­nál.
A sok do­boz, üveg és zacs­kó meg­for­ga­tá­sa után ne­künk úgy tűnt, hogy a Lidl fő be­szer­zé­si for­rá­sa Né­met­or­szág és Len­gyel­or­szág. Ugyan­ak­kor szám­ta­lan ter­mék ese­té­ben egy­ál­ta­lán nem ál­la­pít­ha­tó meg a szár­ma­zá­si te­rü­let. Az iga­zán nem­zet­kö­zi ver­seny­be né­hány ma­gyar cég is be tu­dott száll­ni. A pék­áru ma­gyar, bort az or­szág je­len­tő­sebb bor­vi­dé­ke­i­ről pa­lac­koz­tat a Lidl, és szá­mos to­váb­bi rész­si­ker ész­re­ve­he­tő, pél­dá­ul a fű­sze­rek ese­tében. Mi­vel az élel­mi­szer­ipar­ban sok a ver­seny­ké­pes gyár­tó, több ha­zai be­szál­lí­tó meg­je­le­né­se is vár­ha­tó.