Ur­na­zá­rás után, az el­ső rész­ered­mé­nyek meg­ér­ke­zé­se­kor már or­szág­szer­te hal­la­ni le­he­tet a csir­ke­lá­bas szaty­rok meg­kön­­nyeb­bült föld­re hup­pa­ná­sát. „Hát még­se jön­nek!” – hang­zott a fel­sza­ba­dult só­haj­tás sok mil­li­ó­nyi ma­gyar ház­tar­tás­ban. „Mi győz­tünk, ők ma­rad­nak” – bújt ös­­sze sok nyug­dí­ját, TB-jét, mun­ká­ját fél­tő ma­gyar. De a nép­sza­va­zás okoz­ta bi­zony­ta­lan­ság sokk­ját azért csak las­san ol­dot­ta fel Ha­jós And­rás jó­po­fa­sá­ga. Vé­gül per­sze en­nek az iga­zi dilipofának a se­gít­sé­gé­vel, azért új­ra bé­ke köl­tö­zött az elő­ző he­tek­ben meg­ijesz­tett ma­gya­rok ott­ho­ná­ba. Min­den­ki el­en­ged­het­te vég­re gör­csö­sen szo­ron­ga­tott mun­ka­könyv­ét, el­la­zul­hat­tak vég­re a kór­há­zi ágyuk­hoz vég­ső­kig ra­gasz­ko­dók, sok szá­zez­ren fesz­te­le­nül vár­hat­tak új­ra a pén­zes pos­tást, no és per­sze hát­ra­dől­het­tek a vá­lasz­tá­sok tisz­ta­sá­gát fél­tők is.
Jöhet a Télapó!