OFFLINE | téma |
Idén a köztársaságielnök-választáson a sor • Már tart az MSZP-n belüli helyezkedés • Permanens kampány 2006-ig
Fejvadászat
(2005. január)
Nem elég, hogy 2002-ben két­szer vá­lasz­tot­tunk (par­la­men­ti hon­fi­ú­kat s -leányokat, il­let­ve ön­kor­mány­za­to­kat), nem elég, hogy 2004-ben új­ra sza­vaz­tunk (eu­ró­pai par­la­men­te­rek­ről, ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról, kór­ház-pri­va­ti­zá­ci­ó­ról), nem elég, hogy vé­gig­kí­sér­tük az MSZP-n be­lü­li kor­mány­fő­vál­tó csin­nad­rat­tát, 2005-re ugyan­csak ki­jut a jó­ból.

Idén köz­tár­sa­sá­gi el­nö­köt ke­res, majd – egy ta­ka­ros bel­ső kam­pány után – nyil­ván ta­lál ma­gá­nak (ne­künk?) a ko­a­lí­ció. Az­tán 2006-ban új­ra vá­lasz­tunk (par­la­men­ti és ön­kor­mány­za­ti em­be­re­ket), va­gyis idén ősz­től megint hall­juk a kam­pány­ci­rá­dá­kat – s las­san be­le­őrü­lünk az egész­be. Pe­dig az UFI-csapat az­tán iga­zán sze­re­ti a po­li­ti­kát. Tény­leg!
Mi­nisz­ter­el­nö­künk, Gyur-csány Fe­renc a ka­rá­cso­nyi ün­nep­kört hasz­nál­ta fel, hogy a Nép­sza­ván ke­resz­tül meg­üzen­je: mi­u­tán Mádl Fe­renc man­dá­tu­ma idén nyá­ron le­jár, a kor­mány­párt­ok sa­ját köz­tár­sa­sá­gi el­nö­köt vá­lasz­ta­nak. Hi­szen a mai hely­zet­ben „sem ok, sem szük­ség, sem le­he­tő­ség nin­csen egyez­tet­ni az el­len­zék párt­ja­i­val”. Ma­gya­rul: kuss min­den­ki­nek, majd mi meg­ta­lál­juk azt a mó­kust, aki – Al­kot­má­nyunk ér­tel­mé­ben – „ki­fe­je­zi a nem­zet egy­sé­gét, és őr­kö­dik az ál­lam­szer­ve­zet de­mok­ra­ti­kus mű­kö­dé­se fe­lett”, aki főparancsnokoskodik a fegy­ve­res erők élén, aki kép­vi­se­li a ma­gyar ál­la­mot, aki nem­zet­kö­zi szer­ző­dé­se­ket köt­het a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság ne­vé­ben, aki ki­tű­zi az or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lők, a he­lyi ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lők és pol­gár­mes­te­rek, az eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lők meg­vá­lasz­tá­sa, va­la­mint az eset­le­ges or­szá­gos nép­sza­va­zás idő­pont­ját, aki ma­ga is kez­de­mé­nyez­het nép­sza­va­zást, fel­szó­lal­hat a par­la­ment ülé­se­in, aki ér­dem­ren­de­ket ado­má­nyoz, vagy épp ál­la­mi ve­ze­tő­ket ne­vez ki, il­let­ve ment fel, aki sze­mé­lyé­ben sért­he­tet­len (bün­te­tő­jo­gi vé­del­mét kü­lön tör­vény biz­to­sít­ja), aki – mai áron – ha­vi 1,3 mil­lió fo­rint­ra, el­nö­ki re­zi­den­ci­á­ra, két sze­mély­gép­ko­csi hasz­ná­la­tá­ra ér­de­me­sül a nem­zet „ke­gyel­mé­ből”.

Erő­nek ere­jé­vel
Nincs az­zal baj, ha egy ko­a­lí­ció él az ere­jé­vel, sőt az­zal sincs, ha ál­lam­főt vá­laszt (a par­la­men­ti sza­bá­lyok sze­rint ezt akár egy­sze­rű több­ség­gel is meg­te­he­ti, ha más­képp nem megy). Mi­ért is len­ne. Csak­hogy – jól em­lék­szünk –, az­zal kez­dő­dött a 2002–2006 cik­lus, hogy „hoz­zá­lá­tunk a ma­gyar tár­sa­dal­mat vég­le­te­sen szét­sza­kí­tó ár­kok be­te­me­té­sé­hez”. Az­óta, las­san há­rom éve vá­runk egy ap­ró gesz­tus­ra, egyet­len ár­ko­kon tú­li meg­ol­dás­ra, ami vég­re fe­lül­ír­ja a nyers párt­lo­gi­kát. Sok­szor so­kan el­mond­ták: a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás kap­csán pél­dá­ul de­monst­rál­hat­ta vol­na a po­li­ti­kai elit, hogy is­mer össznemzeti ügye­ket. Mi­vel je­len­leg az MSZP–SZDSZ ket­tős ural­ja a ha­ta­lom bás­tyá­it, ne­ki kel­lett vol­na egy­ség­kez­de­mé­nye­ző­ként fel­lép­ni. Nem tet­te. S most, a köz­tár­sa­sá­gi–el­nök­vá­lasz­tás­kor sem te­szi, mert „sem ok, sem szük­ség, sem le­he­tő­ség nin­csen egyez­tet­ni az el­len­zék párt­ja­i­val”. Pe­dig itt van pél­dá­nak oká­ért Mádl Fe­renc sze­mé­lye, a je­len­leg leg­nép­sze­rűbb ma­gyar po­li­ti­ku­sé, akit egy­szer még – újabb öt esz­ten­dő­re – akár új­ra is le­het­ne vá­lasz­ta­ni. Igaz, az el­nök vi­lá­gos­sá tet­te a He­ti Vá­lasz­ban: „A tör­vény ér­tel­mé­ben a köz­tár­sa­sá­gi el­nö­köt a par­la­men­ti több­ség vá­laszt­ja, a je­lö­lés is a par­la­men­ti pár­tok fel­ada­ta. Túl azon, hogy tő­lük ilyen irá­nyú meg­ke­re­sés, fel­ké­rés nem ér­ke­zett hoz­zám, a re­a­li­tá­so­kat is ér­de­mes fi­gye­lem­be ven­ni. Is­mer­ve a ma­gyar po­li­ti­kai élet két tá­bor­ra osz­tott­sá­gát, azt a faj­ta fe­szült­sé­get, amely mi­att már a ko­ráb­ban kon­szen­zust él­ve­ző kér­dé­sek­ben sem ké­pe­sek a fe­lek a pár­be­széd­re, ne­he­zen el­kép­zel­he­tő, hogy ugyan­az a sze­mély meg­fe­lel­jen két, idő­köz­ben meg­vál­to­zott több­sé­gű Or­szág­gyű­lés­nek. (…) Ami­kor 2000-ben fel­kér­tek, ne­héz mér­le­ge­lés után ele­ve egy cik­lus­ra vál­lal­tam a je­lö­lést”.

Jog, tör­té­ne­lem, er­kölcs
Va­gyis, úgy tű­nik, Mádl Fe­renc ki­lő­ve. Ám akad­nak olya­nok, akik egy­ér­tel­mű­en „be­le­kép­zel­he­tők” az ál­ta­la kép­vi­selt – és mint mond­tuk: nép­sze­rű – ál­lam­fői sze­rep­be. Akik is­me­rik az eu­ró­pai és a ma­gyar jog al­ko­tá­sa­it és az al­kot­má­nyos ha­gyo­má­nyo­kat, akik­nek nem hi­á­nyos a tör­té­nel­mi mű­velt­sé­ge, tud­nak mit kez­de­ni az er­kölcs fo­gal­má­val, és – leg­alább sors­for­dí­tó hely­ze­tek­ben – cse­lek­vő­ké­pes­nek bi­zo­nyul­nak. Szin­te ma­gá­tól elő­ug­rik em­lé­ke­ze­tünk­ből Só­lyom Lász­ló, az Al­kot­mány­bí­ró­ság el­ső el­nö­ké­nek ne­ve, vagy a Te­le­ki Lász­ló In­té­zet fő­igaz­ga­tó­ja­ként is­mert Granasztói Györ­gyé, eset­leg a tu­do­má­nyos aka­dé­mi­ai el­nök Vizi E. Szil­vesz­te­ré. Vagy épp a volt MTA-el­nök Glatz Fe­ren­cé, akit az UFI meg­fi­gye­lői ugyan több­ször lát­tak már ve­ze­tő szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­ku­sok­kal kva­ter­káz­ni a som­lói bor­vi­dék dű­lő­in, még­is több­ször bi­zo­nyí­tot­ta, hogy nem fel­tét­le­nül kö­ti a párt ál­lás­pont­ja. Ami­kor pél­dá­ul az MSZP anti-antiszemita cso­port­ja két éve til­ta­ko­zott az el­len, hogy ut­cát ne­vez­ze­nek el – a Hor­thy­-kor­szak több kor­má­nyá­ban val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi tár­cát vi­se­lő tör­té­nész-aka­dé­mi­kus – Hóman Bá­lint­ról, Glatz a nyil­vá­nos­ság előtt is le mer­te szö­gez­ni: Hómantól tá­vol állt az an­ti­sze­mi­tiz­mus; a zsi­dó­té­mát – egyéb­ként meg­kér­dő­je­lez­he­tő mó­don – azért tar­tot­ta na­pi­ren­den, hogy ki­fog­ja a sze­let a nyi­la­sok vi­tor­lá­i­ból, 1942-ben azon­ban el­ha­tá­ro­ló­dott a ná­ci faj­el­mé­let­től és fa­ji uszí­tás­tól.

Bu­kók és buk­ta­tók
Az MSZP fő­erői áp­ri­lis­ra ígér­nek vég­le­ges, kong­res­­szu­si dön­tést a le­en­dő ál­lam­fő­as­pi­ráns sze­mé­lyé­ről. Egy­elő­re – ahogy mon­da­ni szo­kás – nem cá­fol­ták, de nem is erő­sí­tet­ték meg Glatz eset­le­ges je­lö­lé­sét, bár tu­do­má­sunk sze­rint to­vább­ra is szá­mol­nak ve­le. Csak­úgy, mint Medgyessy „Árok­be­te­me­tő” Pé­ter bu­kott mi­nisz­ter­el­nök­kel, és akad­nak olya­nok, akik – an­nak el­le­né­re, hogy a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zá­son nem kép­vi­sel­te a párt „két nem”-es ál­lás­pont­ját – to­vább­ra is Szi­li Ka­ta­lin­ban lát­ták meg a posztmádli kor maj­da­ni ar­cát. A ház­el­nök am­bí­ci­ó­i­ról so­kat el­árul, hogy ka­rá­csony előtt már olyas­faj­ta, kö­zép­re hú­zó gon­do­la­tok­kal bá­tor­ko­dott elő­áll­ni – ugyan­csak a Nép­sza­vá­ban –, mely sze­rint: „El­fá­rad­tunk. Tü­rel­mün­ket, to­le­ran­ci­án­kat, egy­más irán­ti sze­re­te­tün­ket kez­dik ki az el­múlt idő­szak tör­té­né­sei. In­du­la­tok, ér­vek, in­do­kok jobb- és bal­ol­dal­ról, pe­dig be kell lát­nunk en­nek a rossz­em­lé­kű nép­sza­va­zás­nak csak vesz­te­sei van­nak”.
A „nem­zet­egye­sí­tő” Szi­li Ka­ta­lin-kép azért tor­zul né­mi­képp, ha elő­idéz­zük a po­li­ti­kus­nő au­gusz­tus 24-i be­je­len­té­sét: „hogy az együtt­mű­kö­dés za­var­ta­lan­sá­gát, és tény­leg csak és ki­zá­ró­lag az or­szág ér­de­ké­ben tör­té­nő te­vé­keny­sé­get se­gít­sem elő, én a mai na­pon be­nyúj­tom az igé­nye­met ar­ra, hogy in­dul­has­sak párt­el­nök­ként”. Majd ami­kor meg­érez­te, hogy csak az esély­te­le­nek nyu­gal­má­val in­dul­hat­na Hiller Ist­ván el­le­né­ben, rög­vest vis­­sza­lé­pett, hogy el­ke­rül­je a ko­los­­szá­lis bu­kást – és indirekte be­ajánl­ko­zott kvá­zi-pár­tat­lan ál­lam­fő­je­lölt­nek. Gyurcsány Fe­renc ez­tán sem tett le ar­ról, hogy újabb se­bet ejt­sen – a „pár­tunk­kal és kor­má­nyunk­kal” szem­be-szem­be­me­ne­te­lő – or­szág­gyű­lé­si el­nö­kön. Kör­nye­ze­té­ből be­do­bó­dott a köz­tu­dat­ba Göncz Kin­ga szo­ci­á­lis mi­nisz­ter ne­ve, aki szin­tén hölgynemű, a nép­sze­rű­sé­gi lis­tá­kon 1-2 szá­za­lék­pont­tal elő­zi meg Szi­li Ka­ta­lint, és az MSZP-ben úgy tart­ják ró­la – a párt hon­lap­já­nak fó­rum ro­va­tát idéz­zük – „Ár­pi bá­csi lá­nya sze­rény, okos, mű­velt, van ben­ne em­pá­tia. Szó­val akár MSZP-tag is le­het­ne”. A bát­rabb ba­lo­sok ugyan­ak­kor Princz Gá­bor Postabank-exvezér je­len­ko­ri ügy­véd­jét, a volt igaz­ság­ügyi mi­nisz­ter Bárándy Pé­tert is az esé­lye­sek kö­zött em­le­ge­tik, sőt, a még bát­rab­bak (más ol­va­sat­ban: az elv­te­len ki­ra­kat­po­li­ti­ka ba­rá­tai) Sza­bó Ist­ván film­ren­de­ző arc­kép­ét is fel­fes­tet­ték a je­lölt­tab­ló­ra. Va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy Göncz, Bárándy vagy Sza­bó sze­mé­lye a sza­bad de­mok­ra­tá­kat is ki­elé­gí­te­né – mert ez már csak így szo­kott len­ni.
Ne­künk vi­szont Mádl kell, ha nem sze­mé­lyé­ben, leg­alább ha­bi­tu­sá­ban!
Igaz, mi nem sza­vaz­ha­tunk.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. január (1198 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”